Messenger beszélgetések /One Direction/ ✔

ÖTVENHÁROM

~Emily Morgan~

Liam: Szia Emily!❤😊

Me: Szijaa ❤❤

Liam: Hogy vagytok? 😊

Me: Nagyon jól köszi! És ti? 😇

Liam: Mi is megvagyunk. ☺ Louis-nak alakul a kapcsolata 😉

Me: Ez azt jelenti, hogy nem fog beszólni nekem valami perverzet? 😁😁

Liam: Ebben nem vagyok biztos. 😂😂😅

Me: Francba... 😂😂

Liam: Hiányoztok! 😢

Me: Nekem is ti!😭😭

Liam: Mennem kell, mert próba lesz. Szia, Emily! Vigyázz Niall-re!😂😂❤❤

Me: Szijaa Liam. Én mindig azt csinálom.❤❤

-Nialler! - kiáltottam ki a szobából.

-Mondjad édes szívem! - hangzott a válasz a konyhából.

-Oké, semmi. - legyintettem.

Megnéztem a telefonomat, hogy mennyi az idő. Még csak ez az első nap, hogy, itt vagyunk (és elég késő is van), úgy döntöttem ideje nyugovóra térni.

-Mizu? - dőlt le az ágyra Niall.

-Álmos vagyok. - ásítottam egy nagyott.

-Akkor aludj! - puszilt meg. - Vagy mást is csinálhatunk. - vigyorgott rám.

-Most úgy megütnélek, de nincs erőm. - nevettem fel.

-Szeretsz nem? - nézett rám boci szemekkel.

-Alszok. - dünnyögtem.

-Emily! - suttogta.

-Hm?

-Amúgy csak kérned kell és maradok. - suttogta.

-Tudom. - mosolyodtam el szomorúan. - De nem teszem.

-Én meg ezt tudom. - puszilt bele a nyakamba. - Jó éjszakát, szeretlek! - karolt át és próbált aludni.

Én viszont már nem tudtam aludni.  Amúgy csak kérned kell és maradok. Tudtam, hogy megteszi, de nem tehetem, hogy visszatartom. Persze, hogy nem nagyon szeretném elengedi egy évre, de muszáj . Ez az álma és ebbe a részébe nem tartozok bele. El kell engednem. Ha igazán erős a szerelmünk, akkor kibírja ezt az egy évet. Persze, az én fejemben is megfordult a gondolat, mint ilyen helyzetben mindenkiében, hogy mi van ha Niall talál egy másik lányt, akit megszeret? De ezt gyors elűztem, mert megbízok benne. Az életemet is rá merném bízni. Nehéz lesz ez az egy év a fiúk és Paul nélkül. Nagyon hiányozni fognak!

-Miért nem alszol? - kérdezte suttogva Niall.

-Nem tudok.

-A turnén gondolkodsz? - találta ki.

-Ühüm.

-Figyelj! Nem tudom, hogy min gondolkodtál pontosan, de sz semmi baj. Egy év múlva ott fogjuk folytatni, ahol abbahagytuk! Oké?

-Oké. - bólintottam szomorú mosollyal az arcomon.

-Nem fogsz aludni mi? - látott át rajtam.

-Nem. - ráztam a fejem.

-Gyere ide! - húzott magához és szorosan megölelt. Nem engedett el. Hagyta, hogy karjai között aludjak el, neki a legkényelmetlenebb pózban.

~Viksu1~