Messenger beszélgetések /One Direction/ ✔

HARMINCHÁROM

~Emily Morgan~

-Öhm ki maga? - kérdeztem félve.

-Emily ne szórakozz velem! Mi az, hogy ki maga? - nézett rám értetlneül.

-Ahogy mondom! Ki maga? Válaszoljon! - remegett meg a hangom.

-Nyugi, nyugi! - tartotta fel a kezét. - Paul vagyok. Nem ismersz meg? - nézett rám szomorúan.

Paul. Elgondolkodtam és a név az stimmelt. De az arc..az nem. Nem emlékeztem semmire Paul-lal kapcsolatban.

-A név oké, de így, hogy rád nézek nem...sajnos nem. - hajtottam le a fejem.

-Értem. Arra emlékszel, hogy mi történt? - nézett aggódva rám.

-Niall-el voltam egy parkban. Egy olyan parkban, amihez..nagyon rossz emlékek kötnek ezért elfutottam. Nem tudtam merre megyek, és egyszer csak valaki leütött hátúlról. Innentől minden sötét.

-Gyere ide. - tartotta ölelésre a karját.

-Mennék én, de nem tudok lábra álni. - közöltem vele az egyszerű tényt.

Elnevett magát kínosan, odajött hozzám és megölelt.

-Azért, ha nem emlékszel, közlöm veled, hogy az apukád helyett az apukád vagyok. - suttogta fülelmbe. - Most pihenj, és bármi van szólj, mert én itt leszek nálatok. A fiúk fellépésen vannak. Niall nehezen akart elmenni, nagyon félt, hogy mi van veled. Egész éjjel itt ült és vigyázott rád. Legalábbis ezt mondta. A netet nem ajánlom, mert most a csapból is te folysz az eltűnésed miatt. Ha nem akarod megtudni mi volt veled, akkor főképp ne nézdd meg. Csak sajnálom. - meg sem várva a válaszom kiment. De kajak! Fogta magát és távozott!

Mit sajnál? Mi van? Legalább elmondhatta volna. És még meg sem tudtam kérdezni. Hiába ordítottam neki, nem válaszólt. Jah, de egyszer. Ami így zajlott le.

-Paul! - nyavajogtam.

-Baj van? - jött be aggódva.

-Mit sajnálsz? - tértem a lényegre.

-Kérsz tojást? Csináltam tojást. - mosolygott rám.

-Neee mosolyogjál  nekem! Mit sajnálsz? Mondd már! - üvöltöttem rá.

-Oh, bocsi csörög a telefonom. Fel kell vennem. - nyúlt a zsebéhez.

-De nem is csörög. - néztem rá unottan.

-Rezgő. - legyintett.

-Azt is hallottam volna. - néztem rá gúnyosan.

-Akkor megérzés.

-Leszarom a telefonodat és a megérzésedet! Nyögd már ki!

-Oké, tudod. Áh csengettek, megyek és kinyitom. - ezzel elfutott. Hát kösz.

~Viksu1~