Enyém vagy |Yaoi| ✔

#11

Nem sokat voltam eddig vásárolni. Mármint itt Pesten. Maja rángatott ide-oda. Vettünk neki ruhát, cipőt. Persze nekem is.
Éppen Nike cipőket néztünk nekem amikor odajött hozzánk egy csábos eladófiúcska. Először Rám nézett. Pontosabban legfontosabb testrészemet célozta ki a szeme. Majd megszólalt.
- Sziasztok. Miben segíthetek?- nézett rám mosolyogva, majd hasonlóan Majára...
- Amint látod cipőt nézünk Barnira. - szólalt meg Maja
Úgy láttam szeme felcsillant az eladónak amikor egy újabb dolgot tudott meg rólam...

Miután végeztünk. Átmentünk hozzám.
-Figyu Barni... Nem lenne gond ha áthivnám Annát is, tudod az a lány az osztályból akivel beszélgetni szoktam?- kérdezte félve.
- Nem dehogy...Amúgy neki elmondtad hogy meleg vagyok? - néztem rá majd lesütöttem a szemem. Ugye nem pletykás. Légyszi. Egyetlen besztem se volt még.

- Nem dehogy... Na akkor pillanat telefonálok egyet.
-Ok addig rendelek pizzát.

Maja szemszöge:

-Kicsit köcsögnek érzem magam. Talán azért mert Annát beavattam Barni legnagyobb titkába, és hazudtam? Nem baj Barni majd megbocsájt.

Közben megérkezett Anna is. Barni nyitott neki ajtót.
- Ömm...Szia...Én Barni vagyok...- nyújtotta a kezét. Meg se próbálta titkolni hogy buzi. Én csak fogtam a fejem.
- Szia. Anna vagyok. - fogott vele kezet, de láttam a szemében hogy mindjárt megszakad a röhögéstől. - Legközelebb puszival üdvözöljük egymást Barni.
- Rendben van.- mosolygott Barni. Még a célzást se értette.

Barni szemszöge:

-Egész kedves lány ez az Anna. Végig az osztalyunkba járt. Nem is vettem eddig észre. Úgy érzem lett még egy besztem.
Pizza éves közben mindent kitárgyaltunk. Furcsa, de nem kellett beavatni a legnagyobb titkomba. Úgy érzem mindent tud rólam. Maja te becsaptál engem.

Beszélgetés közben megcsörrent Anna telefonja. Elnézést kért és kiment az erkélyre, majd rövidesen visszajött.
- Bocsi, de sajnos mennem kell. - szomorodott el Anna. - Majd a suliban találkozunk. Sziasztok.
-Szia - köszöntünk el Majával szinkronba.

A csendet megtörve megszólaltam halkan, szinte suttogva.

- Elmondtad neki.- majdnem sírva fakadtam. Olyan átvertnek éreztem magam.
- He? Mit? - ébredt fel a bambulásból
- Hogy meleg vagyok.
- Figyelj Barni.- kezdte- Enélkül most ti...Vagyis mi. Nem lennénk barátok. Muszály volt.
- Talán igazad van. - ismertem be.

Még beszélgettünk erről-arról, majd Maja hazament. Egyedül vagyok a nagy üres házban. Annyira hiányzik Máté...Nem fúj...Utálom Mátét hiszen megerőszakolt. Egyedül fogok aludni. És mi van ha valaki este betör? - elhessegettem a fejemből ezeket a gondolatokat, majd megettem a maradék pizzát, és egy sorozat mellett elaludtam...