Messenger beszélgetések /One Direction/ ✔

ÖTVENÖT

~Emily Morgan~

-Niall. Nem megyünk bele a vízbe? - kérdeztem.

-Emily. De bemehetünk. - vigyorgott.

-Kökiii. - visítottam.

-Hogy micsoda? - nevetett fel Niall.

-Köki. Azt jelenti, hogy köszi. - magyaráztam.

-Én azt tudom. De miért? - ráncolta a szemöldökét.

-Áh, hagyjuk. - legyintettem.

Megfogtam Niall kezét és a vízhez futottunk. Levettem a ruhám és Niall is így tett. Mellém jött, megfogta a kezem és bementünk a vízbe.

-Uhh nagyon hideg. - visítottam nevetve.

-Gyere ide te gyerek. - felemelt és a nyakába ültetett.

-Nem vagyok nehéz? - kérdeztem.

-Nem, egyátalan nem vagy az. Sőt nagyon könnyű. Ez így nem lesz jó! Ma sem ettél semmit. - nézett fel rám dühösen. 

-Nem vagyok éhes. Uhh menjünk bejjebb! - mutattam arra.

-Ha bejjebb megyünk leesel.

-Miért esnék le? - nézte le rá értetlenül.

-Mert ledobnálak. - nevetett fel.

-Tudod mit? Jobb itt. - bólintottam.

-Én is így gondoltam.

Miután meguntunk a vízben lenni, kiültünk a partra és napozni kezdtünk. Egy kislány közeledett felénk egy zsákkal.

-Sziasztok. - köszönt.

-Szia. - mosolyogtam rá. Elnéztem jobbra megnézni Niall mit csinál.

-Amúgy hogy hívnak? - kérdezte mosolyogva.

-Emily és téged? - kérdeztem.

-Rose. Emily jössz játszani? - kérdezte boci szemekkel.

-Én mennék, de itt kell maradnom. Egy másik gyerekre kell vigyáznom. - mutattam magam mellé.

-De ő nem nagy gyerek? - pislogott nagyokat.

-De, de nem tud vigyázni magára. Mi lenne, ha itt játszanánk? - kérdeztem.

-Oké. Van nálam homokozó. - tette le a zsákot, amiben ezek szerint homokozó van.

Kiborította a zsákot amiből rengetek lapát és vödör esett ki. Volt egy rózsaszín toltartó is. Értetlenül néztem a tárgyra.

-Abban mi van? - böktem a tolltartóra.

-Kagylók. - vigyorgott.

-Megnézhetem? - kérdeztem.

-Nem. Azok a várakra tesszük fel. Akkor megnézheted. - mondta és leült mellém.

Oda fordultam Niall-hez és adtam egy puszit a szájára. Elkezdett mocorogni és kinyitotta a szemét.

-Nem aludtam el! - ült fel hírtelen. -Szívem, hogy került ide egy gyerek? Lehet még is elaludtam? - vakarta a tarkóját.

-Nem, te hülye. - nevettem fel. - Ő itt Rose, és megkért, hogy játszak vele. És te is játszani fogsz velünk! - vigyorogtam rá.

-Szia kis lány, Niall vagyok. - mosolygott rá.

-Én Rose. És nem vagyok kislány! - tette csípőre a kezét.

-Hát akkor mi vagy? - nézett rá értetlenül.

-Nagylány vagyok! - nyújtotta rá a nyelvét.

-Oké, és mit játszunk? - kérdezte egy ásítás kíséretében.

-Homokozunk! - jelentette ki.

Egy homok kastélyt építettünk. Sőt, inkább egy várost. A sima házakon csak ablakok és ajtók voltak, a kastélyokon meg kagylók. Amúgy tényleg nagyon szépek voltak. Nem igazán értek a kagylókhoz, csak annyit tudok, hogy színesek.

-Áh, hát itt vagy! Minde ütt kerestelek! - jött hozzánk egy idősebb nő.

-Jó napot Emily Morgan vagyok. - mosolyogtam rá kedvesen.

-Csinált valami rosszat? - hagyott figyelmen kívűl.

-Nem. Csak homokoztunk. - válaszólta Niall.

-Basszus. Nem meg mondtam, hogy nem szórakozhatsz? Tudod mit? Itt hagylak. - ordított Rose-ra, és hátat fordítva elment. De komolyan! Elment.

-Hé Rose! Jól vagy? - tértem magamhoz.

Niall még mindig döbbenten nézte a kihűlt helyett.

-Persze. Mindig bántott. Itt szoktam aludni, ahol most vagytok. - mondta lehajtott fejjel.

-Úristen! - döbbent le még jobban Niall.

-Rose, nem szeretnél velünk hazajönni majd? - kérdeztem.

Szegény. Még alig lehet 6 és...áh hogy lehetnek ilyen emberek?
Úgy megsajnáltam szegény kislányt. Így bánni valakivel?

-Nem. Nektek is a terhetekre lennék. - rázta meg a fejét.

-Dehogy lennél! - szólt közbe Niall.

-Biztos? - kérdezte legörbülő ajkakkal.

-Biztos! - öleltem meg.

~Viksu1~