Messenger beszélgetések /One Direction/ ✔

HARMINCÖT + 5K

~Emily Morgan~

Megbántott. Bánja, hogy belerakott a csoportba. És nem nem haragszom rá, hogy így érez. Mert szeretem és elfogadom. Gondolom látni se akar, ezért minél hamarabb el kell tűnnöm innen, ami elég nehéz lesz, mert  alig bírok lábra álni. Gyorsan ki kell találnom valamit.

-Pauuuul! - ordítottam torkom szakadtából.

-Baj van? - rohant be.

- Ami azt illeti igen. - húztam el a szám.

-Nah, mesélj apunak. - ült le mellém.

És elmeséltem mindent, ami ott lezajlott. A válasz nem az volt amire számítottam. Mindkettőtök elbaszta.

-Most mégis mit mondjak? Oldjátok meg! Nem állok semelyikőtök oldalán! Niall a munkám te pedig a lányom! - tárta szét tehetetlenül a karját.

-Akkor abban segíts kérlek, hogy tűntess el! Minél hamarabb el akarok innen menni! Nem szeretném látni. És nem szeretném, ha elmondanád neki! - néztem rá könyörgő szemekkel.

-Ahj, pakolj! - dünnyögte.

-Köszönöm! - borultam a karjába. - Áú! A lábam! - nyavajogtam.

-Siess mert itt lesznek fél óra múlva! - motyogta.

-Oké, oké. A táskám hol is van. Ahan oké akkor ezt bele tesszük, meg ezt is. Uhh és ezt is. Ez kelleni fog? Nem nem kell. De nem akar látni, szóval gondolom a cuccaimra is vonatkozik, ezért még is kell. Uh Niall pólója. Ebben aludtam először, ezt elviszem! Nem, Emily nem viszed el! Ez az övé! De szereted és kell neked! Áh úgy is kap még csomót észre se fogja venni. Niall ilatta vaan. Oké nyugi, pakolni kell.

-Meddig beszélsz még magadban? Hamgosan? - nézett rám unottan Paul.

-Hangosan mondtam mindent? - kérdeztem ijedten.

-Ahan. Először tök poén volt, de a végére már én is éreztem a fájdalmat. Haladj mert 10 perc van hátra. - kopogtatta meg az óráját.

-Kész, mehetünk! - zártam be a bőröndöm.

-Elraktad? - nézett rám mosolyogva.

-Ühüm. - bólintottam szomorúan.

-Nem lesz semmi baj. Minden rendben lesz. - karolta át a válam.

-Nem, Paul. Sosincs rendben semmi. Sosins. - suttogtam sírva.

~Niall Horan~

Hülye vagyok. Nagyon hülye. Elment.. Miattam. Itt hagyott. És az a legrosszabb, hogy okkal. Nem hibáztatom, én is ezt tenném. De legalább szólhatott volna. De várjunk, hol van Paul?

-Csá hol vagy? - szóltam bele idegesen.

-Niall, micsoda meglepetés! Boltban miért? - hallottam meglepett hangját.

-Otthon. És Emily hol van? - kérdeztem lélegzet visszafolytva.

-Otthon volt mikor eljöttem. - válaszólta.

-Oh, oké értem. Kösz, helló. - nyomtam ki.

-Minden oké? - tette válamra a kezét Harry.

-Nem. Semmi sem oké. Soha semmi sem az. - suttogtam magam elé.

Hellókaa ❤❤❤
Először is, NAGYON KÖSZÖNÖM AZ 5K MEGTEKINTÉST!!!! ❤❤❤
Oké, gondolom ebből már elegetek van, de kibaszottul boldog vagyok. Annyira szeretlek titeket!!❤❤
Ez a rész hamarabb kint lett volna (reggel) csak először mamámhoz kellett mennem. Ami elég rossz volt. Mármint az nem, hogy ott voltam, hanem amit mondott. " Lehet nem élem meg a ballagásod". Sose láttam még úgy, ahogy ma. De nem untatlak szóval nah. Utána volt még egy kis dolgom és anyával néztük a The 100-at és benne vokt Shawn ❤❤ ott visítottam és anya megsüketült...
Szóval köszönöm, hogy vagytok nekem ❤❤
Szeretlek titeket!❤❤
~Viksu1 ~