Enyém vagy |Yaoi| ✔

#35

Sétáltam visszafele a K-POP házhoz, amikor Maját pillantottam meg kiszaladni a helységből 3 emberméretű, és kinézetű kartonnal a kezében. Amikor eltűnt a sőtétben, akkor már Hajni és Gréta is kifele tartottak, szintén kartonokkal.

Maja felé tartottam a sötétségbe.
- Ti mi a faszt csináltok? - néztem rá kuncogva.
Nem válaszolt, csak ölelgette az emberméretű papírt.
- Ide vissza kell jönnünk. - jelentette ki Hajni, majd Gréta és Maja vadul bólogatni kezdett.
- Ömm...Miről maradtam le? - néztem Grétára.
- Hát amíg te kielégítetted azzal a Dániellel a testi vágyaidat, addig mi bementünk. - vázolta le
- Tessék? Miből gondoljátok hogy én a Danival...- nem fejeztem be a mondatot, de így is értették. Zavaromban az ujjaimmal játszottam.
- Anna mondta. - felelte féllváltól.
- És Anna hol van? - kérdeztem aggódva.
- Azt mondta hogy van egy Justin Bieber sátor is, így még akkor lelépett mielőtt megtaláltuk a srácokat. - tette maga mellé a bábut, majd átkarolta.
- Nem kellene megkeresni? - olyan vagyok mint egy aggódó szülő.
- Tud magára vigyázni. Amúgy meg ha megtalálta a sátrat akkor most éli a legboldogabb pillanatait.

Úgy döntöttünk hogy visszamegyünk.

- Nem vagytok éhesek? - nyitottam be a sátrukba.

Gréta és Maja aludt, Hajni pedig a telefonját nyomkodta.
- Menjünk, aztán ezeknek is hozunk.
- Oké.

Egymás mellett sétáltunk csendben, csak a mellettünk lévők ordibáltak egymással, illetve a már megszokott zenét hallhattuk, ami minden álló lámpán felszerelt hangfalból áradt.
Amikor odaértünk Hajni kérte ki a kaját.
Öt gyrost kértünk, ebből hármat elvitelre.
Egymással szemben leültünk, majd csendben tömtük magunkba a kaját. Rég óta foglalkoztatott egy kérdés ami egykor a kettőnk szétválását okozta. Gondoltam most van itt rá az alkalom hogy megkérdezzem.
- Hajni. Amikor megkérdeztem tőled hogy járnál-e velem, akkor miért mondtál igent, ha 3 nappal később szakítottunk? - néztem rá félve, és egyben remélve hogy válaszolni fog.
Kicsit mintha meglepődött volna. Lenyelte azt a falatot ami éppen a szájában volt, majd szólásra nyitotta.
- Fogalmam sincs. - röhögött fel. - Csak azért mentem bele, mert Grétával volt egy fogadádunk, és vesztetten. - egy kis szünet után folytatta. - Amikor második nap együtt sétáltunk a városban, és megláttam hogy kiesnek a szemeid, úgy stírölöd azt a pasit, aki mellettünk ment el, nekem akkor esett le, hogy valami nincs rendben. - fújta ki a levegőt.
- És akkor miért nem mondtad a szemembe, hogy...- kerestem a szavakat, de hirtelen egy szó sem jött ki a torkomon.
- Nem akartalak megbántani. - mondta sajnálkozva.
- Ha megmondtad volna nekem az igazat, akkor nem kellett volna éjszakákat átszenvednem. - förmedtem rá.
- Ne engem hibáztass, mert nem vetted észre magad. - olyan furcsa hogy fél mondatokból is értem amit mond. Teljesen igaza van. - Ha nem lettem volna, akkor most nem ismerted volna meg Dánielt. - mosolygott, majd keresztbe tette a karját.
- Igaz. - bólintottam.
- Szerintem menjünk.

Én is jó ötletnek tartottam. Mivel nyúlt belőlem a retek és az izzadság, elmentem letusolni. Egyszerűen imádok ide járni. Vannak olyan férfiak, akik el sem húzzák a függönyt miközben fürdenek, így megcsodálhatom testüket, és legfontosabb részüket. Elég kevesen, talán öten vannak itt.
Kerestem magamnak egy kabint, majd egy szatyorba beletettem a ruháimat, majd amikor már csak egy boxer volt rajtam bementem a kabinba, és elhúztam a függönyt.
Elővettem a tusfürdőnet, majd bekentem vele a testem. Egy hangos ajtócsapódást hallok. Kinézek a kabinból, és Máté fejét pillantom meg. Jajj ne. Vajon meglátott? Mit keres itt?
Siettem, hogy minél előbb eltűnjek innen. Éppen a törölközőmért nyúlok, amikor Máté beront, behúzza maga után a függönyt. Ekkor vettem észre hogy teljesen meztelen. Amikor lepillantottam oda, úgy éreztem lángolok zavaromban.
- Mit keresel itt? - sziszegtem. Mintha észre se vette volna, megnyitotta a zuhanyt, majd a csuklómnál fogva a víz alá húzott.
- Vissza akarlak kapni. - súgta a fülembe, közben beharapta a fülcimpámat, amitől egy kellemes borzongás járta át a testem.