Több akarok lenni JiKook FF. (Befejezve)

32.rész

Új rész perverz manóim. Tudom, hogy utáljátok szegény Yugyeom-ott, de remélem, hogy ez után tisztább kép lesz róla. Jó olvasást. ☺☺☺

Jungkook:
Reggel indultunk az iskolába Jimin-el. Olyan aranyos volt végig a kezem fogta és mesélt.
Fél úton járhatunk, de már nagyon szenvedtem.. Régen voltam már alul.

-Jól vagy? - kérdezte Jimin.
-Persze. - mosolyogtam. - Csak kicsit fáj.
-Sajnálom. - emelte meg fejem. - Legközelebb óvatos leszek.
-Legközelebb? - kérdeztem vissza.
-Vagy...- nézet ijedten.
-Persze, hogy lesz. - csókoltam meg.
-Fiatalok befelé. - vágott tarkón Yugyeom. - Te is Kook.
"-Kook. - ismételtem meg magamban".

Első óra Töri volt, de izgis... Chhh nagyon nem. Le feküdtem a padra és firkáltam a füzetbe, de inkább fel támaszkodtam és bambultam az ablakon ki. Lent két tanár beszélgetet, de az egyik fel nézet Wang tanár úr. Yugyeom-nak intet aki erre nézet, majd kacsintott és intet, hogy menjek le.

-Mi van? - néztem ki. - BAROM!
-Baromnak neveztél?! - csapot az asztalomra a tanár.
-Nem.. - próbáltam menteni a helyzetet, de meg se hallgatót.
-Menj ki. - mutatott az ajtóra.
-Ajjj.. - morogtam.

Fel álltam, majd be csapva az ajtót le ültem a padra és papírdarabokat dobáltam az udvara. Meg untam és le feküdtem a párkányra épp lehunytam volna a szemem, ha nem zavarnak meg.
Valaki a vállamat piszkálta.

-Mi van? - néztem fel. - Ohh..
-Ki küldtek Kook? - kérdezte Yugyeom mellette meg Jackson állt.
-Maga miatt. - feküdtem vissza. - És ne Kook-zon!
Leült mire én arrébb ültem a pad szélére, de be nyilalt a fenekem.
-Ahh.. - hunytam le szemem.
-Csak nem a feneked fáj?! - kérdezte vigyorogva.
-Önnek semmi köze hozzám. - álltam fel. - Hagyon békén.

Hátat fordítottam és el indultam a folyosón, úgy döntve hogy máshol fogom meg várni az óra végét, de ő is jött.

-Meg tenné, hogy nem követ?! - néztem rá, de túl közel állt.
-Nem. - mondta vigyorogva.
-Elegem van. - indultam el idegesen.
-Kook. - jött utánam.
-Mondtam már, hogy ne hívjon igy! - trapoltam az iskolában végig.
-Kook. - folytatta.
-Hagya már abba! - fordultam meg vele szembe. - Nem gondolja, hogy szabálytalan amit csinál?!
-Nem. - piszkálta hajam, de el csaptam kezét.
-Hogy lehet maga ennyire... Ahhh. - be se felyeztem, csak morogtam a végére. - Hagyon.. Jó?
-Nem szeretnélek békén hagyni. - fogta meg kezem, de el húztam tőle.
-Miért? - kérdeztem. - Miért nem tud engem békén hagyni?
-Kedvelek. - hajolt hozzám én meg hátra.
-Én nem. - pislogtam. - Van valaki akit szeretek.
-Park Jimin. - mondta ki idegesen.
-Szeretem öt. - mosolyogtam.
-Nem hinném. - emelte meg fejem.
-De. Évek óta vártam, hogy szerelmet valjak neki. - léptem hátrébb. - És végre sikerült.

Mintha szomorú lett volna ebben a pillanatban, de vissza jött a régi arca.
Meg ráztam fejem és folytattam.

-Maga erre megjelent és bele rángatot a kis játékába. - néztem szemébe. - Amit én nem akarók.
-Én... - hírtelen csengettek, igy tolongtak a diákok ki.

Egy egész gyerek csorda volt közte és köztem, de igy is láttam, ahogy arca szomorú lesz és hogy hátat fordítva el megy. Jimin jelent meg a tömegben engem keresve. Nem törődve semmivel és senkivel el kezdtem át verekedni magam a tömegen el Yugyeom mellett aki meg fogta csuklóm, de el húztam kezem. Jimin hátal volt nekem igy hátulról át öleltem.

-Kookie. - nézet hátra.
-Szeretlek. - pusziltam meg nyakát.
-Én is téged. - fordult meg kezembe. - De mi van veled?
-Mire célzol? - kérdeztem vissza.
-Ez a hírtelen szerelmi vallomás.. - mutatott rá és rám.
-Semmi, csak szeretlek. - csókoltam meg a folyosó közepén. - Ígérd meg, hogy velem maradsz.
- Kivel mással? - kérdezte mosolyogva.