Bűnbe esett angyal▪Yoonseok ▪ ✓

10 ▪ Miért hazudtál?

Yoongi már egy órája vár Hoseokra. Idegesen járkál a szobájában, és nem tud lenyugodni. Számtalan üzenetet küldött már legjobb barátjának, amiben leírja, hogy siessen haza, mert beszélni szeretne vele. Ám választ nem kapott. Se egy üzenetet, se egy telefonhívást.

Frusztráltan rágta a körmeit, és már épp nyúlt volna a telefonjához, hogy a sok válaszolatlan üzenet után végre felhívja Hoseokot, amikor meghallotta a kulcszörgést.

Vett pár mély levegőt, majd a méregtől égve, mely minden zsigerét átjárta, kisietett a nappaliba.

A konyhában-amely szomszédos a nappalival-, találta meg a mosolygós Hoseokot. Fütyörészve pakolta ki a szatyrok tartalmát, amiket a pultra helyezett.

-Miért hazudtál?-kérdezte Yoongi, ahogy a pulttól néhány lépésnyire megállt. Hangja megremegett, ahogy kiejtette a szavakat.

Hoseok meglepődötten fordult hátra. Nem sejtette, hogy szőke hajú barátja itthon van. Azt hitte, hogy Yunseoval beszélget. Vagy esetleg Seongminnal mentek el valahová. Semmilyen arra utaló jelet nem érzékelt, hogy Yoongi itthon lenne.

Ám most itt állt előtte, dühös arcvonásokkal, a válaszra várva. Egy olyan kérdésre, ami Hosekot teljesen összezavarta.

-Yoongi. Te..miről beszélsz?-kérdezte a fekete hajú, miközben értetlenül meredt barátjára.
-Miért hazudtál? A kérdésre válaszolj-lépett egyet előre Yoongi, és hangja hangosabban, élesebben csengett.
-Hogy válaszoljak egy olyan kérdésre, amiről nem tudom, hogy mire vonatkozik?-Hoseok hangja továbbra is higgadt maradt. Látta barátján, hogy tényleg dühös. Hogy valamivel megbántotta. Hogy Yoongi teljesen kifog kelni magából.
-Hogy mered ezt megkérdezni ezek után? Hana-ról beszélek, te seggfej-kiabált Yoongi, és már elérte a pult végét.
-Mi bajod van Hana-val?-kérdezte Hoseok továbbra is higgadtan, ám hangját kissé megemelte.
-Hogy mi bajom vele? Az, hogy elakar venni tőlem. Azt mondtad, hogy egy percet sem szeretnél elszalasztani, amit velem tölthetsz. Mégis vele vagy együtt állandóan.
-Csak kedves vagyok vele, mert még új a környéken. Téged is mindig hívtunk, hogy gyere velünk, de te minden alkalommal inkább itthon maradtál.
-Bocs, hogy nincs kedvem végignézni, ahogy tapizik téged.
-Egyáltalán nem szokott tapizni. Mi a jó francról beszélsz megint Yoongi?
-Te tényleg teljesen vak vagy? Állandóan fogdos téged. Dobálgatja a haját neked. És lemerem fogadni, hogy ez neked bejön.
-Ha bejönne nekem Hana, arról már régen tudnál.
-Ne legyél már ilyen álszent. Szerinted nem látom, hogy hogy nézel rá?! Ráadásul..miért megy el hozzád a munkahelyedre, hm? Odabeszéltétek meg az első randitokat, vagy mi?
-Befejeznéd? Az előbb mondtam, hogy nekem nem tetszik Hana. Nem fogom végighallgatni a hülyeségeidet, amiket unalmadban találtál ki.
-Unalmamban? Unalmamban? Szerinted azzal foglalkozok, hogy ilyeneket találok ki? Ezek tények, te barom. A valóság. Nem kell letagadnod, vagy szégyellned. Csak valld be az igazságot, és kész.
-Az igazságot? Tényleg tudni szeretnéd?
-Tudod mit? Chh, inkább mégsem akarom hallani. Légy boldog azzal a libával, te nyomorék.

Yoongi fogta magát, és kiviharzott a lakásból. Hangosan csapta be maga mögött a bejárati ajtót.

Ott hagyta Hoseokot, aki teljesen lefagyva állt a konyha hideg kőpadlóján. A feje zakatolt, a szíve hevesen dobogott.
Csak nézett maga elé, miközben szemébe könnyek gyűltek.

Hogy gondolhat ilyeneket Yoongi? Hogy fordulhat meg a fejében ilyesmi? Miért nem hisz neki?

De itt lett volna az alkalom. Esélye adódott rá, hogy elmondja Yoonginak a valódi érzéseit.
Hogy szereti őt. Hogy éjjel-nappal csak rá tud gondolni. Hogy szeretné végre megérinteni.
De nem tette. Meghátrált. Mindig őszinte Yoongival, és sosem titkolózik előtte. Ám mégis megteszi ezt minden nap. Mert fél.
Fél, mert tudja, hogy Yoongi nem szereti őt viszont. Szereti, de nem szerelemből. És számára Yoongi értékesebb ahhoz, mint hogy elveszítse amiatt, mert szerelmet vallott neki.

Lerogyott a hideg földre, átkulcsolta a térdét, és csak sírt. Könnyeivel utat engedett a fájdalmának.
Veszekedtek, kiabáltak egymással. Nem kezelték megfelelően a helyzetet. Tudja, hogy ilyenkor Yoongit nehéz lenyugtatni. Hogy makacs, és csak a saját feje után megy.

De megállíthatta volna. Nem kellett volna hagynia, hogy így elmenjen.
Haraggal. Megbántottsággal. Kétségekkel.
De most Hoseoknak volt szüksége arra, hogy megmentsék.

Yoongi sírva ért le az utcára. Kiabált, és a falba csapta az öklét. Beleadta minden fájdalmát az ütésbe. Egymás után lendítette a karját a falnak. Minden egyes ütéssel, amikor csontjai érintkeztek a fallal, mintha lecsillapodott volna.

De nem. Csupán a sírása apadt el, és már nem vette olyan hevesen a levegőt.
De nem nyugodott le. Ugyanúgy mérges volt. Megbántott. Átvert.

Elindult a beesteledett ég alatt. Az utcai lámpák fénye megvilágította véres, sebes öklét. Piros, kiszáradt szemét a csillagok felé emelte, és azt kívánta, bár sose történt volna meg ez az egész.

Ott hagyta Hoseokot a ki nem mondott szavaival. Nem mondta el neki, hogy szereti. Hogy vágyik rá. Hogy csak ő jár a fejében, és a szívét is ő foglalja el.
Nem tette meg. Mert Hoseok megbántotta őt. A lelkét. A büszkeségét. Bolondnak hitte. Pedig ő csak elmondta, amit lát.

Yoongi lábai tudatosan a Galmang-park felé vették az irányt. Itt mindig sikerül lenyugodnia.
Itt eszmélt rá, hogy szerelmes Hoseokba. A fiúba, aki minden nap reményt ad neki az életbenmaradáshoz.

Vegyes érzelmek kavarognak benne, ahogy leül egy padra, a park belsejében. A tónál, amit Hoseokkal együtt nemrég meglátogattak.

Szerette azt a napot. Tulipánokat adott neki Hoseok. Reggelit csinált neki, és megmosolyogtatta. Boldoggá tette.
Hiányzik neki ez az időszak. Az az időszak, amikor még minden rendben volt köztük.

Yoongi teljesen a gondolataiba belemerülve nézi a sötét tó felszínét, amin megcsillan a hold fénylő sugara. Kizárta a külvilágot. Csak a lelke és az érzései maradtak.
A kegyetlen érzései. A plátói szerelem. A szomorúság. A harag. A megbántottság.

Ezek járják át az egész testét, mikor pár fiú Yoongi elé lép, ezzel eltakarva előle a tó sötét szépségét.
Gonoszan nevetnek, mikor Yoongi végre rájuk emeli tekintetét.

-Nézzetek oda, kibe botlottunk bele. A mi kis Yoonginkba. Mi ez a szomorú pofi, csak nem bántott valaki?-kérdezi gúnyosan egy középen álló, magas srác.
-Mit akartok?-Yoongi hangja határozottan cseng az éjszakában.
-Hogy mit akarunk? Hm, csak nem elfelejtetted a múltad? Minket? Ugyan már, nem vagy te olyan hülye, gondolkozz egy kicsit-hergeli tovább Yoongit az előbb megszólaló srác, de nem éri el vele a célját. Yoongit jelenleg nem érdekli semmi, csak egyedül szeretne végre maradni a gondolataival.
-Már nem az vagyok, aki voltam. Az az időszak elmúlt-válaszol Yoongi, miközben felegyenesedik a padról, így szemtől szemben áll a fölé tornyosuló sráccal.
-Tényleg? Óó, hisz ez nagyszerű hír. De sajnos a tartozásod ettől még nem múlik el-csapja össze a tenyerét fenyegető hangnemben a fiú, majd társai Yoongihoz lépnek-Hadd mutassuk meg mi történik azzal, aki nem fizet.

Ketten fogják le Yoongit. Próbál ellenkezni, de ellenfelei erősebbnek bizonyulnak.
Furcsa, de nem fél. Tudja, hogy mi következik, mégsem ijed meg tőle. Úgy érzi, ez a mininum, amit megérdemel, azok után, hogy gyáva volt. Talán a sors akarta azt, hogy ez így történjen.

A fiú, akivel Yoongi az előbb beszélt, most behúz neki egyet. Kemény ökle fájdalmas nyomot hagy Yoongi bal szemén.
Addig üti, amíg az teljesen be nem lilul.
Yoongi közben keservesen felnyög, amikor újabb ütést kap.

-Ez volt az előleg-vigyorog bele Yoongi arcába a fiú, aki az előbb verte véresre Yoongi szemét-Egy hetet kapsz. Ha nem fizetsz, akkor a következő verést nem te fogod kapni. Hanem a kis fekete hajú barátod. Tudjuk ki ő, így ha nem akarod bajba keverni, akkor perkálj minél hamarabb.
-Ne..ne mert őt bántani. Neki semmi köze ehhez-próbál erélyesen szólni Yoongi, ám ereje elhagyta a verés miatt.
-Csak rajtad múlik minden, kicsi csillag-visszatért a gúnyos hangnem, majd mielőtt még otthagynák a parkban Yoongit, gyomorszájon ütik párszor.

Vért köpve rogy le a földre az összevert fiú. Nehezen kap levegőt, és alig lát valamit. Végül megszédülve kuporodik le a hideg, piszkos földre.

Csak Hoseokra tud gondolni, és arra, hogy minél előbb pénzt kell szereznie.