Messenger beszélgetések /One Direction/ ✔

HARMINC

~Niall Horan~

Liam-mel bejártuk az egész várost, de sehol sem találtuk. Mentünk kocsival és gyalog. Nem vagyok büszke, de biciklit is loptunk, hogy gyorsabban körbe tudjunk nézni, de sehol sem találtuk. A sikátor volt az első hely, ahol kerestük, de nem voltak ott..vagyis Emily nem volt ott, csak rendőrök. Megkérdeztem, hogy tudnak-e valamit Emily-ről, de semmi.

-Ez az egész az én hibám! - csaptam neki a tenyeremet a falnak.

-Erről nem te tehetsz! Senki sem tudta, hog, ez lesz! Ilyen dolog elég sok emberrel történik sajnos. És nem emberek azok, akik ilyet tesznek, de meg fogjuk találni Emily-t! Ígérem! - nézett mélyen a szemembe.

Épp meg akartam szólalni, mikor megcsörrent a telefonom. Elővettem a zsebemből és megnéztem a kijelőz. Azonnal fel vettem.

-Niall? - hallottam meg Emily erőtlen hangját.

-Emily? Úristen Emily! Hol vagy? Bántottak? Ki volt? De várj, hol vagy? - tettem fel idegesen a kérdéseket.

-Abb..abban a...a park...parkban.. - mondta ki nehezen.

-Parkban? Milyen parkban? Ahol ma voltunk?

-I..igen. - mondta majd megszakadt a hívás.

-Mi az? - kérdezte idegesen Liam.

-A parkba gyorsan! - üvöltöttem rá.

-Milyen parkba? - nézett rám értetlenül.

-Uh bazki. Majd mondom, hogy merre menj, csak induljunk már! - kiáltottam rá szegényre.

-Rendben szállj be. - biccentett az autó felé.

Beszáltunk a kocsiba, ahol elég kínos csend alakult ki. Nem akartam, hogy szóljon a rádió, mivel akkor jobban felidegesíteném magam, és vagy a rádiót verném le, vagy Liam-et.

-Bekapcsoljam a rádiót? - nézett rám egy pillanatra majd visszafordult, hog, az utat nézze.

-Itt jobbra, és ne merészeld!

10 kibaszott hosszú perc után odaértünk. Kipattantam a kocsiból, és egyből futasnak eredtem. Körbe futottam az egész parkot de sehol se láttam. Majd megpillantottam egy padot, amin feküdt valaki. Pontosabban Emily.

-Emily jól vagy? - futottam hozzá.

-Niall? - nézett rám nehezen.

Az arca véres volt, a ruhája szakadt, arcára rászáradtak a könnyek, keze jég hideg volt, haja szanaszét kócokban ált. Bántották.

-Gyere, hazaviszünk. - kaptam fel a kezembe.

-Niall. - mondta halkan elcsukló hangon.

-Css, baba. Mindjárt otthon vagyunk. - nyugtattam.

-Uuuhm. - válasznál adott egy fura hangot.

-Ki bántott? - kérdeztem halkan. - Ismered? - tettem hozzá.

-Nem tu..- köhögött. - dom. Be volt kötve a szemem. - motyogta.

-Oké, Emily. Figyelj. Haza megyünk. Megtisztítlak, és pihensz. Rendben?

Lehunyt szemmel félig nyílt rózsaszín ajkaival aprót bólintott. Oda értem a kocsihoz, és amikor Liam meglátta, hogy jövök, és a karomban van Emily, felpattant és kinyitotta a kocsi hátsó ajtaját. Beraktam Em-et és adtam egy puszit a homlokára.

-Előre ülsz, vagy Emily mellett? - kérdezte Liam.

-Emily mellett. - biccentettem.

Fél óra kocsikázás után hazaértünk. Emily-t bevittem a szobámba, és egy vizes kendővel megtöröltem arcát, majd adtam szájára egy puszit, és hagytam, hogy elaludjon.

-Jó éjt szerelmem! - suttogtam, majd leültem mellé a földre, és egész este vigyáztam rá.

~Viksu1~