Bűnbe esett angyal▪Yoonseok ▪ ✓

11 ▪ Ennyit megérdemel

Lassú léptekkel halad hazafelé az összevert fiú. Szeme bedagadt, teljesen belilult.
A lámpák szórt fénye alatt megáll egy kirakat előtt, és a tükörképét tanulmányozza.

'Megérdemeltem'-ostorozza magát a szőke hajú. Mintha ez a verés kijózanította volna az elméjét. Az érzéseit.

Makacs volt. Esélyt sem adott Hoseoknak arra, hogy megmagyarázza a dolgokat. Mert nem látott a fájdalom sötét felhőitől.
Utólag eszmélt rá, hogy mekkora bolond volt, amiért hagyta ezt megtörténni. Hiszen Hoseok nem hazudna neki. Megmondta volna a szemébe, ha tényleg érezne valamit Hana iránt.
De akkor, ott, a veszekedés közben egyáltalán nem gondolkodott. Amint meglátta legjobb barátját a virágüzletben Hana-val, eltört benne valami. Testét elöntötte a méreg, és képtelen volt lecsillapítani a gondolatait, és nyugodtan megbeszélni a dolgokat Hoseokkal. Ki tudja hogy alakult volna, ha Yoongi higgadt marad.

Amint beért a lakásba, koromsötétség fogadta. A villany nem égett sehol, csupán az utcáról beszűrödő fények szolgáltattak némi világosságot.

Yoongi halkan a szobája felé vette az irányt, majd miután becsukta maga mögött az ajtót, kifújta a levegőt, amiről addig nem is tudta, hogy visszatartotta.
Felkapcsolta az íróasztalán álló kislámpáját, és egy táskába pakolni kezdett.

Elméje ide-oda cikázott az emlékek között. A veszekedés, a kiabálás, a düh. Hoseok, Hana. A park, a fiúk, a verekedés.

Magát hibáztatja mindenért. Ha nem lett volna ilyen makacs, ilyen önfejű, akkor most nyugodtan hajthatná álomra a fejét. De most megbántotta a legfontosabb személyt az életében, és úgy érzi, ez a veszekedés valami borzalmasat indított el kettejük között.
Mintha soha többet nem mosolyoghatnának együtt. A jókedv, a boldog pillanatok mintha elszálltak volna, akár a polcon heverő porszemcsék.
Mintha elveszíthetné Hoseokot.

A bepakolt táskáját az ágyon hagyja, majd az íróasztalához ül. A fiókban egy papír és egy toll után kutat, majd miután megtalálta azokat, írni kezd:

Hoseok. Sajnálom. Tudom, hogy hülye voltam. Kérlek, bocsáss meg. Mikor ezt olvasod, én már nem leszek itt. A te érdekedben teszem. Ne keress. Én majd foglak, ha eljön az idő. Addig is nagyon vigyázz magadra. Szeretlek.

Addig olvassa papírra vetett szavait, míg szemébe könnyek nem szöknek. Egy kósza könnycsepp vigasztalhatatlanul landul a fehér papíron.
Tudja, hogy ennél több magyarázattal kéne szolgálnia Hoseoknak. Hogy nem egy papíron kéne leírnia "búcsúszavait". De nem fogja Hoseokot bajba keverni egy olyan dolog miatt, amiről nem tehet.
Ha Hoseok nem tud semmiről, akkor biztonságban van. Legalábbis Yoongi így gondolta.

Óvatósan nyitja ki Hoseok szobájának ajtaját. Itt is sötétség honol, ám mégis a fekete hajú ágyára pillant, mintha a sötétben kirajzolodó körvonala megnyugtathatná. Ám semmilyen körvonalat nem lát.
Itt megijed egy percre. A legrosszabbra gondol, ám mielőtt még eluralkodna rajta a pánik, gyorsan a konyhába siet.

Megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, ahogy megpillantja a konyha kőpadlóján kucorodó fiút. Magzatpózba húzta össze magát, és fáradt szuszogását hallva Yoongi arcán egy halvány mosoly jelenik meg.

Hoseok a veszekedés után annyira összetört, hogy a konyhában sírta magát álomba. A könnycseppek az arcára száradva pihennek.
Talán abban reménykedett, hogy Yoongi visszajön, hogy egy öleléssel rendbe hozzon mindent. Hogy vigasztaló szavaival megmentse őt. De nem tette. Nem volt ölelés, se vigasztaló szavak. Maradt a mérhetetlen fájdalom, és egy összetört szív.

A kanapén heverő pokrócot gondosan Hoseok testére teríti. Azt a kék kockás pokrócot, amit nem olyan régen még Hoseok burkolt Yoongi köré.

Keserű mosolyra húzza ajkait. Nem hitte volna, hogy ennyi fájdalommal bírhat egy pokróc. Ám számára most mégis többet jelent egy egyszerű pokrócnál.

A papírra írt üzenetét Hoseok mellé teszi a hideg földre. Reméli, hogy legjobb barátja idővel majd megérti, hogy miért tette ezt. Hogy miért hagyja most itt.
Mindent a fekete hajú fiú miatt csinál. Az ő biztonsága érdekében döntött így.

Mikor Yoongi leért a lépcsőház elé, egy nagyot szippantott az éjszakai hűvös levegőből. Milliónyi érzés járta át egész testét, amik mintha apró tűfejek lennének, és belülről szurkálnák.

Miután nagyjából elűzte tomboló gondolatait, kicsit félve, mégis reménykedve hívta fel nagybátyját.

-Szia Yunseo. Ne haragudj, hogy ilyenkor zavarlak, de..szükségem lenne most rád.

Yunseonak többse kellett. Miután Yoongi lediktálta neki a címet, azonnal az autójába pattant, és sietett Yoongiért.

Yoongi addig leült a hideg járdára, és várt. Várt Yunseora. Várt arra, hogy rendbe jöjjenek a hibái által kialakult konfliktusok. Hogy végre önfeledt boldogságot érezzen, amit csak akkor élhetne át, ha Hoseok is szerelemből szeretné őt.

Éles fényszórók égetik ki Yoongi szemeit, ezért karját maga elé téve várja meg, míg leáll az autó.

Yunseo egyből odarohan unokaöccséhez, és lerogyva hozzá egy szoros ölelésbe vonja. Nem tudja, hogy mi történhetett Yoongival, de számíthat rá, és mindenben segíteni fog neki.

Yoongi kicsit megdöbben, mikor könnyei nem kezdenek el patakonként folyni. Pedig azt hitte, hogy a történtek ellenére egy számára ilyen fontos gesztus majd ezt vátlja ki belőle.
De talán a szíve mélyén elkezdett reménykedni, hogy minden rendbe jön. Érzi, hogy megfog változni a Hoseokkal való kapcsolata, hiszen miután elmond neki mindent-beleértve a verést, a tartozást, hogy kik voltak azok a fiúk a parkban, az érzéseit-már semmi sem lesz köztük olyan, mint eddig.

Az autóban ülve Yunseo nem indítja be a motort. Előbb meghallgatja unokaöccsét.

-Szóval..tartozom ezeknek a srácoknak. Amikor még a kábítószeres korszakomban voltam, kölcsön kértem tőlük pár zacskónyi port, amit azóta sem fizettem vissza nekik. Ma pedig megtaláltak egy parkban, és megfenyegettek, hogy ha nem fizetek nekik egy héten belül, akkor Hoseokot fogják megverni-fájt kimondania ezeket a szavakat. Fájt a múltja, és most fáj a jelenje is.
-Hoseokot? Megverni? Yoongi ezt nem hagyhatod-Yunseo hangja aggodalmasan csengett. Félti unokaöccsét, és félti Hoseokot is-Nem kéne a rendőrségre mennünk?
-Nem. Azt nem. Egyedül akarom elintézni. Ennyit megérdemel Hoseok. Sőt..még többet is-tette hozzá motyogva a szőke hajú.
-Hoseokról jut eszembe. Miért nélküle voltál abban a parkban?-kérdezte Yunseo, és előre félt a választól.
-Mert..mert összevesztem vele. Olyan hülye voltam. Esélyt sem adtam neki. Csak kiabáltam vele. De úgy éreztem, hogy széttépte a szívemet. Ezért..ezért inkább fogtam magam, és elrohantam-tette kerekké a történetet Yoongi.

Kellet egy kis idő, mire Yunseo feltudta dolgozni a hallottakat. De mindezek ellenére büszke unokaöccsére. Ugyan ő máshogy cselekedne ebben a szituációban, de az a szenvedély, amely Yoongi szemében ég, mikor Hoseokról van szó, elfeledteti vele minden kétségét. Mert a szerelem ereje mindenre képes. És tudja, hogy Yoongi bármeddig elmenne, ha Hoseokról van szó.

Így aztán nem szól bele Yoongi döntéseibe, de mindenben mellette áll, és támogatja.