Több akarok lenni JiKook FF. (Befejezve)

28.rész

Ebben a részben Sugi szemszöge lesz... Ha nem baj?
Na mindegy mert már meg írtam. De nem lesz baj mert Kookie-rol is van benne fontos rész.. 😉😉a kép alapján gondolom le vágtátok, hogy kikről lesz szó. 😘😘😂

Suga:
Be mentünk a terembe és leültünk helyünkre. Jimin és Jungkook boldogok aminek örülök. Probálom túltenni magam ezen az egész helyzeten.
Körbe néztem, de Kookie sehol se volt.

-Hobe. - piszkáltam a padon fekvő haverom. - Te mi a francot csinálsz?
-Ezt hívják művészetnek. - emelte fel fejét.
-Egy kakilo pálcika ember? - néztem a füzetet.
-Művészet. - puszilta meg a hüvelyk és mutató ujját mint a szakácsok.
-Az. - pislogtam majd eszembe jutott hogy mit is akartam. - Itt van már Kookie?
-Nem nincs Sugi. - feküdt vissza.
-Köszi. - fordultam körbe.

Egész órán semmi híre se volt. Jimin is aggódott, ahogy én is. A folyosón kerestük, de Jungkook helyet egy magas, de fiatalabb srácot szúrtam ki... Ahogy engem figyel.

-Ki a... - néztem, de Tea befejezte.
-Vernon. - állt mellettem.
-De miért néz? - néztem V-re.
-Tegnap rá másztál. - vigyorgott mint egy idióta.
-Kajak? - kérdeztem döbbenten V-t.
-Ja elég heves voltál. - nézte a srácot. - Az asztalra is fel raktad.
-Ne már. - fogtam fejem. - Miért?
-Honnan tudjam. - rántot vállán. - De most ide jön.
-Ne ne ne. - próbáltam V-t itt tartani. - Ne menj.

V vigyorogva itt hagyott magamra én zavarba jöttem.

"Kurvára nem tudom, hogy mit mondjak. - fogtam fejem."

Vernon elém állt, de láttam nem kevés srác figyelt minket.

-Csak barátok. - nézett ö is hátra majd intet hogy menjenek.
-O.. Oké. - dadogtam.
-A tegnap esti.. - vakarta tarkoját.
-Ne haragudj. - haraptam számra. - Részeg voltam.. Nagyon.
-Engem nem zavar. - mosolygott. - Sőt..
-Sőt mi? - lettem kiváncsi.
-Jól éreztem magam. - mosolygott. - Szeretném ha elmennénk egy randira vagyis enni.
-Mi? - kérdeztem vissza.
-Tudod kedvelek. - látszott, hogy zavarba van, de nem adja fel.
-Kedvelsz? - össze voltam zavarodva. - Nem is ismersz.
-Erre való az ha találkozunk. - mondta a nyilvánvalót.

Mit kelet volna tennem? Össze zavarodva álltam és csak a fiatalabb srácot néztem. Igent kéne mondanom?

-Persze, hogy el megy. - ugrott rám Tae és Hobe is vigyorgott.
-Tényleg? - mosolygott csillogó szemekkel.
-Jó. - adtam be a derekam.
-Akkor suli után várlak a kapuban. - mosolyogva sétált a többi fiúhoz.
-Hülyék vagytok?! - néztem a két idiótát.
-Randidvan. - csaptak a vállamra.
-Jungkook? - néztem a zavart fiút velünk szemben.

Jungkook lehajtott fejjel sétált a folyosón valami papírt olvasott. Jimin felé futott, majd meg állt vele szembe. Jungkook fel emelte a fejét és magyarázni kezdett. Felé sétáltunk mi is.

-Kookie. - álltam meg előtte Jimin mellett.
-Tartozunk a sulinak. - nevetett zavartan.
-Mennyivel? - kérdezi Rap Mon.
-Két havi. - adja neki oda.

Mindenki aggódik érte hisz nincs jó családi háttere. Az anyukája sokat melozik de igy se tudnak mindent fizetni. Kookie rajzra is szeretett volna járni, de nem tudták volna fizetni. Erre a sulit se tudják.

-Nincs baj. - mosolygott vidáman. - Nem lesz baj. Biztosan meg oldjuk vagyis mi anyuval.
-Miért nem hagyod, hogy segítsünk? - kérdezte Jimin. - Nálad lakók fizethetnék lakbért.
-Jimin. - ölelte magához barátját. - Nem kérhetem anyud miatt.
-De ha nem fizeted ki.. - kezdtem beszélni.
-Tudom. - vágott mondatomba. - Talán jobb is lenne.
-Hogy érted? - kérdeztem vissza.
-Semmi. - legyintett.

Csengettek igy mehetünk órára, de valahogy nem volt kedvem.

-MENJETEK ÓRÁRA! - kiabált Yugyeom tanár úr.
-Oké. - indultunk meg.

Jungkook végig össze kulcsolt újjal sétált Jimin-el mig Yugyeum kísért minket. A csapatunt közepén sétált.. Olyan mintha azt akarná hogy körbe zárjuk. A teremhez érve tanár úr még kihívta, de ahogy Kookie be jött.. Ideges volt nem kicsit ijesztő.

Ült a padba és az ablakon nézet ki a tollat pörgetve ujjai között, de hírtelen eltörte.

-Kookie? - érintettem meg, de el csapta kezem.
Után úgy nézett rám mintha bocsánatot kérne.
-Tanár úr ki mehetek a WC-re? - állt fel, de keze ökölbe volt.
-Nagyon fontos lenne? - kérdezte a tanár.
-Nem érzem jól magam. - adta a sablon választ. - Siettek tanár úr.
-Jól van. - intet, hogy menjen.

Vártam, hogy vissza érjen, de csak óra végén jelent meg kicsit nyugodtabban.

A nap további részeiben ugyan úgy a csapatban maradt nem ment el, csak Jimin-t ölelte és nem szólalt meg.
Ahogy ki csengettek mind indultunk haza, de Vernon várt a kapuba.

Sóhajtottam és elé álltam.
-Mehetünk? - lökte el magát a keritéstöl.
-Komolyan gondolod? - kérdeztem zsebre tett kézzel.
-Majd meg látjuk, hogy mi lesz ebből. - kacsintott. - De igen.
-Jól van. - bólintottam. - Majd meg látjuk.

Egy kajáldába vitt és ettünk, beszélgetünk. Nem volt rossz élveztem. Vernon aranyos srác és kedves. Felesbe fizetünk ami tetszett fura lett volna ha ö fizet.
Sétáltunk a városban és beszéltünk, hülyéskedtünk nem volt rossz. Be mentünk egy játszó tére, ahol hintáztunk.

-Mennyiben, hogy magasabbra lököm magam mint te? - kérdezte. - Hat lökés.
-Rendben. - mentem bele. - De mi lesz ha nyerek?
-Kérhec bármit. - mosolygott.
-És ha te? - kérdeztem megint.
-Én is. - kacsintott. - Na akkor GO.

Eskü bele adtam mindent, igy nyertem is. Annyira örültem mint egy hat éves gyerek.

-Mit kérsz? - kérdezte.
-Egy fagyit. - nyújtottam ki nyelvem.
-Oké. - fogta meg csuklóm. - Ott jó?
-Persze. - sétáltunk oda.

Boldogan nyalogattam a fagyim a parkig. Leültünk és csak ettem addig mig fel nem tűnt, hogy engem néz.

-Vernon miért nézzél? - hagytam abba az evést.
-Csupa fagyi vagy. - törölte meg arcom.
-De ciki. - vettem el kezéből.
-Szerintem cuki. - nézte ahogy törlöm arcom.
-Idősebb vagyok nálad. - dobtam a kukába a szalvétát. - Mióta cukizol le egy idősebb fiút.
-Csak te vagy cuki. - nyúlt arcomhoz és törölt le egy részt.
-O.. Oké. - dadogtam. - Menjünk. Későre jár.
-Rendben. - indultunk haza.

Úton sokat beszélt.. Be nem áll a szája mindig van mit beszélnie és mindig valami újat mond. Le fordultam az utcánkban ö meg követett.

-Nem kell haza kisérned. - fordultam hozzá.
-De.. - akadt el.
-Jól éreztem magam. - néztem rá. - Szóval nem muszály.
-Suga. - nézet szemembe.
-Mi az? - fordultam felé.
-Biztos nem kisérhetlek haza? - nézet szomorúan.
-Nem kell. - mosolyogtam. - A szüleim úgy sincsenek otthon. Meg szoktam.
-Akkor mi lenne ha bemenék? - indult el.
-Vernon. - futottam utána.
-Nyugi csak a kapuig. - sétált tovább.

El kísért végül a kapuig és meg állt a kapuban.

-Oké. - intettem. - Jo éjt.
-Suga. - fordítót magával szembe.

Magához húzott és megcsókolt nem kicsit szenvedélyesen. És még be is engedtem a számba. Lihegve döntötte fejét a fejemnek én meg csak pislogtam rá, de újra csókba hívtam amin csak mosolygott és az ajtót is kinyitottam és be is húztam magammal.
Valami azt súgja, hogy tudta hogy ez lesz.

Remélem nem gond, hogy lett egy Sugi rész? 😅😅

Boldog vagyok, hogy végig olvastad. Nyugodtan írjatok.