Messenger beszélgetések /One Direction/ ✔

Hét

~Emil Morgan~

Reggel egy ismeretlen helyen találtam magam. Fel akartam ülni, de egyből vissza is feküdtem, mivel a fájdalom belehasított a fejbe. Nem nagyon emlékszem semmire, csak hogy egy kocsmában voltam.

Szétnéztem és tudomáuúl vettem, hogy egy fiú szobájában vagyok. Remek. Remélem nem csináltam semmi olyat, amit megbánok. Ezt hamar ki is ráztam a fejemből, mert egy ismerős ember jelent meg a szobában, tálcával a kezében.

-Jó reggelt. Hogy aludtál? - kérdezte mosolyogva Niall.

-Szia. Nem tudom. Hogy kerültem ide? - kérdeztem.

-Oh. - nevetett fel kínosan. Mikor Niall meglátta az ijedt arcomat, azzonnal neki kezdett. - Egy kocsmában voltál, és meg arra tartottam, majd megláttalak és haza akartalak hozni. Csak hogy te makacskodtál, majd kezembe hoztalak haza. Ott kiakadtál mert azt hitted meg akartalak erőszakolni. Utána mikor mondtam, hogy eszembe se jutott, azért haragudtál meg, mert nekem arra se lennél jó. - vágott értetlen arcot. Úgy van Emily. Valaki adjon egy ásót. Elásom magam. -Utána elaludtál. És itt vagyunk. - tarta ki a kezét.

-Izé.. Ez nekem kínos. - nevettem fel kínomba.

-Jah, nekem is az volt. - mosolygott. - Tessék. Hoztam be neked, vizet és fájdalom csillapítót. Jah meg rántottát. - mutatott a tálcára.

-Köszönöm. - bevettem a gyógyszert, majd megreggeliztem. Niall mondta, hogy lent vannak a többiek is. Klassz. Akkor első benyomásuk rólam..

Lementünk Niall-el a nappaliba, ahol csak egy szemény ült, és bámulta a tv-t, amiben a hírek ment.

-Csá Liam. - köszönt Niall. Liam ránknézett, majd mikor meglátott elmosolyodott. Felállt a kanapéról, majd felém egyenesen felém jött, majd magához húzott és szorosan megölelet. Kicsit meglepett a hírtelen fogadtatása, de észbe kaptam, és viszonoztam ölelését.

-Liam Payne vagyok. Örülök, hogy megismertelek. - távolodott el tőlem mosolyogva.

-Szia. Öhm.. Engem már ismersz szerintem, de Emily Morgan vagyok. - mutatkoztam be kínosan.

-Gyere ülj le. Mi nem vagyunk pedo macik, nyugodtan érezd magad úgy, mintha otthon lennél.

-Köszi. - mosolyogtam rá. - Meséltek magatokról?

-Hát én Niall vagyok. Szeptember 13. -án születtem. Ír vagyok. Imádom a csirkét. Öhm mit szeretnél még tudni? - nézett rám édesen. Ahhw az a mosolya, és a gödröcskéi.

-Egyenlőre elég ennyi. Viszont, én csinálom a legjobb csirkét a világon. - vigyorodtam el.

-Nem hiszem el. - nyújtotta rám a nyelvét.

-Nem hiszed?? Jó, akkor majd bebizonyítom.

-Rendben. Holnap te csinálod az ebédünket! Ha igazad van, akkor 1 hétig a csicskád leszek, ha meg nem csinálsz finom csirkét, akkor nálam alszol egy hétig. - találta ki a "remek" ötletét.

-Rendben! - ráztam vele kezet.

-Ti hülyék vagytok. És Niall meg perverz. - nevetett fel Louis.

Végűl mindenkivel beszélgettem, és megismertem őket. Mindenki nagyon kedves, és őrűlt is. Mindenki a szívemhez nőtt. Majd jött az este, mikor mindenki leült velem szembe, és komolyan néztek rám.

-Emily. El kell mondanunk valamit. - szólalt meg Louis.

-Oké.

-Mi igazából egy, hogy is mondjam.. Mi híresek vagyunk. One Direction a banda nevünk.