#27

119 7 1
                                    

- Barni. Sajnálok mindent. Vissza akarlak kapni. Nem tudom mi történt velem az utóbbi időben.  - mondta és elkezdett felém közeledni. Ellöktem magamtól.
- Azt hiszed egy egyszerű bocsánatkérés mindent megold? - fújtattam. - Sohasem fogok neked megbocsájtani. Amit tettél... -mondtam és felidéződtek bennem az emlékek. Szerettem Mátét. Szerelmes voltam bele, de kihasznált. Tönkretett.
- Kérlek...Adj egy esélyt. - fogta meg a kezem, és gyengéden megcsókolt. Hagytam neki. Elöször nem csókoltam vissza, majd magával ragadott a sok érzelem, és már azt veszem észre, hogy vetkőztet. Ekkor bevillant Andris. Aki azt hiszi rólam ebben a pillanatban hogy békésen alszom, aktusunk után.
- Ne...Máté. Engedj el.- löktem le magamról.
- Tehát szeretsz engem...- vigyorgott.
- Nem Máté...Már vége van. Nekem van valakim...- mondtam kimért hangon.
- Vissza foglak szerezni. - simogatta meg a kézfejem, amit elhúztam. Nevetett, majd kisétált a szobából.

Nem tudom mi volt ez. Nem tudom miért csókoltam vissza. Talán még érzek iránta valamit? Az lehetetlen én Andrist szeretem.

Ott ültem az ágyon és gondolkoztam. Mi az hogy vissza fog szerezni? Ennyi idő után miért most jött vissza hozzám? Nem dobhatom el csak úgy Andrist, csak mert visszajött a Máté akit valamiért még mindig szeretek.
Lassan nehezedtek a szempilláim. Kezdtem elálmosodni.

Reggel 6:43 ébredtem. A többiek még mindig alszanak. Máté is ott fekszik a sarokban, egy boxerban. Gyorsan kivettem valamit a bőröndömből amit magamra kaphatok. Még mindig a tegnapon gondolkoztam. Kimentem a folyosóra, ahol halálos csend uralkodott. Azt hittem hajnalig fognak zenélni a lányok. Lementem a konyhába, ott az autómatából kértem egy presszó kávét.

Leültem és iszogattam a felébredtés érdekében. Kezében egy kávéval szintén leült mellém Andris. Nem is vettem észre hogy ideosont.
- Jó reggelt. - motyogtam.
- Reggelt. Hogy aludtál? - kérdezte. A bűntudat mardos belűlről. Remélem rajtam nem látszik.
- Jól. Te? - kérdeztem.
- Hiányoztál. - mondta lebiggyesztett ajkakkal. - Melletted akarok aludni. - hisztizett.
Nem tudtam neki válaszolni, ugyanis mellettünk termett Márk, aki úgy néz ki nem akar elmenni.

Enyém vagy |Yaoi| ✔Where stories live. Discover now