Több akarok lenni JiKook FF. (Befejezve)

40.rész

Köszönöm, hogy eddig vártatok.remélem, hogy tetszik majd. 😊😊💞💞💞

Jimin:
Annyira vártam ezt az estét annyira szeretem volna vele lenni csak vele erre ő a tanárral fetreng a kanapén.
Először haragudtam, de utána szomorú voltam majd azt vettem észre legszívesebben üvölteni tudnék a szívemben épp hasíto fájdalom miatt. Nem tudtam merre menjek hiszen nála lakók és nem aludhatok a kórházban.

Csak jártam az utcákat lehajtott fejjel néha neki menve egy-két gyalogosnak is.
"Miért kezdtem bele ebbe? - jött az első kérdés a fejemben. - Szeretem. De jól tudtam  hogy ez lesz.?
-Haza akarók menni. - dőltem a beton falnak. - Vele akarók lenni.

Furcsa képek jelentek meg fejemben ahogy Jungkook a tanárral van és épp "azt" csinálják rajtam nevetve.
Arcomon végig folyt az első sós csepp majd követte a többi is. Lecsúsztam a falnak dőlve és csak sírtam. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de valaki térdem csapkodta meg.

-Chim. - mondta becenevem. - Hahó én vagyok.
-Hagyj. - húztam el lábam.
-Kérlek Chim. - fogta meg kezem és húzott fel. - Mi a baj? Azt hittem, hogy Kook-al vagy.
-Ne is emlitsd előttem. - néztem fel rá mire arca szomorú lett.
-Mi történt? - törölte meg szemem.
-Hobe.. - csuklott el hangom.
-Csak nyugodtan. - fogta meg kezem.
-Jungkook megcsalt. - ahogy kimondtam Hobe döbbenten nézett.
-Biztos ez? - kérdezte. - Mondta valaki?
-Láttam. - szemei még nagyobbak lettek.
-Nem.. Nem az lehetetlen. - lett fehér arca.
-Láttam. A kanapén voltak Yugyeom tanárral. - túrtam hajamba idegesen. - Nem megyek vissza. Had maradjak nálad. Kérlek.
-Rendben. Gyere. - indult meg.

Ahogy odaértünk csend volt, de barátom mondta, hogy nem lesz itt senki se még V-se. Valami családi dolog van nála így kilöték a ma estét.
Barátom kedvesen meg ágyazott nekem a földön az ágy mellett, de nem bántam. Kaptam pizsit és le is fürödtem majd feküdtem és próbáltam aludni. De ez valahogyan nem jött össze. Hobe már rég békésen aludt, de én fel keltem és lementem a konyhába. Öntöttem magamnak egy pohár vizet és leültem, de rögtön rámjött a sírás.
Feltörtek a közös napok és esték amiket együtt töltöttünk el. Az emlékek miatt jobban kezdtem sírni, de próbáltam nem hangosan addig míg valaki nem ölelt magához. Hoseok hátamat simogatta és próbált nyugtatni, hogy rendbe jön minden.. De én nem akarom Jungkook-ot látni.. Soha többet!

Jungkook. :
Pólóban futottam át az utcákat hátha megtalálom Jimin-t és eltudom neki mondani a dolgokat.

Korában ahogy kilépett Jimin rögtön eltoltam a tanárt és elzavartam.
"-Takarodjon innen! - üvöltöttem vele. -Tudja mit tett? Dehogy is. Jimin-t tiszta szivvel szeretem. Küzdöttem érte és sok dolgon mentünk át közösen. Harag és néha harc, de elértem, hogy szeresen. Erre maga elbasz mindent. Nincs ehhez joga.. Nincs. És most takarodjon a házamból! "

Hírtelen tértem vissza a jelenbe, ahogy egy autó rám dudált. Megijedtem, de nem mutattam ki csak álltam és körbe néztem, de sehol se volt az akit kerestem.

Órák óta szaladtam a városban ide-oda, de nem találtam. Annyira ideges voltam, hogy ahogy egy csapat velem egyidős fiú elment mellettem nekik mentem vállal hírtelen szólalt meg az egyik.

-Ez ma este a második. - mondta amit nem érdekelt, de a folytatás igen. - A másik srác alacsonyabb volt és mintha szakított volna a csajával. Vagy passz.
-Hol van? - kérdeztem hírtelen.
-Mi van? - lépett hozzám az egyik és fogta meg pólóm nyakát.
-Ma nincs ehez kedvem. - fordítottam ki ujját. - Hol van az a srác?
-Köcsög. Eltört. - fogta ujját a srác.

A másik két srác nekem támadt, de három ellen nem nagyon tudtam mit tenni. Az egyik hasba rúgott neki a falnak a másik utána arcon rúgott. A földön ültem és próbáltam rendesen venni a levegőt. Nevetve hagytak itt én pedig telefonom ért nyúltam és hívtam RM-t.

-Tudod mennyi az idő? - kérdezte.
-Hyung*köhögés*a picsába. - fogtam hasam.
-Mi a baj? - kérdezte hírtelen és hallottam, ahogy Jin morog mellette. - Hol vagy? Mi a baj?
-Ez egyszerre sok. - nevettem majd mentem át sírásba.
-A faszomat Kook. Hol vagy? - hallottam ahogy rohan gondolom a lépcsőn.
Lediktáltam, hogy hol vagyok majd letettem és a falhoz vágtam a telefont.

Nem telt el húsz perc megjelent egy autó és szállt ki barátom és apám helyett apám. Majdnem leszakította a kocsi ajtót, de azon csak nevettem egy kicsit. RM közelebb jött és rögtön honom alá nyúlt és felsegített a földről majd a kocsiba tett.
Csak úgy száguldott a közeli kórházba, de nem akartam menni, de nem nagyon érdekelte.

Mikor végeztünk és kamuztam valamit nehogy anyu a rendőrségre menjen miattam magához vitt.

-Mi történt? - kérdezte vezetés közben.
-Jimin azt hiszi, hogy megcsaltam Yugyeom tanárral. - válaszoltam, de emiatt majdnem karambolozott RM. - Mikor haza jött Yugyeom épp rajtam feküdt és ezt ő félre értette.
-Ezen nincs mit félre érteni. - taposot a fékre.
-Yugyeom mászott rám én elenkezdtem. - fogtam fejem. - Jimin ekkor jött haza.
-Egek. - ment tovább. - Ez az első alkalom a tanárral?
-Nem. Nem az első. - néztem ki az ablakon.
-Kookie ezt jelenteni kell. - parkolt le.
-Nem. Nem fogom. - szálltam ki nehezen hasam fogva. - Nem akarom, hogy bajba legyen Yugyeom.
-Jungkook tudod te, hogy kit védel? - kérdezte barátom, ahogy be segített a házba. - Egy zaklatott védel.
-Csak egy embert akinek az az egyetlen munkája.. - próbáltam egyenesen állni. - És mellesleg nem akarom hogy bajban legyen.. Miattam.

RM nem mondott semmit se mégis tudtam, hogy haragszik rám. Fent Jin fogadott aki egyből körbe vizsgált mindenhol majd lefektetett aludni.
Reggel mivel suliba kellett mennem de nem kellett cuccot vinni így csak magamra vettem otthon egy-két ruhát és mentem a suliba a két gerlével.

Féltem Jimin elé kerülni mégis ezt akartam. Látni akartam, hogy jól van-e és hogy haragszik-e rám.
Yugyeom tanár nem jelent meg amit nem bántam, de mégis mikor megláttam őt akit annyira szeretek a szívem hasadt meg.
Szemei vörösek voltak és karikásak voltak, ahogy Hobe-nak is. Oda akartam menni, de Hobe megrázta fejét, hogy ne is merjem.

Egész nap őt figyeltem, hogy mit csinál eszik-e rendesen vagy iszik... De nem evett és nem ivott ami sajnos hatott is rá. A nap végén volt egy torna rész ahová őt hívták ki. Végig csinálta, de a végére keze lába remegett amit mindannyian észre vettünk.
-Jungkook csinálj valamit. - lökött meg Suga.
El indult ki én pedig utána Hobe meg akart állítani, de mikor elém állt RM húzta el tőlem így tudtam tovább menni.
Lihegést és lépteket hallottam a mosdó felé majd egy kis kopanást.

-Chim. - guggoltam le elé.
-HAGYJ BÉKÉN! - kiabált velem.
-NEM! - kiabáltam én is. - Velem jössz.. Most!
-Nem. - csapta el kezem, de fogtam és hóna alá nyúlva vittem a mosdóba.

A csaphoz vittem, de nem volt halandó inni így lefogva őt kezdtem arcát mosni. Kicsit enyhült a lihegés így a falnak döntöttem fejét.
-Most beszélek. - épp közbe akart vágni, de nem engedtem. - Te pedig végig halgatsz.
Nem válaszolt csak figyelt.
-Este nem volt semmi se. - fogtam meg combját. - Ő csak rám mászott, de elküldtem. Tudod jól, hogy mit mondtam neked.. Nem csaltalak meg.
-De....Én... - dadogot mire mosolyogva néztem rá.
-Ilyenek ismersz? - kérdeztem mire megrázta fejét, hogy nem. - Pontosan.

Közelebb hajoltam és megcsókoltam. Sírni kezdett így arcát simogattam és hajoltam el.

-Szeretlek és nem bántanálak soha se. - néztem szemébe. - Soha Chim.
-Annyira sajnálom Kookie. - ölelte át nyakam és bújt hozzám.
-Menjünk enni. Oké? - túrtam hátra enyhén vizes haját.
-Oké. - kelt fel a földről.

Kint ahogy kimentünk Chim még sírt kicsit, de mikor Hobe megjelent rá mosolygott és hozzám bújt. Elmentünk enni és mondhatom, hogy Chim mintha kettő helyett evett volna végülis Chim tegnap se evett.