Messenger beszélgetések /One Direction/ ✔

HARMINCKETTŐ

~Niall Horan~

-Hol a francban van Louis Tomlinson? - üvöltötte el magát Paul.

-Kussolj már! Emily még mindig alszik! - szóltam rá.

-Upsz. - kuncogott fel (???)

-Upsz ám..- mogyogta Harry.

-Oké. Nincs időnk erre. Hol van? - kérdezte idegesen.

-Gondolt egyet, és elrepült Spanyolországba. - felelte Liam.

-Írj neki, hogy ha egy óra múlva nincs itthon, akkor kap egy akkora taslit, hogy az egész világ hallani fogja a csattanását! - dörzsölte a fejét a menendzserünk.

-Már írom is. - vette elő a telefonját Harry. Azonban én is elő vettem, csak én fel is hívtam.

-Tessék inkább közöld vele. - nyomtam a kezébe a készüléket.

-TESSÉK? - ordított bele egy idős női hang.

-Jónapot. Paul vagyok, Louis Tomlinson-t keresem. - szólt bele.

-HOGY KI MAGA? -üvöltött még mindig.

-Paul. - ismételte meg.

-ÉN NEM ISMEREK SEMMIEN PAUL-T!

-Ön nem, de Louis igen.

-MILYEN LOUIS? ITT CSAK ÉN VAGYOK ÉS AZ UNOKÁM. ÉPPEN TV-T NÉZZ ÉS SZÜRCSÖL VALAMIT.

-Oda tudná adni? - kérdezte sóhajtva Paul.

-TE MEG MIT CSINÁLSZ A TELEFONOMMAL? -kezdett el üvölteni Louis is.

-HÁT ÉDES KIS UNOKÁM. HÍV TÉGED VALAMIEN RAUL.

-MILYEN RAUL? ÉN SEMMIEN RAUL-T NEM ISMEREK. -hallatszott értetlen hangja.

-AKKOR NEM TUDOM KICSI SZÍVEM. DE VELED AKAR BESZÉLNI. ADJAM?

-JA. JÓ LENNE.

Hírtelen szörnyű recsegést hallottunk, amiből azt következtettem ki, hogy átadja a készüléket ennek a hülye gyereknek.

-Hellóka! - szólt bele vidáman.

-Nagymamádnak kurvára nagy hangja van! - közölte vele a tényt Liam.

-Birom a nagyid. - vigyorgott Harry.

-Én is birom. Finom csirkét csinál. - szóltam én is bele.

-Pofa be! - csitított minket a férfi. - Louis. Remélem megtisztelsz bennünket vagy ha minket nem is, de a rajongóidat, és egy órán belül ide érsz. Ha nem, akkor basztad. Mármint akkor nem négyen lesznek a bandában hanem hárman. - közölte vele nyugodt hangon, bennünk meg megállt az ütő.

-Rendben. Ott leszek. Ígérem. - sóhajtott.

-Ajánlom is. - dünnyögte Paul. -A fene egye meg, hogy lehetsz ekkora nyomi? Tudtad, hogy fellépés lesz. És ez fontos! Ez most kibaszottul fontos. Mindenkinek ott kell lennie! - dünnyögte és kinyomta Lou-t.

Néma csend telepedett ránk. Mindenkinek ott kell lennie... De, Emily-re ki fog vigyázni?

-Paul. Én nem tudok ott lenni. - hunytam le szorosan a szemem.

-Miért is nem?

-Emily-re ki vigyázna? - kérdeztem halkan.

-Majd én. - felelte Paul.

-Te? - kérdeztük egyszerre.

-Én. - erősítette meg.

~Emily Morgan~

Kemény fejfájásra ébredtem. Kinyitottam a szemem, de vissza is csuktam, mert írritált a fény, majd megint kinyitottam és már jobb volt. Óvatosan felültem és körülnéztem. Senki sem volt a szobában rajtam kívűl. Fel akartam kelni, de mikor a lábam leért a talajra elvesztettem az egyensúlyom és visszaestem. Klassz, most hogy fogok lejutni?

-Niall! - kezdtem el kiabálni.

Vártam egy percet, de semmi. Vártam kettőt, de még mindig semmi. Oldalra pillantottam ahol ott volt a megmentőm. A telefonom az ágy melletti asztalon pihent. Ha szerencsém van nem merült le. De nem volt szerencsém.
Eltelt fél óra és én még mindig egyedül szenvedek itt. Már úgy voltam vele, hogy, megfújtom magam, mikor nyílt az ajtó és egy ismeretlen férfi kukkantott be.

~Viksu1~