Messenger beszélgetések /One Direction/ ✔

TIZENKILENC

~Emily Morgan~

Átolvastam újra a Paul-tól érkezett üzenetet, utána elindultam a szobámba, hogy valami elfogadható ruhát vegyek fel. Öt percig kutakodtam a szekrényben, mikor megláttam a fehér trikót, amin egy színes béke jel volt, és valami érthetetlen írás, és egy fekete rövid farmer shortot. Megcsináltam a szokásos sminkem, utána el is indultam.
Paul - tól ma kaptam egy sms-t, hogy a helyszín előtt fog várni engem és ad egy VIP jegyet, hogy megnézhessem a fiúkat. Őszintén nagyon örültem neki, mivel láthatom őket és a menendzserükkel is találkozhatok. Viszont, azt nem tudom, hogy a telefonszámomat honnan tudja.

-Ide nem jöhet be! - állított meg az egyik biztonsági.

-Öhm elnézést. Paul-t keresem. - szóltam félénken.

-Óh, így mindjárt más. - mosolygott rám, amit viszonoztam, és elindultam, de megállított. -Azt hiszed nem próbálkoztak ezzel a trükkel több ezren?

-Nézze... Niall barátnője vagyok. - vetettem be az angyali mosolyom.

-Túl gyenge. - rázta meg a kezét.

-De ez nem hazugság! Nézze! - mutattam meg neki a közös képünket.

-Aha..hasonlítasz a lányra..de akkor sem engedhetlek be.

-Felhívom Paul-t! - mentem volna odébb, mikor valaki megérintette a hátam.

-Emily? - kérdezte az idegen pasas.

-Paul?

-Nah végre. Miért nem jöttél be?

-Mert az a kedves bácsi - itt a biztonsági felé intettem. - Rólad beszélünk igen! - kiáltottam neki, majd visszafordultam Paul felé. - nem engedett be sehogy sem.

-Óh értem. De mostmár velem vagy, szóval gyere. - mosolygott.

-Há! - ordítottam az őrnek, mikor bementünk.

-Ezt visszakapod kicsi lány! - ordított utánam vigyorogva.

-Alig várom! - kacsintottam.

Hát akkor ezt megbeszéltük.

Paul-al csendben mentünk egymás mellett, mikor visszakérte tőlem a jegyet, mondván úgy is vele maradok.

★★★★★

~Niall Horan~

Éppen a Forever Young - nak kezdünk neki, mikor olyan érzésem volt, hogy el kell néznem balra, a színpad oldalára. Paul állt ott és mellette Emily. Rá mosolyogtam, amit egy hatalmas vigyorral visszonzott. Ekkor bevillant nekem valami. Oda pattogtam Harry mellé, és belesúgtam valamit a fülébe, majd ugyan igy mindenkivel. A válaszuk az volt, hogy bólintottak mosolyogva. Paul-ra néztem aki csúnyán méregetett, és arra volt kíváncsi, hogy miben sántikálok.

-Életeink! Szeretném hivatalosan bemutatni a barátnőmet...

-És a mi legjobb barátunkat! - szólt közbe Liam.

-Akit nagyon szeretünk.. - folytatta Harry.

-És jó a segge! - ordította be Louis, én meg dühösen néztem rá.

-Louis Tomlinson! Leütlek! - fordultam felé. Ám ebből az lett, hogy Louis elkezdett futni össze-vissz, én utána, és a többiek utánam. 5 perc múlva abba hagytuk a fogócskát, és a közönség felé fordultam újra, akik nevetve nézték, hogy mit csinálunk.

-Szóval, szeretném bemutatni a barátnőmet, Emily Morgan-t. - itt Paul felé fordultam, ahol egy kicsit fura látvány fogadott. Emily fal fehér arccal bámúlt rám, majd el akart futni, de szerencsére Paul időben megfogta. Odamentem hozzájuk.

-Em, jól vagy? - néztem rá aggódva.

-Nem mehetek ki. - motyogta.

-Miért nem? - fogtam meg az arcát.

-Megfognak dobálni paradicsommal! Megfognak utálni! - parázott be.

-Dehogy fognak. Gyere. - fogtam meg a
kezét.

-Lányok, fiúk, emberi lények, űrlakók. Hadd mutassuk be, az említett személyt, Niall kedvesét, lehetőleg a gyerekei anyját..

-Mutasd már meg! - ordította egy olyan 18 éves pasas legelől.

Emily döbbenve nézte a pasasra, aki vigyorogva nézett vissza rá. A többiek meg újongva, fütyülve ordították, hogy NiEmy.

-Azért van nekem is néhány beleszólásom! - ordította a számomra idegen srác.

Lou, Harry és Liam egyszerre kapták Emily felé a fejüket, hogy mondjon valamit.

-Nialler. Elkérhetem a mikrofont? - kérdezte.

-Persze, tessék. - adtam a kezébe.

-Sziasztok. Köszönöm, hogy ilyen jól fogadtatok. Őszintén, azt hittem, nem fogtok szeretni, és paradicsommal dobáltok meg. - nevetett fel aranyosam. - De nekem most mennem kell. Örülök nektek. Sziasztok! - adta a kezembe a mikrofont és lement a színpadról. Intettem Paul-nak, hogy menjen utána.