Bűnbe esett angyal▪Yoonseok ▪ ✓

14 ▪ Én mást szeretek

Hoseok bezárta a virágüzletet, majd a kikapcsolt telefonját zsebébe dugva hosszú sétára indult. Céltalanul bóklászott a környező épületek között. Szüksége volt pár csendes órára. A virágüzletben erre nem volt lehetősége, hiszen a betévedő vevők gondoskodtak arról, hogy gondolatai csak a virágok körül forogjanak. Amiért hálás is volt nekik.
De most, hogy mára végzett a munkával, elméjét újra ellepték a Yoongival kapcsolatos aggodalmai, sérelmei.

Önző lenne, ha ezek után feladná? Ha azt mondaná, hogy nem kér Yoongi barátságából?
Abból többet nem is akar. A szerelmét szeretné. Az érintéseit. A csókjait. Az öleléseit.

Be kell vallania Yoonginak az érzéseit. Túl régóta, és túl sokat szenvedett már emiatt az utóbbi években. Lépnie kell, ha boldog szeretne lenni. Vele.

A szőke hajú iránt érzett szerelme erősebben tombolt benne, mint az a fájdalom, amit Yoongi okozott neki. Nem haragudhat rá egész életében, ha egyszer szereti őt. Meg kell bocsátanunk azoknak az embereknek, akiket a legfontosabbnak tartunk, azért, hogy továbbra is az életünk részesei legyenek. El kell engedni a büszkeséget, a sérelmet, és fátylat borítva dolgozni azon, hogy ezek után csak boldog perceket okozzunk a másiknak.

Hoseok is ezt fogja tenni. Már megbocsátott Yoonginak. Ezekben a percekben megbocsátott neki. És elhatározta, hogy nem fogja érdekelni, hogy mit akar Yoogni. Hogy nem akarja majd látni, hogy elfogja majd küldeni. Nem.
Yoongi végigfogja hallgatni Hoseok érzéseit. Hagyni fogja, hogy Hoseok szerelmet valljon neki, és utána már eldöntheti, hogy mit fog ezzel kezdeni.

De előtte még el kellett intéznie valamit. Beszélnie kellett Hana-val. A Yoongival való veszekedésük óta nem találkozott vele, de a lány folyton üzenetekkel bombázta. Hoseok most rá volt a legkevésbé kíváncsi, de már eldöntötte, hogy megszeretne vele szakítani minden kapcsolatot.

Felért a harmadik emeletre, majd megállt a fehérre festett ajtó előtt, melyet apró arany pillangók díszítettek a kukucskáló körül.
Nem akarta megbántani Hana-t, nem ez volt a szándéka, de Yoongi miatt döntött így. Az ő érdeke lebegett a szeme előtt, mikor erre az elhatározásra jutott.

Kopogott, majd nem is kellett várnia sokat. Az alacsony lány rögtön az ajtónál termett, majd meglepődve beinvitálta az előtte álló fiút a lakásába.
Hoseok nem szerette volna ezt a lépcsőházban megbeszélni. Szerette az ott lakókat, jól kijött mindenkivel, de nem akarta, hogy az ügyein, a magánéletén csámcsogjanak.

A lakás nem volt nagy, ám egész otthonosnak tűnt a minimalista stílusának köszönhetően. Csupán a konyháig mentek. Hana leült az ebédlő asztalhoz, megpaskolva a mellette lévő széket, de Hoseok a fejét rázva a pultnál maradt.

-Hoseok. Hát azt hittem már sosem fogunk találkozni. Mi újság veled?-kezdett volna cseverészni a lány, fejét kezére támasztva. Lenge, csíkos felsőt viselt, és kicsit előre is hajolt, hogy Hoseok bepillantást nyerhessen így kissé előbukkanó kebleibe. Eddig sosem csinált ilyet a lány, de talán Yoonginak mégis igaza volt. Hoseok hirtelen undorodni kezdett Hana-tól.
-Hana, figyelj. Nem beszélgetni jöttem. Azt szeretném mondani, hogy többet nem találkozhatunk. Többé nem szeretnék a barátod lenni, sajnálom-közölte határozottan Hoseok, és Hana meglepődött a kijelentésén, de mielőtt még gondolkodhatott volna, a fiúhoz sétált, egy hajtincset csavargatva ujjai között.
-Akkor..hihi..azt szeretnéd, hogy a barátnőd legyek?-kuncogott Hana. Kihívóan nézett Hoseokra, és még közelebb lépett a fiúhoz. Már épp azon volt, hogy kezeivel elkezdi simogatni Hoseok izmos vállait a szürke pólóján keresztül, de Hoseok elkapta mindkét kezét.
-Nem. Én mást szeretek. És az nem te vagy-lökte el finoman magától a lányt Hoseok, hiszen azért nem akart durván viselkedni vele.
-Tessék? De hát olyan sok időt töltöttünk együtt. Úgy tűnt, te is kedvelsz engem-kezdett el idegesítően nyávogni a lány, és Hoseok nem is értette, hogy korábban miért nem vette észre a viselkedését.
-Barátilag igen. De ezek után már úgy se-a fiú hangja kíméletlenül szólt, és fortyogott a dühtől. Mérges volt, mert Yoonginak igaza volt. Ő pedig volt olyan hülye, hogy nem hitt neki.

Hoseok nem akarta megvárni Hana újabb kitörését, így otthagyva a lelombozott lányt, aki még mindig nem tudta feldolgozni az elutasítást, kiviharzott az ajtón. Megejtett magának egy apró mosolyt, majd sietett is fel az ötödik emeletre, mielőtt Hana utána sietett volna.

Szerette volna már ma megmondani Yoonginak, hogy visszavonhatatlanul szerelmes belé, de inkább úgy döntött, hogy holnap teszi meg ezt a lépést. Lelkileg teljesen lefáradt a mai napra, és úgy érezte, erőt kell gyűjtenie az esetleges visszautasításhoz. Hiszen biztos volt benne, hogy Yoongi semmit sem érez iránta úgy.

Matatott a zsebében a kulcsok után kutatva, miközben telefonját kezébe véve bekapcsolta a készüléket. Döbbente konstatálta, hogy volt két nem fogadott hívása Yoongitól. Nem olyan régen hívta fel, így Hoseok bizakodva nyomta meg a hívás gombot, hátha még sikerül utolérnie. Ám a telefon kisípolt, utalva, hogy a hívott félt nem lehet elérni.

Értetlenül lépett be a lakásába, miközben reménykedve újra tárcsázta Yoongi számát. Ha egyszer már felhívta Hoseokot, akkor miért kapcsolja ki a telefonját? De Hoseok hiába reménykedett abban, hogy csak a képzelete játszik vele. A telefon újra kisípolt.

Morgolódva lépett be a konyhába, hogy töltsön magának egy pohár vizet. Szüksége volt egy kis felfrissülésre ennyi dráma után. De mikor elérte az előszoba végét, ahonnan már lehetett látni a konyhát, Hoseokot elejtette  telefonját a kezéből, ami, ebben a döbbent csendben, fülsüketítően tört darabokra a hideg padlón.

Yoongi telefonja ott hevert pár méterre a lába előtt összetörve. A pulton szatyrok és üres piás üvegek sorakoztak magányosan. Az egész helységet bejárta az alkohol orrfacsaró szaga.

Hoseok nem akarta elhinni, amit lát. Szószerint képtelen volt felfogni a látványt. Egyáltalán..ez hogy lehetséges? Teljesen összezavarodott. Nem értett semmit.
Miután felocsúdott döbbenetéből, túlságosan is félve rontott Yoongi szobájába.

És akkor meglátta a szőke hajút. A földön ült, hátát az ágyának vetve, miközben vedelte magába a bódító italt. Mellette, a földön és az ágyon is, jó pár kiürült alkoholos üveg fetrengett.

-Yoongi, elég, hagyd abba-Hoseok egyből odarohant barátjához, és miközben a könnyek már folytak le az arcán, megpróbálta kivenni Yoongi kezéből az italt, ami sikerült is neki, tekintve, hogy Yoonginak az elmúlt órákban sikerült teljesen lerészegednie, és nem igazán érzékelte, hogy mi történik körülötte.

Aztán mikor véreres szemeivel ránézett Hoseokra, akinek arcát már teljesen beborították maró könnyei, elkezdett nevetni. Jó ízűen, őszintén nevetett.

Hoseok csak nézte őt, miközben a szőke hajú hasát fogva a sok nevetéstől elterült a földön.
Az agya mintha megszűnt volna létezni. Nem akart gondolkodni. Nem akart magyarázatot keresni. Egyszerűen csak fájt neki. Az elmúlt időszak rossz eseményei mintha egy villámként csaptak volna le rá.
Most neki is szüksége lett volna valakire. Valakire, aki kihúzza őt abból a mélységes gödörből, amibe Yoongi lökte bele.

Csendesen elkezdte összeszedegetni a kiürült üvegeket Yoongi szobájában. Nem szólt legjobb barátjához. Nem nézett rá.
Miután az összes italos üveg eltűnt a szobából, Hoseok visszament Yoongihoz, aki időközben megkísérelte, hogy fel áll egyedül.

Hoseok úgy lépett hozzá segíteni, mintha egy cselédlány lenne, akinek az is a feladatkörébe tartozik, hogy segítsen a lerészegedett főnökét az ágyba juttatni.

Az ágyra segítette Yoongit, aki erejének híján ellenkezni se tudott volna. Nevetése hirtelen átváltott zokogásba, miközben Hoseok betakargatta. Hoseok ekkor sem nézett rá. Nem szólt hozzá. Egyszerűen csak betakarta Yoongit, majd kilépett a szobából, becsukva maga mögött az ajtót.