Bűnbe esett angyal▪Yoonseok ▪ ✓

1 ▪ Nem is hiányoztam?

-Szeretnék egy szép, vörösrózsa csokrot, fehér selyempapírba csomagolva-adta le rendelését az ősz hajú, szürke ballonkabátot viselő férfi Hoseoknak.

Hoseok a rózsákhoz lépett, és a legszebbeket választotta ki a vendége számára. Feltételezte, hogy a kedvesének lesz, így még nagyobb odafigyeléssel készítette el a csokrot.

-Hét dollár lesz-adta át Hoseok kedves mosollyal a virágokat.
-Köszönöm. Remélem Margaretnek tetszik majd-mondta a ráncokba borult férfi, miközben fizetett.
-Ebben biztos vagyok. Ilyen figyelmes férfi mellett bárminek örül az ember-válaszolta Hoseok, miközben maga elé képzelte az idős párt, ahogy még mindig ugyanolyan csillogással a szemükben néznek egymásra, mint kapcsolatuk elején.
-Maga milyen kedves fiatalember. Remélem magára is rátalál a szerelem, ami soha nem ér véget-mondta az idős férfi, miközben eltette a pénztárcáját és a gyönyörű csokrot óvatosan a kezébe vette.
-Bár így lenne-sóhajtotta a fekete hajú fiú, egy keserű mosoly kíséretében.
-Ne aggódjon emiatt. A jó emberek a megfelelő időben lépnek be az életünkbe. Sőt, lehet hogy az ön életébe már be is lépett az az ember, akivel lefogja élni az életét, csak nem vette észre-bíztatta az idős vendég, miközben a vörös virágok illatát magába szívta.
-Akkor azt hiszem jobb lesz, ha ezentúl nyitottabb szemmel járok-nevetett fel Hoseok, majd az üzlet kulcsait a kezébe vette.
-Látja, ez egy jó gondolat. Köszönöm a virágokat és minden jót magának-köszönt el az idős vendég Hoseoktól, majd becsukta maga mögött az ajtót.

A sötét hajú fiú gondolataiban ott csengtek vendége szavai: "A jó emberek a megfelelő időben lépnek be az életünkbe. Sőt, lehet hogy az ön életébe már be is lépett az az ember, akivel lefogja élni az életét, csak nem vette észre".

Hoseok szereti a bölcs embereket, ezért is örül annak, amikor egy idősebb személy lép be a virágüzletbe, aki már megélhette az élet nagy dolgait, és aki talán el is mesél egy-két életbölcsességet. Van is egy füzete, amiben vezeti ezeket a gondolatokat, így miután hazaér, az első teendői között lesz a ma hallott bölcsesség leírása.

Hoseok eltompult agyát gyorsan átvette az izgatottság érzése. Sebesen vállára kapta táskáját, leoltotta a villanyokat, majd a virág folyosón át kilépett az üzletből, amit gondosan kulcsra zárt.

Az idő már eléggé lehűlt, és úgy tűnt az eső is elfog eredni hamarosan, így Hoseok megszaporázta a lépteit.

Egy év. Egy év után viszont fogja látni legjobb barátját.
Egy év, amit Yoongi az elvonón töltött. Egy év, mialatt meggyógyult. Egy év, ami alatt az érzések nem változtak.

A sietségtől piros arccal érkezett meg a barna épület elé, ami kívülről akár egy bentlakásos iskolának is tűnhetett. A kiábrándító valóság szerint azonban ez egy alkohol és drogrehabilitációs intézmény volt.

Hoseok mindig is ellenezte ezt a fajta életmódot és nem is vágyott arra, hogy rabul essen az önpusztító szereknek. Ám legjobb barátját sajnos elnyelte a kábítószerek mélységes pokla, amiből segítség nélkül, egyedül nem tudott volna kijutni.
Yoonginak nincs más Hoseokon kívül, így csak tőle várhatta a segítséget, amit ő meg is adott neki.

Yoonginak az élet kegyetlen szelete jutott. Egy hatalmas tornádó söpört végig a városon, amit a családja nem élt túl. Yoongi épp iskolai kiránduláson volt, amikor lesújtott az égiek keze a város ártatlan lakóira. Ez történt négy éve, de azóta minden egyes nap azt kívánja, bár ő is odaveszett volna.

A nagy, nyikorgó ajtó lassan kinyílt, és kilépett rajta a szőke hajú fiú, kinek sötétben pompázó íriszei egyből megpillantották Hoseokot. Gondolatban sokszor elképzelte a viszontlátást, ám úgy tűnik a szíve még nem készült fel erre.
Őrült zakatolásával teljesen összezavarta Yoongit, akinek lábai nem mozdultak a lépcsősor tetejéről.
Hoseok felsietett hozzá, miközben furcsán méregette az imént "szabadult" barátját.