Enyém vagy |Yaoi| ✔

#15

Andris szemszöge:

A testnevelő tanári fele indultam. Gondoltam bemegyek és kiverem, Barni nagyon beindított. Biztos direkt hajolgatott mert ilyen bénán hogy segítsek neki. Elsétálok az öltözők fele, mert arra rövidebb az út. Az egyik öltözőben zajokat hallok, hangos csattanásokat. Ezek lányok nem lehetnek. Azok visítoznak, esetleg megtépik egymást. Gyorsan berontottam abba az öltözőbe ahonnan a zajok szűrődtek ki.
-Mi ez a hangzavar? - őrjöngtem Láttam hogy abból az osztályból amelyikkel az előbb volt órám, abból Máté épp a földre terített le valakit. Odamentem és egy ismerős arcot találtam felfedezni. Ő volt Barni. A földön feküdt, mint akiből már kiszállt minden élet. Teljesen felment bennem az adrenalin. A nyakamon kidagadtak az erek. Ilyenkor látom be hogy hasznos volt a vízilabda edzés általánosban. Elkaptam Máté nyakát és a falhoz szorítotottam, jó magasra. Nem akarom megfullasztani, de nem akarom hogy csak ennyi legyen. Ugyanúgy kell szenvednie mint Barninak. Lebasztam a földre, és elkezdtem az arcát beverni. Ötödik ütésnél hallottam hogy roppant az orra. Ömlött belőle a vér. Amikor azt hittem teljesen kifekszik, elkapott és teljes erővel ütni kezdett. Velem nem fog elbírni. Fordultam egyet, és ráültem csípőjére, majd úgy ütöttem. Amikor úgy véltem hogy készen vagyok, akkor felálltam, és gyomorszájon rúgtam. Odamentem Barnihoz. Végigsimítottam puha arcán. Ekkor gondolkodtam el azon hogy ezt hogyan fogom majd az igazgatónak megmagyarázni.
- Bazd meg.

Barnit felkaptam és elvittem az orvosi szobába. Feltettem az ágyra, majd letöröltem arcáról a vért. Nem tudom ilyenkor mit kell csinálni. Kerestem egy poharat, azt megtöltöttem vízzel és megpróbáltam Barnival megitatni félálmában. Ezután ott hagytam, majd siettem az igazgatóhoz.

Az ajtóra az volt írva hogy: " Kérem ne zavarjon". Én ezt nagyívben leszartam és benyitottam. István az igazgató ott ült egy asztalnál és az igazgatóhelyettessel beszélt.
- Baj...Van...- zihálva beszéltem. István felállt gyorsan ott termett mellettem.
- Mi történt, mondja el András!
- Két diákom összeverekedett az öltözőben. Nagyon súlyosan. - Amint ezt kimondtam mindketten az öltözők fele rohantunk.

Csak Máté feküdt ott a földön. Ő nem volt elájulva, ott nyitogatta bedagadt szemeit. Még most is ökölbe szorítottam a kezeimet hogy bántotta Barnit.
- Hol a másik?
- Az orvosi szobában. Ő súlyosabb. Biztos hogy összetört pár bordája.
- Rendben.
- Na...Csináljon már valamit! - utasítottam
- Mégis mit? Hívjam a rendőrséget? Az nem tenne jót az iskolának.
- Nem tudom maga az igazgató.

Végül az lett a diri döntése hogy megkérdezi így ájultan/félájultan őket hogy akarnak-e feljelentést tenni. Nekem teljesen mindegy hogyan dönt Barni, támogatni fogom.

Innentől én csak a háttérből néztem a történéseket, illetve segítettem.

- Szeretne feljelentést tenni?
- Nem... - válaszolta Máté.
- Kérem mesélje el mi történt az öltözőben. - mondta . Basszus ha engem belekever akkor nekem annyi.- El is felejtettem. Maga látott valamit András? - most mi a faszt mondjak?
- Amikor mentem a tanári fele, hangokat hallottam, és amikor bementem, Barnabás a földön feküdt véresen. Meg próbáltam állítani Mátét, de amint látja én is kaptam egy keveset. - mutattam az arcomon a felduzzadt részt.
- Kíván ehez valamit, bármit hozzátenni Máté?
- Nem.
- Rendben. Ellenben megadom magának, és Barnabásnak az igazgatói figyelmeztetést. A szülőket pedig értesítem.

Barnit is megkérdezte hogy akar-e feljelentést tenni, de szintén nemet mondott. Mivel nem tudom hol lakik, ezért befektettem a kocsimba, és hazavittem.