Enyém vagy |Yaoi| ✔

#21

Miután anyuék elmentek ledőltem a nappaliban lévő fotelbe, egy zacskó chipsel. Miközben valami fantasy film ment a TV-ben, eszembe jutott hogy Andris ma furán viselkedett velem. Inkább felhívom és megkérdezem mi baja volt.

- Halló?
- Szia Barni, Mizu? Talán át szeretnél jönni? - mondta szexisen.
- Nem, viszont azért hívtalak fel hogy elmondd nekem mi bajod volt velem a suliban!?
- Mármint?
- Andris ne játszd a hülyét. Rám se néztél órán! -háborodtam fel.
- Bármelyik pillanatban odapillantottam rád csak rágcsáltad a szádat és láttam a szemedben a vágyat, ami engem eléggé beindított. Így elkellett terelnem a figyelmemet.
- Nem is rágtam a számat, és eléggé unottan bámultam rád.
- Jó, ha megbékéltél majd felhívlak. Szia.
- Le ne merd tenni...

Már késő volt. Eléggé ingerült is voltam. Nem tudtam mit csináljak. Hajnalig facebookoztam, míg valamikor bealudtam.

Három nappal később:

Andris személyesen jött bocsánatot kérni, vagy csak azért mert a testemet akarta. Igazából nem is számít, hiszen mindketten ki voltunk éhezve.
- Barni? - kérdezte mellettem lihegve az ágyon Andris.
- Igen? - én is ziháltam.
- Szeretnéd velem ezt csinálni Párizsban?
- Jó lenne, de ha nem javítanak a többiek akkor itt marad nekünk Budapest.
- A faszt. - ült fel Andris - Így is úgy is elmegyünk oda. Nehogymár a sok hülyegyereken múljon az, hogy nem csinálhatjuk Párizsban. - röhögött.

Egy héttel később:

Otthon ülök a konyhában éppen két szendvicset majszolok, amikor megcsörren a telefonom. A kijelzőn anyu neve szerepel. Gyorsan felveszem és a fülemhez szorítom a mobilt.
- Szia Anya.
- Szia Barnikám. Ki vagy hangosítva, itt van Apa is.
- Szia Apu.
- Szia Barni...Nos...Arról lenne szó hogy...mi...megbocsájtunk neked. - nem hallottam a fülemnek, meg se tudtam szólalni- Itt vagy?
- Igen, persze.
- Szóval...- innentől már anyu mondta- Elfogadunk téged olyannak amilyen vagy.
- Köszönöm nektek, tényleg. - a meghatódottságtól könnybe lábadt a szemem.
- Rendben Barnikám nekünk most mennünk kell. Jó éjt.
- Jó éjt. - mondtam és kinyomtam a telefont.
Végtelenül boldog voltam. Hogy elfogadtak, bár még nem éreztem a hangjukban azt hogy ez 100%-osan így lenne, és nagyon gyorsan ledarálták az egészet. Gondoltam ennek örömére elmegyek sétálni a városba. Kinéztem az ablakon és esett az eső, de nem érdekell. Akkor is lemegyek. Felkaptam egy hosszú nadrágot, egy szürke kapucnis pulcsival, majd lementem. Esernyőm nincs sajnos, de nem számít. Lassan sétálgattam az utcákon, nagyon kevesen vannak. Kár hogy nem hoztam fülhallgatót, így az eső egyenletes kopogását kellett hallgatnom. Egy hangra lettem figyelmes. Nagyon halk, és nagyon vékony. Amint befordultam egy újabb utcába, hangosabban lehetett hallani ezt a hangot. A zajforrás egy kiscica volt, de még nem láttam. Egy autó alatt volt. El kellett kapnom és ez nem volt olyan egyszerű, de valahogy megfogtam farkát, és óvatosan húzni kezdtem kifelé. Körmeit bele akarta vályni a betonba, csak ez nem jött össze. Kezembe kaptam a kis védtelent. Nagyon koszos volt, valószínű hogy éhes, és álmos is. Szétcipzároztam a pulcsimat, és ott melengettem. Gyors tempóban sétáltam vissza az otthonomhoz. Nem akartam megváratni szegény cicust...