Tűz, Víz, Repülő (befejezett)

Epilógus

Barátságos hely az Aria gyár. Mármint, persze egy elhagyatott gyárról beszélünk, de megnyugtat a légkör. A koszos padló mit sem számít, mikor mindannyian azzal a diadalittas mosolyunkkal nézünk a másik szemébe. Hiányzott már a nyugalom, akkor is ha a nyugalom egy relatív fogalom jelenleg.

Maja már régóta itt alszik az ölemben, szinte reszket, hiába tombol forróság odakint. Már nyár van, ki gondolta volna! Keveset beszél, viszont sokszor kéri, hogy meséljek neki. Nem hazudtam, tudja, hogy anya és apa elment. Ő sokkal jobban viseli, mint én. Talán ő már rég hozzászokott a gondolathoz. Fel fogom nevelni, hogy olyan legyen belőle, amilyen én nem vagyok. Bátor és legyőzhetetlen.

Nagyon jól kijönnek Leóval, habár néha összetéveszti Noéval. A két testvér is jobban kijön, segítenek egymásnak legyőzni a zűrös családi helyzetüket. A szüleikkel még mindig rossz a kapcsolatuk, de a fiúk legalább megtalálták a közös hangot. Noénak is segít ez a gyógyulásban, hiszen őszintén bevallotta, hogy gondjai voltak nem csak az alkohollal, de a droggal is. Meg akar változni és jobban nem is igyekezhetne.

Leó egy szóval sem emlegeti a szerelmi szálunkat. Talán elismeri, hogy ez egy tévedés volt, hogy igazából nem is illünk egymáshoz.

-Szeretlek, de nem úgy - mondom neki az egyik éjszaka.

-Tudom Luck - mosolyodik el, félig bóbiskolva. Ő az új családom, Annával egyetemben.

A lány elmesélte, hogy mennyire összetört és hogy csalódottság enyhe kifejezés arra, amit a szülei iránt érez. Nem igazán találja a helyét, de igyekszik erősnek mutatkozni. Ez az ő egyetlen védekezőeszköze.

Megkérdeztem tőle, hogy miért nem a szülei oldalát választotta, mire így szólt:

-Én másban hiszek, mint ők. Ezért másért is kell küzdenem. Elég nagy vagyok már ahhoz, hogy saját döntést hozzak. Az én döntésem pedig ez volt.

Hihetetlenül tisztelem a merészségéért és jóságáért. Ő még szép a földi pokolban.

Balu magától jött oda hozzám, hogy bocsánatot kérjen. Azt mondta sajnálja, hogy engem hibáztatott azért, amiről nem is tehetek. Bevallotta, hogy mennyire szerette Botit és hogy mennyit szenvedett érte. Megérdemelték volna egymást, de az élet kijátszotta a boldogságukat. Hiszen erről szól minden; ki tudja túltenni magát a sérelmeken. A világunk viszont kissé túllőtt a célon manapság, mert ezt lehetetlenség ép bőrrel megúszni. Mi vagyunk a lelkileg tönkrevágott generáció, mi szenvedjük el az emberiség bűneit.

Balu egész jól kijön Henriettával, sőt a múltkor közös őrséget is vállaltak és ahogy hallottam, végigbeszélgették az éjszakát. Az elveszettek végül mind otthonra leltek.

A katonák kezdenek emlékezni. Roland a minap el tudta mesélni, hogy hogyan nézett ki a szülőfaluja, sőt abban is egészen biztos, hogy voltak testvérei. Megsúgta, hogy leteszi a fegyvert és felhagy a hivatásával.

-Mindig is úgy véltem ez a munka nem nekem való. Én álmodozó tipus vagyok és még ügyetlen is. Tökre nem passzolok ide - magyarázza.

-Tudod minek tudnálak elképzelni? - vetem fel neki - Színésznek. Játszhatnád az új Luke Skywalkert.

Ezen jót nevetünk, mígnem a keserédes igazság elront mindent. Roland nem lehet már színész és nem is fognak új Star Wars filmeket csinálni. Hiszen ez egy élőszereplős film, amiben élünk. Ugyan nem vagyunk hősök, de igyekszünk túlélni mindent. Akár holnap sújt le ránk a vég, akár később. Nekünk nincs hová menekülnünk többé, de legalább tiszták maradtunk. Nem koszol össze minket a háború mocska, mi távol tartjuk magunktól.

Nem tudom, hogy mi lesz a közeljövőben velünk, egyenlőre a gyár nyújt menedéket. Együtt sírunk, nevetünk, félünk és harcolunk. Semmink sem maradt, de itt vagyunk egymásnak.

A lelkileg tönkrevágott generáció üzeni, hogy él és nem szándékozik feladni, amíg a csillagok odafennt ragyognak, mert addig van remény.

Róza üzeni, hogy az élet kiszámíthatatlan és mindig is az fog maradni.

A történelem üzeni, hogy megismétli önmagát és nem fél attól, hogy többé nem követünk el hibákat. Mert mi már csak ilyenek vagyunk; önzők és rendkívül buták.

Vége