Messenger beszélgetések /One Direction/ ✔

ÖTVENNÉGY

~Emily Morgan~

Reggel vigyorogva ébredtem fel, de a vigyorom hamar lehervadt az arcomról, mikor megláttam, hogy ugyan úgy vagyok, mint amikor elaludtam. Nem, nem azzal volt baj, hogy Niall-el aludtam, hanem, Nialler-nek elég kényelmetlen lehetett.

-Niall ébredj kicsim! - keltegettem.

-Mi a baj? - vágott fájdalmas arcot.

-Hát bűntudatom van. - hajtottam le a fejem.

-Miért? - nézett rám értetlenül.

-Mert most neked mindened fájni fog, míg én kényelmesen aludtam! 

Niall elmosolyodott és magához egy lágy csókra.

-Emily, ne legyen bűntudatod! Ha kell a háztetőn, a földön, a bokorba vagy még a kukában is aludnék! - mosolygott rám.

-Szeretlek! - öleltem magamhoz szorosan és fejemet a nyakhajlatába hajtottam. 

-Én is szeretlek! Nagyon szeretlek! - puszilta meg a kulcscsontom.

-Kicsit nyálasak vagyunk nem? - kérdeztem nevetve.

-Legalább meg irigyelnek minket! - vigyorgott.

-Niall! - mondtam komolyan.

-Igen? 

-Szóval kukában is aludnál? - nevettem fel.

-Ott IS! De soroltam még előtte dolgokat, szóval az lenne az utolsó! - magyarázta.

-Oké, tudom. Amúgy, nem hagynám, hogy kint vagy a kukában aludj! 

-Tudom. - ölelt meg.

-Niall! Tegnap nem is vacsoráztál! - másztam ki az öleléséből.

-Igazad van. Menjünk kajálni. - pattant fel.

-Biztos így akarsz kimenni? - kérdeztem kuncogva.

-Hogy így? - nézett rám értetlenül.

-Csak alsó nadrág van rajtad!

-Óh észre sem vettem. Akkor öltözzünk fel. - vigyorgott.

Felkeltem az ágyról és a szekrényhez vettem az irányt. Kivettem belőle egy fehér trikót amin egy fekete béke jel volt és egy sima rövidnadrágot. Fehérneműnek a bikinimet vettem fel, mert volt egy olyan érzésem, hogy lemegyünk majd a vízhez. A hajamat ma is csak hanyagul kötöttem fel. 

-Mehetünk? - jött be Niall a fürdőbe.

-Persze. - mosolyogtam rá és megfogtam a kezét. Így mentünk le. Kéz a kézben.

-Mit kérsz enni? - nézegette Niall az étlapot.

-Fogalmam sincs. Nem vagyok nagyon éhes. - vallottam be.

-Biztos? Nincs baj? - riadt meg Niall.

-Biztos. Nincs semmi baj. - mosolyogtam rá.

-Akkor eszek helyetted is. - mondta ki hangosan.

-Oké. - nevettem fel.

-Jó napot mit hozhatok? - jött hozzánk egy pincérnő és eléggé megbámulta magának Niall-t.

-Jó napot! Nekem egy hideg coca-cola-t létszíves. Niall szerelmem te mit kérsz? - vigyorodtam rá ártatlanul. 

-Én mondjuk egy hatalmas egész csirkét kérek rizzsel nem, mégse rizzsel, hanem krumplival. Igen ez lesz. - mondta.

-Értem és még valamit? - fogta meg Niall vállát és úgy nézett rá, mintha azt üzenné, hogy mondd azt, hogy engem kérsz. 

-Nem, köszönjük. -zárta le Niall, majd felém fordult. - Utána lemegyünk a partra? 

-Persze. - mosolyogtam rá.

A pincérnő csúnyán nézett rám, én meg vigyorogva rá. Niall persze, hogy végig nézte az egészet.

-Kicsim. - szólt vigyorogva.

-Hm? - néztem az asztalt. Valahogy érdekesebbnek tűnt most.

-Csak én vettem észre, hogy engem nézett? - húzta az agyam.

-Nem tudom. Nem figyeltem. - hazudtam.

-Gondoltam. - vigyorgott mindent tudóan. 

~Viksu1~