⬜▪Twenty-Nine▪⬜

1.3K 74 0
                                    

⬜▪Margaret Hyden▪⬜

Miután nem reagáltam Amy megrángatta a válam és visszahúzott a gondolataimból.

-Marg. Mit tett?-láttam ahogy egyre jobban elönti az idegesség.

Megtöröltem a szemem és ránéztem.

-Me..-pár másodperc után folytattam.-Megcsókolt.

Amy elengedte a vállam és lefeküdt majd nézett maga elé.

-Mi a fasz?-tért vissza pár percel később.-Dee.. Szóval.. Ő nem meleg?

-Én is így tudtam. Amíg.-felkeltem az ágyról hogy zsepihez jussak.

-Amíg?

-Amíg meg nem csókolt. És vallotta be hogy ő biszex és hogy egész este mennyire vágyott arra hogy megcsókolhasson.

-Marg.-kínos nevetésbe kezdett.-Ez komoly?

Nem reagáltam semmit. Kifújtam az orrom és megtöröltem a szemeim.

-Tehát ez komoly. Jézusom..-túrt bele hajába.-De mégis hogy? Vagy miért? Édes istenem.. Erről tud Eugene?

-Még nincs vége.

-Mii?-ült fel az ágyon.

-Elhagytam a kulcsom. Tudod amikor Scott-nál aludtam.

-Igen,igen tudom de ez hogy kapcsolódik ide?

-Mikor indultam volna hogy megkeressem belebotlottam Scott-ba. Elkísért. Odaértünk és Egu nem engedte hogy segítsen,ahelyett kaptam egy Justin-t a nyakamba. Amint bejött a szobába elkezdtem vele veszekedni hogy hogy gondolta ezt..

-A lényeget Margaret.

-Jól van na. Szóval már kiabáltam mikor megcsókolt újra. Ekkor én megpofoztam és elesett.

-Margaret Hyden boxoló.-nevetett a lány.

-Beesett az ágy mellé.-nevettem el magam.

-Ezt nem mondod komolyan?-szakadt a nevetéstől.

-Majd berontott Scott és kivitt a szobából és én nem mondtam el Egu-nak mi történt hanem oktattam hogy mennyire megtud változni az élete egy perc alatt stb.

-Hmm.. Igazi gavallér.

Csörgött a telefon és apu volt az. Amy-nek mutattam a képernyőt ő vette az adást és egy gyors öleléssel elköszöntünk egymástól.

-Szia apu!

-Szia drágám. Hogy vagy?

-Jól,csak hiányzol. Te apu?

-Erről jut eszembe. Menj ki az utcába most kellene odaérnie.

-Minek?

-Csak menj.

-Rohanok. Szia apu. Sze..

-Ne tedd le! Csak menj ki.

-Jól van.

Lerohantam az emeletről ekkor anyu utánam szólt.

-Beszédünk van!

-De nem most.-szóltam vissza mire ő felakart robbanni.

Nem is húztam lábbelit hanem csak kirohantam.

-Úristeeen..

Könny szökött a szemembe...

Az első™Opowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz