Bűnbe esett angyal▪Yoonseok ▪ ✓

16 ▪ Szerelmes voltam

Hoseok erőtlenül feküdt a sikátorban. Magatehetetlen volt, és segítségre szorult. De senki nem jött őt megmenteni.
Még csak kiáltani sem tudott egy járókelőnek, mert a fájdalom annyira átjárta bensőjét, hogy még a légzés is nehezére esett.

Nem vesztette el az eszméletét, mivel a sérülések nem okoztak ilyesfajta kárt benne, viszont a feje iszonyúan hasogatott, és alig tudta nyitva tartani a szemét.

Tompa gondolataiban még ott csengtek a főkolompos szavai.
Hogy mindezt Yoonginak köszönheti. Hogy miatta verték meg. Hogy az ő hibája.

Nem igazán tudta helyre rakni magában a történéseket. Fájt neki a gondolkodás, és az, hogy ésszerű magyarázatot keressen.
De hogy őszinte legyen magával szemben, nem is akart.
Már nem érdekelte, hogy mit tett Yoongi a múltban. Hogy mit tett Yoongi a jelenben.
Lelkileg túlságosan is elfáradt ahhoz, hogy ennyi mindent feltudjon dolgozni egyszerre.
Egyszerűen csak felakart végre ébredni ebből a rémálomból.

Lassan sikerült feltápászkodnia a koszos földről, és megtámaszkodnia a fal mentén. Kínzó lassúsággal kezdett el az utca felé botorkálni.

Ahogy hazafelé sántikált, nem tudta eldönteni, hogy melyik fáj neki jobban.
A fizikai vagy a lelki fájdalom.
Bár ezek a sérülések eltörpülnek amellett a szenvedés mellett, amit Yoongi miatt élt át nap, mint nap.

Látása a bal szemére teljesen elhomályosult. A feldagadt rész égetően lüktetett. A könnyek már folytak belőle a fájdalom miatt.
Ajka fölé rászáradt a vér, ami az orrából folyt ki. Gyomrában még mindig érezte a nyomást.

Legszívesebben lerogyott volna a földre. Legszívesebben feladta volna. Legszívesebben új életet kezdett volna.

De ha már eddig kitartott, ha már ennyi minden történt velük, akkor miért most adná fel?
Ezeknek a dolgoknak megkellett történniük ahhoz, hogy Hoseok arra az elhatározásra jusson, hogy nem fog tovább várni.

Minél előbb szeretett volna hazaérni, hogy kimondhassa.

Szerelmes vagyok beléd Yoongi.

Négy szó, mégis ez lesz a legnehezebb, amit Hoseok kifog ejteni ajkain.

Eközben Yoongi próbálta megőrizni a hidegvérét. Hoseok munkaideje már lejárt, viszont legjobb barátja még mindig nem volt otthon.
Esélye sem volt arra, hogy valamilyen úton elérje. Hacsak nem ad fel egy levelet galambpostán.
Legalább annyit tudott volna, hogy már úton van haza. Már ennyitől is lecsillapodott volna valamennyire. Viszont így, a tudatlanság ködében tapogatózott. Egyedül a remény maradt neki. És Yunseo.

Aki vigyázott Yoongira, és aki próbálta nyugtatgatni, mielőtt az ideges fiú agya újra eldurranna. Egyikük sem akarta, hogy a tegnapihoz hasonló történjen.

Ám hiába volt mellette Yunseo, a szőke hajú a zsigereiben érezte, hogy valami történt. Valahogy nem tudott másra gondolni, csak a rosszra. És ettől csak még idegesebb lett.

Még a zuhany alatt állva sem csitult  a nyugtalansága. Yunseo kérte meg arra, hogy vegyen egy alapos zuhanyt. Hogy lemossa magáról a tegnap emlékeit.
Yoongi keze remegett, ahogy az üdítő hideg vizet engedte magára. A zuhanyfejből folyó víz emiatt lassan beterítette az egész fürdőt. Mielőtt még nagyobb árvizet csinált volna, gyorsan a tartóba tuszkolta a zuhanyfejet, hogy zavartalanul áramolhasson a frissítő víz.

Ahogy a haját samponozta, önkéntelenül is boldog gondolatok kúsztak elméje zord erdejébe.
Arra gondolt, hogy milyen ironikus, hogy Hoseoknak fekete a haja. Hiszen egy ilyen sziporkázó egyéniséghez inkább a világos színek illenének. Ez egy különös ellentétet mutat Hoseok külsője és belsője között.
Persze imádta a sötét tincseit, hiszen azok még jobban kiemelték káprázatos íriszeit, amik szinte egybeolvadtak a pupillájával.