Több akarok lenni JiKook FF. (Befejezve)

19.rész

Hoztam az új részt. ♥😀 kösszönöm a csillagokat és a commenteket. ANNYIRA CUKIK VAGYTOK 😍💞💋Remélem ez is tetszeni fog?!

Jimin:
Most mit fogok tenni? A legfontosabb dolgot, agyalni fogok.
Az ablak melletti kis széken ültem és az ablakon néztem ki az udvarra.
Mindenhol szerelmes párok áltak, de egyik se fiú-fiú kombó, csak lány-fiú. Nem tudom milyen lehet fiúval járni. Egyáltalán milyen érzés lehet?
Hülyeségek járnak a fejemben, hisz már csókolóztunk és majdnem le feküdtünk amit nagyon szeretem volna. Akkor miért agyalok ennyit?!
Szemem a fiúra vándorolt aki a beteg ágyon aludt már egy ideje. Szemem végig vezetettem talpátol, feje bubjáig és vissza le. Enyhén fel csúszott ingje igy ki látszott hasa és szuszogot.
El mosolyodtam és közelebb sétáltam az ágyhoz. Épp mocorogni kezdett, kezét feje felé emelte, lábait meg veszítette és nyujtozkodot. Izmai meg feszültek aminek nem tudtam ellen álni.

"Mi baj lehet? -gondolkodtam el. -Hiszen alszik."

Kezem lassan hasára tettem és végig simítottam rajta.

-Mit csinálsz? -fogta meg kezem. -Ez sunyi húzás.
-Én.. -húztam ki kezei közül az én kezemet.
-Neked meg engedem. -nyitotta ki szemét.
-Tényleg? -villantottam egy ezer wattos mosolyt és közel hajoltam egészen rá. -És még mit?
-Bár mit. -támaszkodott fel.
-Legyen. -hajoltam szájához.
-De először válaszolj. -váltót komolyra. -Jársz velem?
-Igen. -válaszoltam.

Még ha ez nekem fura is, de Jungkookie segíthet ,igy ezt megoldjuk. Szemei kétszeresei lettek és, csak nézet maga elé.

-Kookie hely. -piszkáltam arcát. -Jól vagy? Hívjam az orvost?
-Jól vagyok. -pislogott. -Csak ez hírtelen volt.
-Ebbe mi volt a hírtelen? -kérdeztem.
-Szerinted? -kérdezet vissza. -Elképzeltem a választ, de ez shook-ként ért.
-Azt láttom. -húzódtam el. -Ha nem akarod?! Meg értem.
-Idióta. -húzott vissza. -Még jó, hogy akarom.
-De...-akadtam el.
-De mi? -kérdezte.
-De ez nekem új. -szomordtam el.
-Ne aggódj. -ült az ágy szélére és lába közé húzott. -Itt vagyok.
-Cuki vagy.-fontam össze ujjainkat.
-Most jössz rá?! -kötekedett.
-Ne bízd el magad. -játszottam össze font kezünkkel.
-Igazad van. -rántott hírtelen magához. -Te cukibb vagy.

El pirultam és lehajtottam fejem. Ö fel ált és derekam köré fonta kezét majd egy hosszú csókra hívott. Azt se tudtam, hogy mit tegyek, de kezeimért nyúlt és nyakába tette. Nyelve olyan forró volt, hogy az egész testem égem. El vált tőlem és durcás arcot vágott.

-Mi az? Rossz volt? -kérdeztem.
-Nem. -rázta fejét. -De olyan kicsi vagy. Mikor fiatalabbak voltunk te voltál a magasabb.
-Nem tehetek róla. -vettem ki nyakábol a kezem. -És amugy is nem én vagyok alacsony, hanem te vagy magas.
-Ez hülyeség. -nevetett.
-Tudod azt mondják a kicsiknek. -néztem rá. -Hogy ha kimenek a napra akkor magasak lesznek.
-És? -nevetett.
-Téged ki zártak? -billentettem oldalra a fejem.
-Te kis.. -puszilt homlokon. -Ez mást is jelent.
-Na mit? -kérdeztem.
-Én vagyok az alfahím a kapcsolatba. -vigyorgott.
-Ez mit jelent, pontosan? -kérdeztem vissza.
-Én vagyok felül és én teszem be. -vigyorgott tovább.
-Te idióta. -nevettem hangosan. -Csak ha engedem.
-Mi ez a lamur? -kérdezte Jin az ajtóban. -Mi jöttünk beteg látogatóba.

Gyorsan kibujtam Jungkook kezéből, de ö hátulról át ölelt és válamra hajtotta a fejét. Teljesen zavarba jöttem ezért meg se tudtam szólalni.

-Dul a lamur a fiataloknál. -kulcsolta ujjaikat RM össze.
-Össze jöttünk. -újságolta vidáman Kookie.
-Ideje volt. -jött be Hobe Tae-vel kézen fogva.
-Ennek örülök. -lépet be Suga is.
-Jól vagy? -kérdeztem aggódva.
-Jól. -vakargatta tarkoját.
-Ezt az idiótát. -karolt bele Hobe. -Az udvaron találtam.
-Kit nevezel te idiótának?! -vágta a könyökével hasba Hobe-t.
-Jó jó. -húzta erősebben magához Suga-t.
-Engedj el! -szólt rá Hobe-ra. -Én vagyok az idősebb.
-Mindig el felejtem. -nevetett és tovább szorította. -Mert olyan kicsi vagy.

Igazuk volt Suga nem haragszik, de ez nekem rosszul esik, szereti Kookie-t. Mióta meg látta Kookie-t azóta szereti. Azt hiszem ezt hívják szerelem első látásra. Ez nekem rosszul esik úgy érzem, hogy elvetem tőle.

-Jól vagy? -puszilt meg Kookie.
-Igen. -mosolyogtam.
-Mehetünk? -kérdezte V.
-Persze egészséges vagyok. -engedet el Kookie, de kezemet fogta.
-Nem fogok el szökni. -mondtam hírtelen.
-Szogd meg. -emelte fel kezem. -Ha valakivel jársz ehez is hozzá kell szokni.
-Pontosan. -emelte fel Jin a kezét RM-nal.
-Megyünk?-kérdezte V.

El hagytuk az iskola területét és sétálgatunk. Jungkook nem hanyalgolta Suga-t beszélgetek, de a többiek is vele foglalkoztak. Suga rám nézett és mellém sétált.

-Sajnálom. -kért bocsánatot.
-Ahh.. Nem.. -mutogattam kezemmel igy rángatva Kookie-t is. -Semmiség.
-Kicsit ki akadtam. -dugta zsebre a kezét. -De szeretem ezt az idiótát.
-Tudom. -mosolyogtam.
-Lehetünk barátok újra? -nézet rám aggódva.
-Persze eddig is azok voltunk. -mosolyogtam tovább.

Suga ezután vissza ment Hobe-jék hoz. Fejem oldalra fordítottam és Kookie mosolygó arcával találtam magam szembe.

-Mit vigyorogsz? -kérdeztem rá.
-Aranyos vagy. -mondta és velem szembe fordult ezzel meg állítva a sétálásunkat.
Hírtelen meg emelt és forogni kezdett velem.
-Hagyd abba. -nevetem.
-Igent mondott. -ölelt meg.
-Ugy csinálsz mintha az esküvönket terveznéd. -öleltem vissza.
-Ennek jobban örülök. -súgta nyakamba.
-Ne reagáld túl. -nevetem tovább.
-Ez semmi ahhoz képest amit vissza folytok. -csókolt meg.

Kezem nyaka köré fontam és csak élveztem a pillanatot, kezeimet hajába vezetem. Úgy éreztem, hogy csak én és ö vagyunk, csak mi ketten.
El vált tőlem, de homlokát, homlokomnak támasztotta.

-Okéé csíz. -kattant az egyik fiú telefonja. -Majd át küldöm.

Ezután elmentünk enni közösen, Kookie végig fogta a kezem ha leültünk teljesen mellém ült. Mintha attól félne, hogy el menekülők, vagy eltűnök. Haza felé sétálva mindenki ment a saját dolgára. Mi ketten nem messze lakunk egymástól, igy sokáig tudtunk menni.

-Akkor jó éjt. -köszöntem el Kookie -tól.
-Teljesen haza kisérlek. -fogta tovább a kezem.
-Figyelj. -néztem szemébe. -Nem futók el, vagy szakítok veled.
El engedte kezem és le hajtotta fejét.
-Sokáig vártam rád. -emelte fel fejét.-Félek, hogy csak álmodok és ha reggel fel kelek minden olyan lesz mint régen.
-Ez nem álom. -fogtam két kezembe arcát. -Szerinted ez álom.
-Nem tudom. -fogta meg kezeimet. -Remélem nem.

Nem mondtam többet neki, csak meg csókoltam annyira, hogy elhigye ez nem álom.

-Hiszel nekem? -néztem szemeibe.
-Álmodtam már ilyet. -mosolygott.
-Tudod mit.. -vettem el kezem, de vissza húzott.
-Szeretlek. -ölelt meg.

Vajon ez a szerelem?  Ha megcsókol, vagy megölel, vagy ha hozzám ér görcsbe rándult a gyomrom és öröké vele akarók maradni. Remélem ez azt jelenti. Szeretném hinni, hogy ez az. Soha nem voltam szerelmes, de ez olyan jó érzés. Szeretnék karajai közt maradni öröké. Érezni ahogy magához ölel és csókol.

Ennyi lett volna. 😅
Remélem el fogadható volt?  😳
Ha igen csillagoz, vagy commentelj.
🐐<--ez a reklám felület bérelhető. 😂