-A fenébe is, hogy nem bírok egy szöget ütni a falba - rimánkodok.
-Majd én - kapja ki a kezemből a kalapácsot Anna, és három ütéssel fel is rögzíti a rajzomat a szobám narancsszínű falára.
-Legközelebb mutasd is meg, hogy hogy kell! De azért köszönöm - motyogom.
-Róza, lehoztad már sporttáskát? - kérdezi Anna sietősen.
-A padlásról? Nem, még nem, de már ugrok is - azzal kiviharozok a szobából, egyenesen fel a létrán. Olyan lendülettel, hogy mikor ott vagyok, akkor kezdek el aggódni. Sötét van, és hideg. Poros, dohos levegő terjeng, és hallom, ahogy a szél átsüvít a tetőn. Az egyik sarokban vízcseppek hullanak a padlóra, és érzem, ahogy végigfut a hátamon a hideg. Lefagyok, hallom ahogyan a szívem ver, és muszáj figyelmeztetnem az agyamat, hogy dolgom van. Mivel semmit sem látok, csak remélem, hogy minél hamarabb ki tudom tapogatni a táskát, ami régi, de még hasznavehető. Az összes többi tárolót már felhasználtuk. Szó szerint mindent, ami fontos lehet összegyűjtenek Anna apjáék, és szinte az egész utcát kirabolják. Nincs ezzel semmi bajom, csakhogy Anna annyira szeretne segíteni, hogy folyton parancsokat osztogat, és fontoskodik.
-Már hozom is, Annabella - suttogom, amint kiemelem a többi kacat közül a táskát. Bele sem merek gondolni, abba, hogy mennyi pókhálóhoz érek az imént, de ahogyan ez átfut az agyamon, egyből undor fog el, én pedig szinte lemenekülök az emeletről.
-Itt van - dobom le a lány elé.
-Remek. Megnéznéd, hogy hol vannak apuék? - kér, miközben lázasan válogat a ruháim közt.
-Mit csinálsz? - húzom fel a szemöldökömet.
-Ja, igen. Ugye nem bánod, ha magunkkal visszük pár ruhádat? A későbbiekben még jól jöhet a tiszta ruha - magyarázza.
-Hát... - mint mondhatnék, elvégre vészhelyzet van, és már így is egy csomó dolgunkat elcsomagolták - Oké, rendben.
-Megjöttünk - toppan be a szobába Leó - Szereztem egy jojót. Ti tudtátok, hogy még létezik ilyen?
-Ne hülyéskedj!
-Hát ez tök jó - lépek közelebb.
-Srácok, légyszi! - könyörög a lány.
-Itt vannak a többiek is? - kérdem a fiútól.
-Aha, lent biztosítják a csónakokat. Ja, amúgy megjöttek a plusz csónakkal is - közli, miközben a játékkal babrál.
-Akkor, kedves Anna, itt vannak - közvetítem.
-Sietnünk kéne! - aggódik a lány - Kérlek, hozz Leónak is ruhákat! - néz felém.
-Majd ő válogat - ragadom karon, és bevonszolom a szüleim hálójába - Kétlem, hogy jók lennének rád apa cuccai, de azért kutakodj! - én megkeresem azt a kardigánt, ami anyáé volt, és annyira tetszett, hogy szinte összevesztem vele rajta. Megsértődtem, amiért ő vette meg, és nem én. Eszembe sem jutott az az opció, hogy magamnak is beszerezzek egyet, mert azt irtó cikinek találtam. Visszagondolva, ez egy orbitális baromság volt a részemről, de elvégre, a hibáinkból tanulunk, még akkor is, ha körülbelül tizenkét év csak hibákból áll össze. Gondolkodás nélkül magamra kapom a meleg, mégis ideális pulcsit a tavaszra, és megvárom, míg a fiú legalább három-négy ruhadarabot összeválogat.
-Nem túl divatosak - jegyzi meg.
-Az apám pszichológus, nem férfi modell - forgatom a szemeimet.
-Kár - mondja, amint a kezében tudhat egy kupac ruhát.
-Gyere! - azzal visszavándorlunk a szobámba, majd gondosan elpakoljuk a cuccokat.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Tűz, Víz, Repülő (befejezett)
Ficção CientíficaMikor egy lány tökéletes illúziója a csúf valósággá fakul. Mikor ráébred, hogy egész életében a rossz társasághoz tartozott. Mikor meg kell küzdenie magáért és azokért, akiket nem szabad elveszítenie. Mikor a játékszabályok semmissé válnak és minden...