Bűnbe esett angyal▪Yoonseok ▪ ✓

15 ▪ Hoseok?

Yoongi hasogató fejfájással ébredt. Már kora délután volt, mire sikerült kinyitnia pislákolóit.
Nem is realizálta magában, hogy hol van, amíg fel nem ült az ágyában. A hirtelen mozdulattól a fejébe még inkább belenyilallt a fájdalom.

Pár percig még ülve maradt, mialatt próbált magához térni az ébredés utáni kábultságból. Ekkor érezte meg az alkohol szagot, ami az egész szobáját körbe lengte.

Nem tudta hova tenni ezt a szokatlanságot. Tegnap este annyira lerészegedett, hogy szinte minden emléke kitörlődött a történtekről.

Az ablakához botorkált, hogy friss levegőt juttasson a szobájába. Felhúzta a redőnyt, és ahogy a nap sugarai megcirógatták arcát, önkéntelenül is elmosolyodott. A sárga csillag úgy ragyogott, mint Hoseok szeme, mikor mosolyog.

Elkomorodott legjobb barátjára gondolva. Ezidáig nem is nagyon jutott eszébe, hogy vajon miért van itt, és miért nem Yunseonál.
De emlékei lassan kezdtek felszínre törni.
Végigpörgette magában az eseményeket, amiket még nem nyelt el a tudata az alkohol mámorító tengerében úszva.
Ahogy félve, mégis reménykedve hazafelé tartott. Ahogy várta, hogy Hoseok kinyissa az ajtót. Ahogy a lakásban végül türelmét vesztette.

Egy pillanatkép felvillant elméjében, és amennyire tudott, sietősen a konyhába ment. És ott találta. Ott találta a törött telefonját, pont ugyanolyan helyzetben, ahogy tegnap lecsapta a földre.
Lerogyott hozzá, és kezébe vette. Mintha újra élte volna a tegnapot. Dühös volt. Türelmetlen. Elégedetlen.
Hoseokot hívta. De nem vette fel. Mert ki volt kapcsolva a telefonja.

Egy újabb emlék tört utat magának. Félve a mosogató alatti szemetesbe nézett. Megtalálta az üres alkoholos üvegeket.
Megkellett kapaszkodnia a pultba, hogy nehogy összeessen.
Az nem lehet. Nem lehet, hogy ivott.

'Bár ez válasz lenne a fejfájásra, és az alkohol szagra a szobámban'-csapott egyet a pultra Yoongi, mialatt kitisztult előtte a kép.

Elszúrta. Mindent elrontott. Eljátszotta Hoseoknál az utolsó esélyeit is. Nem elég, hogy itt hagyta, hogy távol tartotta magát tőle, hogy nem engedte a közelébe, de erre még egy nagyobb csalódást is okozott neki. Vajon most mit gondolhat róla Hoseok?

'Bassza meg'-kiáltotta el magát kínjában a szőke hajú, majd tekintete megakadt valamin. Az előszoba végében ott hevert Hoseok telefonja, darabokban.

Beharapta ajkait, és zokogni kezdett.
Miért? Miért kell mindennek rosszul alakulnia? Miért kell mindennek elromolnia?

Mielőtt még könnyei teljesen eláztatták volna az arcát, és elméje sötét gondolatokba fordult volna, megszólalt a vezetékes telefon a nappaliban.

Yoongi kábán rohant a kis fekete faasztalhoz, amin a zsinóros telefon csörgött. Hihetetlen, hogy Hoseok ragaszkodott egy vezetékes telefonhoz is, mondván, sose lehet tudni, hogy mikor lesz rá szükség.

-Hoseok?-kérdezett bele köszönés nélkül a szőke hajú, abban bízva, hogy legjobb barátja egy utcai telefonról felhívta.
-Nem. Yoongi, itt Yunseo. Nem tudom, hogy miért nem lehet téged elérni, de már vagy ezerszer hívtalak a mobilodon, és nem veszed fel. Itt állok lent a ház előtt, és nem tudok bejönni. Kérlek, mondd meg a kódot-Yunseo hangja sürgetően csengett. Elhozta az unokaöccsének ígért hiányzó pénzösszeget a bankból, de már kezdett aggódni is, hiszen Yoongit egyáltalán nem tudta elérni.

Yoongi sietve bemondta a kapukódot, majd egy pillanatra megállt, hogy összeszedje gondolatait.
Yunseo most felfog jönni hozzá. Tudni fogja, hogy mi történt. Még egy ember, akinek csalódást fog okozni.