I gave you my heart [YoonMin] -Befejezett-

12.fejezet

- Mindenki vegye ki a cuccát! Tempó, emberek! - sürget minket Yoongi a kocsinak támaszkodva, miközben mi összeszedjük a táskákat. Ő lazán néz minket, és amikor Kook megmeri kérdezni, hogy ő miért nem csinál semmit, csak annyit mond; "én vagyok a legidősebb, plusz én cipeltem ide a seggeteket". Emiatt cipelünk mi mindent, míg a legidősebb hyung csak a pokrócot hozza.
- Árnyékba menjünk? - torpan meg Kook hirtelen, emiatt a mögögötte szorosan haladó -Kook hátsó fertáját bámuló- Tae nekimegy.
- Természetesen - hüledezik Yoongi - Nem éppen akarok lebarnulni.
- Akkor miért jöttél? - nézek rá, és vádlón összehúzom szemeim. Kérdésemre választ nem adva lép mellém, közel állva hozzám, mire megfagy ereimben a vér. Orromat erősen megüti dezodorja illata, de nem éppen zavar, simán szagolnám én azt egész nap, meg annál is tovább. Hozzá bújva.
- És te miért jöttél? - húzza ajkai szélét egy pofátlan félmosolyra, majd se szó, se beszéd, előre teper öccséhez, hogy megmutassa a tökéletes helyet, amit kitalált pici társaságunknak.
Az Isten áldjon, Min Yoongi...

- Hyung, gyere fürdeni! - vág kiskutya fejet Jungkook, miközben hol rám, hol Yoongira néz. Taeval eddig elvoltak a vízben, még találkoztak is pár haverjukkal az egyetemről, akikkel itt beszélték meg a találkozót, ezért nem értem, hogy miért minket zaklat.
- Valahogy ezt most nem érzem, öcsi - szuszog a legidősebb álmosan, miközben másik oldalára fordul.
- Én se, bocsi - vonok vállat, felhúzva térdeimet átkarolom őket karjaimmal, miközben jobban összehúzom magam az árnyékban. A part végén egy árván álló fa alatt telepedtünk le, ami elég árnynékot ad nekünk ezekben a meleg órákban az égető napsugarak elől.
- Mint egy begyöpösödött házaspár. - forgatja a szemét a kis maknae - Legalább akkor vegyetek fagyit nekünk! - biggyeszti le ajkait.
- Legalább? - ül fel hirtelen Yoongi, amitől a frászt hozza rám.
- Rendben, veszünk - sóhajtok, majd felállok, és egyetlen hyungom felé pislogok.
- Én is? - emeli meg szemöldökeit.
- Négy fagyit hogy tudnék idehozni anélkül, hogy minimum hármat leejtenék? - rázom fejem hitetlenül. - Nem vállalom.
- Akkor azt az egyet beosszák egymás között. Én úgyse kérek.
- Hyung, kérlek - fújom fel arcomat kissé.
- Ch, hihetetlen vagy. - áll fel morogva. - Kicsi höri. - kapja le eddig magán hagyott felsőjét. Számat úgy kellett kényszerítenem, hogy ne nyíljon szét a látványra, és csurogjon ki rajta keresztül a nyálam. Yoongi nem csak nyaktól felfele, hanem nyaktól lefele is hihetetlen. Egész felsőtestét végig nézem, míg a gatya engedte.
Hófehér, tökéletes bőre szépen feszül kidolgozott izmaira. Szemeim lassan vándorolnak le széles vállára, onnan kiszívni való nyakán egyenesen le kulcscsontjára, mi szépen kivillan. Mellkasán lévő mellizmait és halvány kockáit a hasán is végig bámulom, majd amikor alhasához érek, onnan keskeny csípőjére, óvatosan megnyalom alsó ajkam.
- Jimin? - lendül meg hirtelen keze arcom előtt - Figyeltél rendesen?
- Mi? - kapom szemeim fel arcára, és szemeibe nézek.
- Jó helyen járhattál, de figyeltél az öcsémre? Milyen fagyit kérnek? - teszi csípőre kezeit. Oh god...
- Öhm...persze...Tae epreset...Kook meg csokisat - ráncolom homlokom, hogy összeszedve minden tudásom megmondjam barátaim kedvenc ízét.
- Szerencse. Na, induljunk - indul el nélkülem, így én is felpattanok, és utána sietek. Nem volt messze a kávézó, ahol fagyit lehetett venni, így nem is sétálunk sokat, bár azt a kevés időt is csendben tesszük meg. Próbáltam nem felé fordulni a rövidke út alatt, mert akkor tuti végig csak bámulnám, és nem akarom se magamat, se őt kínos helyzetbe hozni. Bár lehet neki nem lenne az, inkább élvezné, hogy még egy ember fordul utána és bámulja meg, ezzel növelve az így is eget rengető egóját, mert akárki akármit mond:
Min Yoongi egy figyelemre méltó ember.
- Jó napot! - köszönünk a pult mögött álló lánynak, aki háttal állva nekünk készítette a bent lévő idős bácsinak a kávéját.
A pulthoz lépve várok, hogy Yoongi kikérje a hűtőből kóláját, hogy miután fizetett, tudjunk kérni fagyit, mert tuti rendesen elolvadna, mire vissza érnénk a két majomhoz. A lány, miután kivitte a halszagú idősebb férfinak a kávét, vissza is sietett hozzánk.
- Más valamit...? - pillant rám unottan, majd Yoongi hyungra, mire felcsillan a szeme.
- Nem, köszi - von vállat, és odaadta az összeget a lány kezébe.
- Mindjárt jövök - intek egyet, majd elsietek a mosdóba.
Mire visszaérek, addigra még vagy három csaj odacsődült, és mindegyik Yoongi "oppa" számát kérleli. Az idős bácsika meg azóta elhúzott a kitudjahova, talán még jobban is jár.
- Oppa, miért nem adsz esélyt? - simít végig Yoongi felkarján az egyik, mire hyungom elhúzza a száját.
- Mert van párom.
- És ki az? - néz körbe egy szőke gúnyosan. - Nem látok veled senkit.
- Arra nem gondoltok, hogy nincs itt, vagy mondjuk kint vár, esetleg otthon maradt egyéb dolgok miatt? Egyébként is...Jimin!
Nevemet hallva azonnal megtorpanok, és körbenézek. Rajtam kívül senki nem reagál erre a névre, ezért Yoongira nézve magamra bökök. Ő vadul bólogat, majd kiszabadítva magát hozzám siet, és mellém lép.
- Lányok, ő itt a párom, szóval - fonja össze ujjainkat, mire a szívem kihagy egy ütemet. - nem vagyok eladó.

Yoongi POV
Nem hiszem el, mibe rángattam szegény Jimint, de nem volt más választásom. Bunkó se akartam anyira lenni, hisz lányokról van szó. Egyet megbántok, aztán vagy száz száll a nyakamra, hogy hogy mertem ezt tenni. A-a, sokszor élni nincs kedvem, nemhogy még veszekedjek egy lányhordával. Most csak négyen vannak, de ki tudja? Lehet a maradék 96 ninjaként elbújt egy árnyékban, esetleg a pult alá, meg ilyenek, a megfelelő pillanatra várva, hogy lecsapjanak egy szerencsétlen srácra áldozatként.
- Ugyanmár! - legyint az egyik, majd viháncolni kezdenek.
- De bizony. - hajolok gondolkodás nélkül a kis rózsaszín hajú felé, és egy csókot nyomok puha arcára - Bocs - súgom észrevétlenül fülébe, majd a duzzogó lányokra nézek - Ez a hajó elúszott - villantom meg gúnyos mosolyomat, miközben felemelem összefont kezeinket.

A kövezés ma este 7-kor lesz az utcasarkon. Szeretettel várok mindenkit 😂🐑