Enyém vagy |Yaoi| ✔

#5

Magamtól ébredtem fel. Kihámoztam magam Máté öleléséből. Ránéztem a telefonom kijelzőjére, (hajnali öt lesz mi a fasz?) majd a mellettem horkoló fiúcskára, akinek rácsurgott a nyála a lepedőre. Annyira édes volt! Titokban nyomtam egy puszit az arcára, aztán felkeltem. Egy éles hasító fájdalom nyilalt bele a seggembe. Áh igen a tegnap. Így visszatekintve a tegnapra nem így képzeltem. Valami vadabbra és erősebbre. Sajnos már nem tudtam visszaaludni, ezért letulsoltam,  és felöltöztem. Gyorsan átnéztem a tanulnivalót, és bepakoltam. Gondoltam felkeltem Mátét is.
- Jó reggelt! - hajoltam felé és simogatással keltegettem. Sikertelenül​. Akkorát horkantott hogy az ijedtségtől a földrezuhantam. Ajj a seggem.
- Mivan Barni, lezuhantál az ágyról? - kérdezte két ásítás között.

Kábé így kezdődött a reggel. A suliban semmi sem volt szinte. Lassabban járkáltam, a tegnapi aktus után. Pár órán találkoztam csak Mátéval. Akkor is csak összenéztünk, de senki nem tudhatja hogy bármi is volt köztünk.

Egy nehéz nap után végre itthon vagyok . Ledőltem a fotelre, és egy fehér folt szúrta ki a szemem. Ugye ez nem nedű? Késztetést éreztem arra hogy megkóstoljam, ezért az ujjamal belenyúltam és lenyaltam. Édeskés íze van, majd az utóhatás kesernyés. Kicsit undorodtam magamtól amiért ezt csináltam, de leszarom. Jó volt, ez van. Gondolataimba merülve, elaludtam a fotelben. Kettőnkről álmodtam ahogy nagyban csináljuk. Egy zörgés keltett fel. Egyből felugrottam. Hangokat hallottam az előszobából. Lábújjhegyen kisétáltam, közben felkaptam a távirányítót, hogy majd azzal leütöm a támadót. Vagy rosszabb esetben elrabol és megerőszakol. Egy pillanatra el gondolkoztam melyik a jobb, aztán visszatértem a valóságba. Máté beugrott elém és teljes erővel átölelt. Akkora adrenalin löket volt bennem az ijetségtől. Teljesen ledermedtem.
-Mi van Barni? Baj van? - fürkészett.
-Áhh semmi. - enyhültem meg hangja hallatán.
- Akkor minek szorongatod azt a távirányítót? -röhögött bele az arcomba.
- Hátt...Mert olyan jó kis kézbevaló távirányító...- ennél jobbat nem is tudtam volna kitalálni.
-Tudod mi még kézbevaló? - nézett rám, perverz mosolyát megvillanva.
- Nem - mondtam égővörös fejjel.
- Figyelj Barni...Nem bánnám ha legközelebb is cirógatnád az arcomat reggelente. Tökre feláll tőle olyankor.
- Miii? Te fennvoltál? - lehajtottam a fejem hogy ne lássa mennyire égek.
- Nem láttad ahogy mosolygok, vagy azt ahogy tornyosul?

- Nem... Amúgy hogy jöttél be?
- Találtam egy kulcsot a fiókban. Gondoltam megtartom...- nézett rám ártatlan arccal​.
- Ahha...Szóval mikor kedved tartja te csak úgy bejössz...
- Nem mától itt lakom...- mondta és levágta mellém a bőröndjét.
-...És a szüleid?
- Kimentek Németbe. Lassan 3 hónapja egyedül élek. Itt maradok veled, legalább mindkettőnknek lesz társasága...