~Emily Morgan~
-Nee! Shawn, hagyj! Tegyél le! Hallod ne csikizz már! Engedj el! - visítottam mint egy elmebeteg.
-Tegyelek le? - nézett le rám mosolyogva.
-Igen! - ordítottam rá.
-Hát jó. Te akartad! - vont válat majd.. Majd ledobott a földre.
-Aúú! Te barom! Nem így gondoltam! - csaptam meg a lábát.
-Legközelebb fogalmazz pontosabban. - kacsintott egyet és felém hajolt, hogy felsegítsen.
-Kösz.. - dünnyögtem.
-Szívesen. Te megint éhes vagyok. Rendeljünk pizzát! - nézett rám könyörgő tekintettel.
-Á-á! Felejtsd el! Megcsináljuk a pizzát!
-De ne máár! - nyavajgott.
-Nah! Vonszold azt a kurva jó segged a konyhába mielőtt le ütlek! - kezdtem el tolni.
-Akkor most én vonszoljam azt a "kurva jó seggem" vagy még tologatsz? - kérdezte nevetve.
-Kuss és menj! - löktem rajta egy nagyott, aminek az lett a következménye, hogy elesett.
-Kössz. - dünnyögte.
-Nincs mit. De mi lenne, ha nem fetrengenél a padlón? - tettem csípőre a kezem.
-Te löktél el! - akadt ki.
-Bizony, bizony. - vigyorogtam.
-Nem vagy normális. És én most rendelek pizzát! - mondta és kiment a konyhából.
-De csak most értünk a konyhába! Shawnie! Ne hagyj itt! - biggyesztettem le a számat.
-Mit mondtál? - nevetett fel.
-Hogy ne hagyj itt? - kérdeztem vissza.
-Nem, nem. A becenév. - mosolygott rám.
-Shawnie. - válaszoltam vigyorogva.
-Olyan cukin mondod. Nah, gyere. Elviszlek a hátamon.
Vigyorogva ráugrottam a hátára és elkezdett a lakásba körbe-körbe futkározni, míg én nevettem és azt ordítottam, hogy gyíhá! Igen..normálisak vagyunk teljes mértékben.
-Telefooon! - üvölti el magát Shawn.
-Tényleg? Nane!
Lemásztam a hátáról és elvettem a kanapéről a telefonom. Van egy olyan rossz szokásom, hogy nem nézem meg, ki hív. Most is ez történt.
-Emily? - szólt bele rekedtes hangon.
-Niall? - döbbentem le.
-Azt hittem nem veszed fel. - hallottam meglepedt hangját.
-Mit akarsz? - kérseztem közömbósen.
-Beszélnünk kell.
-Nem, nekünk már nincs miről beszélnünk.
Óh, hogy mennyi mindenről beszélni szeretnék veled te segfej!
-Utálsz? - kérdezte egy kis idő múlva.
-Nem. Nem tudlak. - vontam meg szomorúan a válam.
-Együtt vagy Shawn-nal?
-Niall! Ehez semmi közöd! Ahogy már hozzám sincs! Vége! Felfogod? Miért zaklatsz még? Végül is..bánod, hogy megismertél! Akkor azt bizonyíttsd be, hogy nem bánod! - vágtam hozzá.
-De én nem akartam azt mondani! Fogalmam sincs miért mondtam! Érted? - válaszólta dühösen.
-Sajnálom. - suttogtam és letettem a telefont.
-Minden oké? - ült le mellém Shawn.
-Persze. - mosolyogtam rá erőltettve. - Fent leszek a szobámba. - sóhajtottam és elindultam a szobámba.
Me: Liaam!
Liam: Emily? Bazki azt hittem sose hallok felőled!
Me: Sorry. Ne szólj Niall-nek!
Liam: Nem szólok. Ígérem. De az előbb nem veled beszélt?
Me: De, igen.
Liam: Értem. Mizu veled hercegnő?❤
Me: Semmi. Shawn vigyázz rám. Veled mizu hercegem?❤
Liam: Én mindig jól vagyok.😊😊
Me: Megyek aludni okika?
Liam: Okika. Jó éjt!😘❤ (Paul aggódik érted)
Me: Köszi 😘😘
----------
Me: Goid night ❤😊Paul: Neked is 😉❤
~Viksu1~
ESTÁS LEYENDO
Messenger beszélgetések /One Direction/ ✔
FanficZabagép: Engem jobban szeretsz mint Liam-et ugye?? Tökéletesség: Engem szeret jobban!! Te egyfojtában zabálsz! Me: Ki mondta, hogy én szeretlek titeket??? Louis: Nekem miért nincs megváltoztattva még mindig a becenevem???? Király: Tomlinson.. valto...