Több akarok lenni JiKook FF. (Befejezve)

22.rész

Hoztam egy részt. ☺
Köszönöm,hogy olvasátok és cuki kommenteket is írtok. 😍Remélem, hogy ez is tetszeni fog.

Jungkook:
Mostmár teljesen, csak az enyém. Évek óta, csak ezt akartam. Őt, csak is őt.
Ki mondta, hogy szeret annyira boldog voltam. Szavakba nem tudom el mondani.

Ma este haza mentem és le is feküdtem, de olyan rossz volt Mochie nélkül.
Reggel nehezen keltem és fáradtan.
Ebéd után fel hívtam szerelmem aki röktön fel is vette.

Szia.
Szia, jól aludtál? - kérdeztem.
Igen... Bár..
Mi a baj? - kérdeztem rá.
Semmi. Miért hívtál?
Nem kell el mondanod, ha nem akarod. - sóhajtottam. - Rá érsz ma?
Ne haragudj, de nem lehet. Dolgom van.
Értem. - szomorodtam el.
Kookie ne haragudj. Anyuval el kell mennem valahová.
Nem gond, csak... - el akadtam.
Csak mi?
Hiányzol. - nyögtem ki. Halottam sohaját.
Te is. Hétfőn a suliba találkozunk.
Hétfőn. - tettem volna le, de újra bele szólt.
Hiányzol Kookie.
"Annyira aranyos. - mondtam magamba és mosolyogtam."
Te is nekem. - mondtam énis végül.
Szeretlek.
Mondta ki gyorsan, majd mielőtt én is ki mondtam volna bontotta a vonalat.

Le tettem a telefont mosolyogva és hanyat vágtam magam az ágyon. Hirtelen veszekedést hallottam lentről igy le szaladtam. Anyu ált az ajtóban egy vadidegen pasival aki be lökte az ajtón ordibálva.

-Anyu jól vagy? - lépdeltem oda.
-Jungkook? - fordult velem szembe.

A férfira néztem aki pedig engem figyelt. Szemeivel végig mért azt hittem, hogy röktön arcon köpöm. Megvető pillantást vetettem a férfira, de ö csak mosolygott.

-Ki a fasz maga? - kérdeztem meg szépen.
-Jungkook. - fogta meg kezem anyu.
Meg fogtam kezét és hátam mögé húztam.
-Ön ki? - lettem enyhén kedvesebb hátha a hang nemmel volt a baj.
-A nevem... - kezdte, de anyu közbe vágott.
-Senki. - válszolt anyu.
-A nevem... - hírtelen kezdett kuncogni. - Hívj MR. Lee- nek.
-Ahan. - néztem semlegesen. - Takarodjon MR. Lee. Kérem.

A férfi még egyszer végig nézet rajtam és el ment.
Anyuhoz fordultam aki megkönyebülten sóhajtott és le ült az asztalhoz. Le guggoltam elé és meg fogtam törékeny kezeit.

-Anyu. - szólítottam meg.
-Miért jött ide? - kérdezte gondolom magától.
-Anyu ö ki volt? - ráztam meg kezeit.
-Apukád tartozik neki. - nézett rám mosolyogva.
-Apu?! - hírtelen lettem ideges.
-Nem fontos. - ment fel, de még beszélt. - Csak kerüld el!

Ez után anyu le pihent én meg unatkoztam.

-Unatkozom. - nyöszörgtem a kanapén.

Egyik lábam le lógott a kanapéról ugyan úgy az egyik kezem is. Nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal, így el mentem nasi ért.
A saját pénzemből terverztem vásárolni, igy nem szóltam anyunak.
Fülesem be dugtam és el indítottam a kedvenc számaimat. Szeretem a lassú számokat. Egy ideje sétalgatok fülesemmel a fülemben mikor meg érkezek a boltba. Udvariasan köszönök és meg is hajolok. Végig sétáltam az üzletben és meg vettem azokat amiket szeretem volna és futotta a pénzem is. Fel pakoltam mindent és fizettem. Sikeresen le ment a nap én pedig ki ültem egy kicsit a parkba. A vett dolgokat a padra tettem és hátra vetettem fejem a zenével a fülembe közbe ki vettem egy jékrémet és enni kezdtem.

Órámra pillantottam és fel tünt, hogy indulni kéne. Gyorsan fel áltam jékrémem a számba vettem és el is indultam. Az a férfi álta elém aki nálunk volt. Valamit motyogott, de nem halottam a zene miatt. Ki vettem az egyik fülest és a jékrémet is a számból.

-Mi van? - kérdeztem vissza.
-Taknyos. - szűrte fogai közül ki.

Nem mondtam semmit, csak el haladtam mellette, de meg fogta vállam és vissza húzott.

-Mit akar? - kérdeztem.
-Apád tartozik. - válaszolt.
-És? - haraptam egy darabot a jékrémböl. - Nem az én bajom. Keresse meg.

Újra ott hagytam, de ö követett és valami azt súgta, hogy figyeli ahogy sétálok. Nem foglalkoztam vele, csak kerülő úton haza sétáltam... Vagyis terveztem, de idegesített. Hátra pillantottam és igazam volt. Volt egy eséjem, hogy le rázam. Az pedig Suga háza volt. De jó ötlet ez? Nem akarom, hogy figyeljen és kövesen. Undort érzek, ahogy figyeli a lépéseim.
Gyorsan be kanyarodtam, ahogy a férfi is. Telefonom elő vettem és be pöttyögtem Suganak az üzenetet.

Suga 5perc és ott vagyok. Nyisd ki!  Bent el mondok mindent!
                                           Jungkook. ~

Telefonom el tettem és a házhoz mentem. Be a kapun és reménykedtem, hogy Suga fent van.
A kilincs kattant és be mentem. Suga értetlenül ált az ajtóban. Nem mondtam semmit se, csak elő vettem telefonomat.

Hol vagy?
Anyu Suganal vagyok. Az a pasi követett a boltból. Szerintem itt maradók.
Követett?! Jól vagy? Rendben.
Zárd be az ajtót! És kapcsold be a riasztott!
Jól van. Ne aggódj.
De aggódok! Légy óvatos! Ha hallasz valamit.....Hívd a rendőrséget.
Rendben. Suga szülei is ott vannak?
Persze. Ne aggódj. - hazudtam.
Rendben. Szia. Minden rendben lesz.
Remélem. Szia.

Le tettem a telefont, de a képernyőt néztem meg állás nélkül. Suga figyelt és gondolom aggódott.

-Kookie. - érintette meg karomat.
-Suga. - öleltem meg. - Aggódok.
-Mi a baj? - kérdezte. Közbe magához szorított.
-Apu tartozik egy férfinak. - kezdtem mondani. - És zaklat engem és anyut is. Na meg perverzen nézzet.
-MIIIII?!?!? - tolt el.
-Végig nézett engem. - sóhajtottam. - Arcomtol a láb fejemig.
-De nem ért hozzád? - tapogatot végig.
-Nem. - figyeltem minden mozdulatát. - Anyu fontosabb.
-Ha hallgatót rád. - hagyta abba a tapogatást. - Akkor nem lesz baj. Ne félj.
-Remélem. - néztem a földet könyes szemekkel.
-Miért nem Jiminhez mentél? - kérdezte.
-Erre kanyarodtam automatikusan. - emeltem fel fejem.

Suga megfogta arcomat és le törölte könyeimet.

-Meg ijedtél, igaz? - simogatta arcomat.
-Igen. - bólogattam. - Anyu remélem jól van.
-Gyere pihenj le. - fogta meg csuklomat és fel húzott. - Anyu és apu nincs itthon.
-Tudom. - követem.
-Miért... - tudom mit akar mondani.
-Így nem jönn ki a házból. - vágtam közbe.

Fel vitt a szobályába és leültetet az ágyára. Még meg vizsgálta az arcomat és el mosolyodott.
"Miért mosolyog? - futott átt a kérdés az agyamon."

-Adók pizsit. - lépett a szekrényhez.
-Sajnálom. - kértem bocsánatot.
-Miért? - vette ki a ruhákat.
-Ezért, csak bajt okozok. - hajtottam le fejemet.
-Idióta. - dobta kezembe a ruhákat. - Barátok vagyunk.
-Igaz. - mosolyogtam, de eszembe jutott, hogy fájdalmat okoztam neki. - Suga.
-Mivan? Kicsi? - mutatót a ruhára.
-Nem. - piszkáltam az anyagot. -Sajnálom, hogy bántottalak.
-Mi van? - kérdezet vissza.
-Hogy mi... - kezdtem, de közbe vágott.
-Az a múlt. - mondta - Szeretlek és szeretni is foglak.
-Suga. - döbbentem le.
-Fáj. - lépett elém. - Hogy Jiminnel vagy.
-Sajnálom. - hajtottam le fejem.
-De ha te boldog vagy. - fogta meg kezem, igy rá néztem. - Akkor én is.

El engedtem kezét mosolyogva és el indultam ki, de vissza rántott a kezemnél fogva. Mosolyogva vissza néztem, de el engedett. Ki mentem és át öltöztem. Suga ágya nagy így ketten is el férünk rajta. Nem hittem volna, hogy Suga meg engedi, hogy kívül aludjak, de bele egyezett. Hajnalban mocorogni kezdett. Tetettem, hogy alszok, anyu miatt nem tudtam. Kezét át tette fejem mellett. Gondoltam biztosan ki megy, de helyette, csak felém mászott. Ki nyitottam szemem és igazam volt. Feletem támaszkodott és arcomat figyelte majd meg nyalta száját.
-Mit... - nem tudtam be fejezni a kérdést mert számra tapadt.
Szemeim ki pattantak és csak pislogni tudtam.

Remélem hogy tetszett? 😅Ha igen csillag vagy komment, de lehet is - is. 😂