Több akarok lenni JiKook FF. (Befejezve)

36.rész

Késtem sokat amiért bocsánatot kérek... Szóval nagyon nagyon sajnálom.🙏🙏🙏 köszönöm a kommenteket és a csillagokat is.

Jimin:
Jungkook szótlan és furcsa mostanság velem bár érzem, hogy szeret, de valahogy félek is hogy el akar hagyni vagy szakít.
Az anyukája is furcsa és szomorú is.
Ma be kell mennem a kórházba anyuhoz, de nem tudom, hogy hívjam-e Jungkook-ot magammal...talán nem kéne.

Gyorsan fel öltöztem és ki mentem majd le az emeletről, ahol Jungkook anyukája beszélt telefonon.

-Csak egy kis pénzt kéne kölcsön. - hallottam meg. - A fiad az Istenit.. Dolgozik már, de neked kéne neki segíteni.
Csendben álltam és hallgattam.
-Hamarabb add meg és kész. - csapott az asztalra. - Ha nem teszed.. Tudod mi lesz.

Ahogy álltam és hallgattam véletlen meg löktem valamit így gyorsan le tette a telefont. Mintha nem hallottam volna úgy mentem le.

-Sajnálom. - nevetem. - Véletlen volt. Ha reggel fáradt vagyok képes vagyok rombolni.
-Semmi baj. - mosolygott rám.
-Reggelt. - jött le Jungkook is. - Hová mész?
-A kórházba. - néztem Jungkook-ra.
-Megyek veled. - indult volna fel, de nem engedtem.
-Neked dolgozni kell. - magyaráztam neki. - Rémlik?!
-Ohhh igaz. - jutott eszébe. - Köszi Mochie.

Megfogta tarkom és közelebb húzott, majd meg csókolt és fel is rohant.
Sóhajtva fordultam meg és néztem Jungkook anyukájára akin látszott, hogy fáradt és hogy ideges is. Sajnáltam öt hiszen sokat dolgozik a fia miatt aki az én szerelmem.

-Kérem pihenjen le. - mondtam.
-Nem lehet. - ellenkezett. - Mennem kell dolgozni.
-Ha így folytassa akkor bele hal. - húztam fel Jungkook anyukáját. - Pihenjen kicsit.
-De be kell mennem. - mondogatta.
-Ha meghal abba Jungkook is belehal. - mentem vele a szobába. - Pihenjen.

Be csuktam az ajtót, majd le mentem és vártam Jungkook-ot, ahogy le jött el mondtam mindent majd el indultunk egy irányba egy darabig.
Jungkook egész úton mesélt nekem valamit amit annyira nem is értettem.

-De komolyan Jimin. - nevetett Jungkook. - Annyira poén volt.
-Nem hiszem el. - nevetem.
-Én se hittem el addig míg nem láttam. - nevetett. - Na én itt vagyok.
-Rendben. - néztem rá szomorúan.

Be akart menni, de vissza húztam és megcsókoltam rögtön vissza is csókolt, majd ahogy el váltunk szemébe néztem.

-Sietek haza, de akkor te is. - simítottam meg arcát.
-Meg lesz. - bújt kezembe. - Szeretem a kicsi kezed.

Nevetem ezen a mondaton, majd két felé váltunk és el váltak útjaink.
Ahogy mentem útközben találkoztam Yugyeom tanár úrral.

-Ahh Jimin. - állt meg előttem. - Hol hagytad Jungkook-ot?
-Dolgozik. - húztam el szám, de a tanárra mosolyogtam.
-Aranyos a mosolyod. - nézte arcomat. - Értem már Jungkook-ot.
-Hogy érti? - kérdeztem vissza.
-Semmi semmi. - nevetett fel. - Majd az órán találkozunk. Dolgozatot iratok.
-Ne már. - mondtam rögtön.
-Sok sikert. - simított hajamba, majd el ment mellettem.

Mosolyogva mentem a kórház felé, majd ahogy be léptem rögtön vittek anyuhoz aki az ágyban ült és evett.
Anyu ahogy észre vett mosolyogva tárta szét karját várva az ölelést. Nem kellett kétszer kérnie rögtön meg öleltem. El meséltem neki mindent najó nem mindent, de azt hogy Jungkook a barátom lett. Először nem értette, de el magyaráztam neki.

-Tudod ha valakit szeretsz akkor mindegy. - itt el akadtam egy pillanatra.
-Mindegy, hogy fiú vagy lány. - mondta helyetem.
-Igen. - bólintottam.
-Örülök, hogy boldog vagy. - mosolygott.

Örülök, hogy jól van, de még maradnia kell egy ideig. Sokat meséltem neki és ő mosolyogva hallgatta végig.
Később el jöttem és haza felé indultam fel hívtam Jungkook-ot aki még dolgozott, de így pont oda érek ha végez.
Ahogy oda értem valami pasival veszekedett amit nem néztem tétlenül.

-Jimin? - nézett rám Jungkook.
-Hagyja békén vagy feljelentést fogok tenni. - álltam Jungkook előtt.
-Te meg ki vagy? - kérdezte.
-Park Jimin. - húztam ki magam. - A mögöttem álló fiú barátja.
-Jimin, mi? - nézett végig rajtam. - Rég láttalak.
-Ki maga? - kérdeztem döbbenten.
-Jungkook apja. - válaszolta.

Hátra néztem Jungkook-ra aki csak idegesen nézte a férfit. Megfogtam a kezét és rá mosolyogtam. Jungkook szemei el lágyultak, de ahogy újra a férfira nézett gyűlöletet sugároztak felé.
A férfi engem és Jungkook-ot nézte, de el kezdtem húzni haza, de a férfi követett minket.
Hirtelen el engedte a kezem Jungkook és az apja felé fordult.

-TAKARODJ. - lökte meg. - Eddig nem hiányoztam, de most igen? Menj el!
-Anyád hívott. - lépet egyet előre.
-Nem kell a segítséged. - fordított hátat és fogta újra meg kezem.
-Anyád szerint. - követett tovább minket. - Pedig nagyon is kell.
-Nekem nem. - húzott haza felé.
-Anyád tudja, hogy meleg vagy? - kérdezte.
-Igen tudja. - válaszolta Jungkook. - De neked nem mindegy?!
-Nem nem az. - mondta. - Nem erre neveltelek.

Jungkook hírtelen meg állt és el engedte a kezem. Ökölbe szorította kezét és a férfira nézett. Hírtelen kaptam el és tartottam meg mert neki akart ugrani.

-Hogy mit csináltál? - nevetett. - Te engem neveltél? Mikor?
-Kookie kérlek menjünk. - fogtam kezét és húztam vissza.
-Ha én neveltelek volna nem lettél volna ilyen. - folytatta, de Jungkook már reszketett az idegtől.
-De nem tetted és jobb is így. - fordított hátat neki. - NE GYERE A CSALÁDOM KÖZELÉBE.
-Anyád hívni fog újra. - mondta a férfi.
-Nem fog. - indult el haza Jungkook.

Még utoljára hátra néztem, de a férfi csak minket nézett. Jungkook reszketett és ideges volt. Kezemmel Jungkook kezét fogtam, de nem nagyon akart le nyugodni.

-Jungkook. - szólítottam meg. - Jól vagy?
-Minek hívta fel anyu? - kérdezte bár inkább magától. - Ezt a semmire kelő embert.
-Jungkook. - állítottam meg.

Kezeimmel megfogtam arcát és szemeibe néztem.

-Hallottam reggel. - mondtam mire szemembe nézett. - Anyud pénzt akart kérni.
-Tessék? - pislogott rám.
-Aggódik érted és az iskola miatt. - engedtem el arcát, de megfogta kezem.
-De nem kéne. - kulcsolta ujjainkat össze.
-Félt téged a plusz munka miatt. - néztem ujjainkat. - És nem csak ő.
-Jimin.. - piszkálta kéz fejem.
-Nem akarom, hogy bajod legyen. - hajtottam le fejem.
-Nem lesz. - húzott magához.

Jungkook és én haza értünk, ahol Jungkook anyukája már várt minket.
Jungkook el mesélte neki a történteket ezek után Jungkook anyukája szomorú volt és csak szidta azt a férfit. Ettünk és mentünk aludni hiszen holnap iskola vár minket.
Jungkook szobájában aludtam és csak beszélgettünk egymás ujjaival játszottunk vagy épp valamivel fel idegesítettem és csikizni kezdett.

-Neeee. - nevettem hangosan.
-Akkor kérj bocsánatot. - ült csípőmön.
-Nem. - ráztam fejem.
-Akkor hol kinozzalak meg? - kérdezte, de nem válaszoltam. - Akkor legyen ez.

Lejjebb hajolt és fel húzta a hasamon a pólót mire kirázott a hideg. Jungkook fel nevetett, de le hajolt és a hasamat kezdte puszilgatni és szívni. Szemem le hunytam és csak sóhajtottam alatta. Hírtelen meg harapta a mellbimbomat mire fel sikítottam, de be fogtam a szám. Jungkook el vette és le fogta a kezem majd szemembe nézett.

Nem szeretem volna itt abba hagyni, de muszály mert ennyit szoktam írni. 😂😂bocsika.
Amint tudom hozom... Ohh és még valami amikor meg kérdezem, hogy akartok e valakit shippelni azt azért kérdezem mert én össze akarom őket hozni és kíváncsi vagyok, hogy nem e baj. 😂