Az első™

⬜◾Three◾⬜

Miután megreggeliztünk elmentek és én egyedül voltam otthon. Elmosogattam a tányérokat amikből ettünk és felmentem a szobámba.

Amint felértem a szobába rezgett a telefonom. Amy küldött üzenetet.

Amy💠:Ne tervezz semmit délutánra megyünk vásárolni!⚫

Marg🎭:De Amy,én nem kellek oda. Neked minden jól áll.⚫

Amy💠: Hát ezt édesem elhitted. Neked vásárolunk.⚫

Marg🎭:Nekem,minek?⚫

Amy💠: Mennem kell. Megyek érted 2-re. Puszi⚫

Marg🎭:De Amy...⚪

-A picsába!-tettem le magam mellé a telefont és rádőltem az ágyamra.

Nem szeretek vásárolni. Vagyis csak egyedül. Mert olyankor nem szól bele senki hogy mit veszek.

-Megjöttem!-kiabált be a házba a nővérem Alice.

Nem tudtam hogy szóljak neki hogy itthon vagyok-e. Nagyon nem jöttünk ki egymással. Ő volt 'anyuci pici lánya'. Mindig is tudtam hogy anyu jobban szereti ő mint engem. Nehéz volt elviselni mikor Ryan nem volt itthon. Vagyis apu. Kapott Európában egy pöpec kis állást és anyuval arra az elhatározásra jutottak hogy mi maradunk itt Bostonba míg apu kint dolgozik.

Kinyitottam az ajtót és lementem a konyhába. A nővérem ott ült a pultnál és evett.

-Szia Alice.-mosolyogtam rá megszokott mű mosolyommal.

-Már megint ebbe vagy?-morgott rám majd evett tovább.

-Mivel szeretem ezt a szettet. Igen,ebben.

Rám se nézett. Befejezte az evést és elvonult a szobájába.

Miért is gondoltam hogy most más lesz.

Visszamentem a szobámba lefeküdtem és megvártam azt a bizonyos két órát..