Enyém vagy |Yaoi| ✔

#26

Ott feküdtem alatta. Mellmasom fel és le emelkedett. Kapkodva faltuk fel egymást, pedig tudtuk, hogy az egész éjszaka a miénk. Andris akart lenni a domináns, és én ezt el is engedtem neki. Miközben a pólóját próbáltam levenni, ezzel megszakítva csókunkat, áttértem a nyakára. Szívogattam nyakát, majd amikor egy nekem tetsző ponthoz értünk, erősebben vákumoztam azt a részt. Halk nyögésekkel díjazta munkám, közben nadrágomtól szabadított meg. Lassan az összes ruha lekerült, majd bepozicionálta magát, és egy hatalmas döféssel belémvágódott. Próbáltam elfojtani jól eső nyögéseim. Ütemesen diktálta a tempót, majd gyorsítani kezdett. Próbáltunk közben csókolózni, de folyamatos nyögéseinknek köszönhetően ez lehetetlen volt. Andris kezdett még gyorsabb lenni.
- Ahhh Barni annyira jó vagy. - mondta szaggatottan, majd egy hangos nyögéssel belém élvezett. Egyre lassabban mozgott. Én még fel voltam izgulva, így nem hagytam hogy csak úgy elboruljunk az ágyon. Ő a hátára feküdt, viszont én ráültem kígyójára.
- Jól bírod Barni. Ennyire kívántál? - nézett rám kacéran.
- Ha tudnád mennyire. - mondtam majd elkezdtem rajta mozogni. Közben Andris megfogta a pálcámat, és elkezdte huzogatni rajta kezét. Így mindketten sikeresen elélveztünk perceken belül. Mostmár kifeküdtünk az ágyra. Lassan normalizálódott légzésünk, így felkeltem és felkaptam a ruháimat.
- Máris indulsz? - nézett rám szomorúan Andris. Amikor megszólalt először nem a szemébe néztem, hanem álló hímvesszőjére. Éreztem ahogy belefut az arcomba a vér. Elsüllyedek szégyenemben.
-Ig...Igen...-mondtam dadogva. Andris elkezdett kuncogni.
- Tetszik a látvány? - feküdt az ágyra egy jó kis pózban, ami egyből beindított.
- Hmm...- mondtam nevetve. - Mennem kell. Ha meglátnak minket, nekünk lőttek. - néztem rá szomorúan.
- Na mindegy. - felkelt az ágyból, odajött és megcsókolt. Tagját direkt odadörgölte a lábamhoz, amitől egy kellemes borzongás futott végig rajtam.
- Bocsi Andris. Mára kifáradtam. - mondtam lebiggyesztett ajkakkal. - Amúgy nem hiszem el, hogy neked két kör nem elég. - háborodtam fel.
- Miért nem lennél benne a harmadikban? - nézett rám elképedve.
- Dehogynem...Nem arról van szó...Osszuk be...- néztem rá magyarázkodva.
- Csak szivatlak. - mondta nevetve. - Megértelek. Menj csak. - puszilta meg a számat, majd kikísért az ajtón.

Lassan átsétáltam a mellettünk lévő szobába, ahol a fiúk még fent voltak.
- Hol voltál? - kérdezte Simon.
- Csak haverkodtam a másik osztállyal. - mondtam lazán.
- Tudsz olyat? - oltott le a telefonból fel sem nézve Márk.
- Tudok. - mondtam kuncogva.

Lassan hajnali három van. Még mindig nem tudok elaludni. Simon, Márk már alszanak. Máté nem érdekell mit csinál. Előkaptam a telefonom, hogy leellenőrizzem ki van fennt ilyenkor.

Böngészésemet egy hang zavarta meg.
-Fent vagy Barni? - kérdezte Máté.
Nem válaszoltam, tovább neteztem.
- Tudom hogy hallasz. - elkezdett mocorogni. Úr Isten. Mit csináljak? Ne jöjjön ide.
- Máté hagyj engem. - mondtam érzelemmmentesen.
- Barni. Beszélni szeretnék veled...- kelt fel és odasétált ágyamhoz. Leült és várta a reakciómat.
- Rendben. - sóhajtottam. - Egy percet kapsz...