Bűnbe esett angyal▪Yoonseok ▪ ✓

3 ▪ Ezt komolyan gondolod?

-Yoongi, kész vagy már?-kiabált be Hoseok Yoonginak, aki még mindig a szobájában időzött.
-Egy pillanat-felelte Yoongi hangosan, miközben a telefonját kereste.

'Hol lehet már az a fránya telefon?'-szidta magát a szőke hajú srác, amiért megint rendetlenséget csinált a szobájában.
Ruhák szanaszét a székeken, a padlón. Pizzás dobozok az ágy alatt. Telefon pedig sehol.
Nos, igen, úgy tűnt, hogy Yoongi újra vissza talált régi szokásaihoz.

'Na végre'-hálálkodott magában Yoongi, amikor nagy nehezen megpillantotta telefonját a párnája alól kikandikálni.
Zsebre vágta azt, majd indult is Hoseokhoz a nappaliba.

Ahogy azonban kiért a szobájából, és szeme Hoseok pompájában égett, akaratlanul is nyelt egy nagyot.
Hoseok izmai szépen domborodtak a lenge fehér ing alatt, amit a világos farmerjéhez vett fel. Mellkasának vonala itt-ott kivillant, ahogy Hoseok mozgott, és az ing szabadon áramlott a fekete hajú testén.

'Bárcsak annak a fehér ingnek születtem volna'-gondolta magában Yoongi, ahogy végre elindultak otthonról a virágüzletbe.

Ahogy azt múlthéten meg is beszélték, Yoongi ma elkíséri Hoseokot a virágüzletbe, és be is segít neki.
A szőke hajú kicsit feszült volt ettől, hiszen így nagyobb esélye nyílik arra, hogy Hoseok közelebb legyen hozzá, testileg. Ami Yoonginak nem éppen jelentett jót, ha türtőztetni szeretné magát.

-Tudod, Yoongi, hiába vagy újra itt mellettem, úgy érzem, hogy borzalmasan hiányzol. Van ennek értelme?-nevette el magát hitetlenül Hoseok, ahogy a reggeli időben lépkedett a még zajtalan utcán Yoongi mellett.

Yoongi erre a mondatra felkapta a fejét, és nagyokat pislogva nézett Hoseokra, akinek puhának tűnő hajába belekapott az enyhén fújdogáló szellő.
Megállt, és immár mozdulatlanul meredt legjobb barátjára. Legjobb barátjára, aki megdobogtatja a szívét.

-Ezt..ezt komolyan gondolod?-préselt ki magából ennyit Yoongi.

-Igen-nézett Hoseok komolyan Yoongi szemébe-Nem akarok még egy ilyen időszakot az életünkbe, Yoongi. Tudod mennyire magam alatt voltam nélküled? A napjaim üresek teltek, mert nem voltál mellettem. Egy percet sem szeretnék elszalasztani, amit veled tölthetek. Meg..megígéred, hogy soha nem fogsz elhagyni? Hogy mindig itt leszel mellettem?-sóhajtott Hoseok, miközben még mindig tartotta a szemkontaktust Yoongival.

-Igen-válaszolta határozottan Yoongi ajkait beszívva, majd szoros ölelésbe vonta Hoseokot.

Amióta Yoongi egy év után végre visszakapta Hoseokot, nem sokat beszéltek erről az üres évről. Yoongi persze azt kérte barátjától, hogy ezt ne is nagyon hozzák szóba, ám Hoseok őszinte szavai feltöltötték szenvedő szívét.
Emberként estek jól ezek a szavak neki.

Amikor elvesztette családját, elvesztette életét is. Többé már nem tudott reménykedni semmiben, és nem is akart.
Ám Hoseok ott volt neki. Ő volt az egyetlen támasza Yoonginak, amiért borzasztóan hálás neki. Hoseok felkarolta őt, és nem hagyta magára.
Nem hagyta, hogy a gyász feleméssze Yoongit, ami odáig sodorta volna a szőke hajút, hogy végül ő is távozott volna az élők sorából.
Foglalkozott vele. Szeretetet adott neki.

Amit szerinte nem érdemel meg.

Hogyan is érdemelhetné meg Hoseokot?
Aki mindig mosolyog, és bárkinek segít, aki rászorul? Akinek nem számít a hovatartozásod, mert szó nélkül támogat? Aki szebbé teszi az emberek napjait? Aki olyan sok szeretetet képes adni a puszta lényével, amit Yoongi soha nem fog tudni majd meghálálni neki?
Nem érdemelheti meg Hoseokot.

-Szeretlek, ugye tudod? A legfontosabb vagy számomra. Nélküled tényleg már a föld alját kaparnám. És egyszerűen soha nem fogom tudni vissza adni mindazt, amit tőled kapok-mondta hosszú percek után Yoongi, Hoseok vállait ölelve.

-Nem is kell vissza adnod. Elég, hogy itt vagy nekem. Belepusztulnék, ha elveszítenélek, épp ezért kérlek, hogy vigyázz magadra, rendben?-bontakozott ki az ölelésből Hoseok, és mélyen Yoongi szemébe nézett.

-Rendben. Érted megteszem-mosolygott Yoongi Hoseokra. Szerelmes mosoly volt ez a részéről, nem pedig baráti.

Ahogy újra úton voltak a virágüzlet felé, Yoongi gondolataiban ott csengtek Hoseok szavai.
'Elég, hogy itt vagy nekem.'
'Borzalmasan hiányzol.'
'Egy percet sem szeretnék elszalasztani, amit veled tölthetek.'
Yoongi ilyenkor újra embernek érezte magát, emberi érzésekkel. Ezek a mondatok pedig örökre beleégtek szíve kamráiba.

Persze Yoongi ekkor még nem sejthette, hogy az utolsó mondatát Hoseok akaratán kívül is megszegi.

-Azta, milyen sok virág van itt-ámult el Yoongi, ahogy beléptek a kellemes boltba, ahol minden irányból virágok köszöntek vissza rá.
-Tetszenek?-kérdezte játszadozva Hoseok, ahogy a pult mögé ment.
-Imádom-ült ki egy hatalmas vigyor a szőke hajú arcára.

Amennyire attól tartott Yoongi, hogy feszengeni fog, annál jobban élvezte a virágüzletben töltött napot Hoseokkal.
A virágok látványa és illata nem hagyták Yoonginak, hogy arcán ne egy mosoly üljön egész nap.
Élvezte a betévedő vendégekkel való beszélgetést is. Ugyan furcsa volt még számára az emberi kommunikáció, persze Hoseokon kívül, de úgy érezte, hogy bár lassan, de kezd visszatérni bele az emberi lélek.

Rengeteg feltöltődést kapott csupán ettől az egyetlen egy naptól.
A Hoseokkal való közelséget is könnyebben tudta így kezelni. Ugyan orcáját mindig ellepte egy kis pír, amikor testük súrolták egymást, mégsem érezte magát olyan zavarban, mint ahogy azt várta.

-Jöhetnél gyakrabban is-mondta Hoseok, ahogy az üzlet kőpadlóját söpörték fel-Jót tesz neked a kimozdulás.
-Ha nem lesz sok programom, akkor majd sűrűbben benézek-mosolygott Yoongi.
-Program? Nélkülem szerveznél programot?-kérdezte Hoseok amolyan "komolyan, haver, ezt még te sem hiszed el" stílusban.

Mintha csak egy égi sugallat lett volna, Yoongi telefonja csengeni kezdett, ami fájdalmasan ketté vágta ezt a baráti pillanatot köztük.
Yoongi megnézte telefonja kijelzőjét, és szemöldökét felhúzva nézett Hoseokra.

-Ki az?-kérdezte Hoseok, ahogy a seprűn megtámasztotta állát.

Yoongi nem felelt, csupán még mindig furcsállva felvette a telefonját, majd a raktárba ment, hogy nyugodtan eltudja intézni a hívást.

Hoseok közben folytatta a takarítást, és Yoongin gondolkodott.
Boldogsággal töltötte el, hogy Yoongit mosolyogni látta. Szinte egész nap.
Nem fogja hagyni, hogy barátja ezentúl bármiben is hiányt szenvedjen. Hogy bármikor is szomorú legyen. Mert mindent megfogni tenni azért az emberért, aki számára a legfontosabb.
'Ne félj, gondoskodni fogok rólad'-elmélkedett Hoseok, ahogy fütyörészve befejezte a takarítást.

Yoongi kijött a raktárból, és csalódottan, félve nézett Hoseokra.

-Az intézményből hívtak. Holnap be kell mennem-mondta Yoongi, ahogy még mindig megtörten szorongatta telefonját.
-Nem mondták, hogy milyen ügyben?-próbált Hoseok is nyugodt maradni.
-Nem. Csak azt, hogy muszáj lenne bemennem, mert fontos-harapdálta száját Yoongi, amit Hoseok vágyakozva nézett végig.

Mikor Yoongi ezt észrevette, abba hagyta, és zavarában azt se tudta, hogy merre nézzen.

'Most tényleg azt nézte, ahogy az ajkaimat harapdálom?'-tette fel  a számára lehetetlennek tűnő kérdést, majd inkább el is űzte gondolataiból az imént történteket.

-Nem rendelünk pizzát?-kérdezte hirtelen Hoseok, és úgy tűnt, mintha orcája az elpirulás halvány árnyalatát mutatná.
-Mindig pizzát eszünk, Hosi. Nem ehetnénk valami mást?-kérdezte lazán Yoongi.
-Jó, akkor hazafele bemegyünk egy étterembe, és rendelünk valami olyat, ami nem kerek, és nincs rajta sajt-nyugtázta le Hoseok, majd az üzlet kulcsait kezébe véve leoltotta a lámpákat, bezárta az üzletet, és Yoongival az oldalán elindult a sötét égbolt alatt.