Az első™

⬜▪II. Three▪⬜

⬜▪Margaret Hyden▪⬜

-Anyaa..-vakarta meg fejét.-Szia.

-Ti mit kerestek itt?-kérdezte.

-Várj.-azzal kinyitotta előttem a szoba ajtaját és betuszkolt az ajtón.

Becsukta és egyedül voltam bent. Ekkor csörgött a telefonja. Nem igazán hallottam miről beszél, vagy ki hívta csak az ő hangját hallottam.

-Anya.-hallottam a beszűrődő hangokat, gondolom letette a telefont.-Ha Scott hazajönne foglald le kérlek. Nem tudhatja meg hogy Margaret itt van.

-Jól van, de amit befejeztétek a beszédet velem fogsz beszélni.-szigorúnak tűnt a hangja majd hirtelen bejött az ajtón David.

Bezárta és felém fordult.

-Most azt hiszem az következik hogy megölsz..-mondtam közömbösen.

-Igen, és feláldozlak az újjá születésem reményében.-mondta komolyan.

-Csak gyors legyél.-válaszoltam egyszerűen.

kinevetett majd hirtelen komoly arckifejezéssel felém fordult.

-Ülj le.-parancsolt rám és én leültem az ágy szélére.-Figyelj.

-Figyelek.-vágtam közbe.

-Scott..

-Ha most tényleg róla akarsz beszélni, amit szinte sejtettem kérlek engedj ki. Nem szeretnék róla beszélni.

-Szeret.-csak ennyit mondott és mellém ült.

-Tessék?-néztem érthetetlenül.

-Igeen, jól hallottad. Szeret téged.-mondta felém fordulva.

-Ha ezt így mutatja ki akkor nem kérek belőle.-tettem keresztbe a karom.

-Figyelj rám Marg!-fogott meg két karjával és maga felé fordított.

-Hidd el hogy szeret. Csak ez neki nem könnyű..

-MI?-vágtam szavába kiabálva.- MI NEM KÖNNYŰ?

-Halkabban, kérlek.-szólt rám erélyesen.

-Bocs.-mondtam flegmán.-Mi nem könnyű? Megmondani a másiknak hogy 'szeretlek'?

-Neki ez nem me..

Hirtelen az ajtó felé kapta a fejét. A kilincs mozgása zavarta meg beszélgetésünket.

-David.-kiabált be Scott.

-Maradj csöndbe.-suttogta Scott bátya.
Ebbe a pillanatba egy hang se jött volna ki a számon. A lélegzetem elállt és szívem a torkomba dobogott.

-Most mi van ha megtudja,hogy itt vagyok.. azt hiszi majd hogy ha vele nem jött össze akkor a bátyja jön?!-suttogta belső hangom.

-Ha megjártad orgazmus falvát gyere ki és izzítsd be az xbox-ot.-folytatta az ajtó túlsó végéről. Azzal elment. Legalábbis remélem..

-Szóval?-kérdeztem alig hallhatóan.

-Jaa.-túrt bele a hajába.-Neki nem megy ez igazán. Tudod, csak egy éjszakás kaladjai voltak leginkább. Sose láttam hogy valakire ennyire rálenne 'kattanva'.-macskakörmözte az utolsó szó.-Valami megfogta benned és nem meri magának bevallani hogy szeret. Vagyis tudja hogy szeret téged, de sokkal jobban mint ahogy bevalja magának. Félt magától.

-Hű..-csak ennyi futotta tőle hirtelen.-Tehát.-szedtem össze gondolataimat.- Szeret.

-Igen.-vágta rá David.

-De valahogy nem akarja bevallani magának.

-Pontosan.

-És ezzel az infóval mit kezdjek?

-Azt akartam hogy tudd mi folyik a háttérbe.

-De ezzel nem vagyok előrébb.

-Ezzel kapcsolatba is akartam beszélni.-mondta újra hajába túrva...