⬜▪II. Seventeen.▪⬜

924 72 8
                                    

⬜▪Justin Moretti▪⬜

Ott ültem Margaret Hyden-nel szemben egy kibaszottul élethű fegyverrel aminek a csövét dörzsöltem pulcsim ujjával.

-Mit akarsz tőlem?-kérdezte felém fordulva.

-Csak beszélgetünk.-ismételtem meg magam.

A fejemben újra és újra lepörgettem a szöveget amit hitelesen előkell adnom. A fegyver természetesen nem igazi, azért ennyi összegért és Alice testéért nem vállaltam volna el.

Előzmények:

-Értetted amit elmondtam?-kérdezte a szőke csaj.

-Azt hiszem.

-Hogy lehetsz ilyen idióta?-simított bele hajába.-Nem nagy dolgot akarok tőled. Csak hogy ijessz rá. Itt vannak a dolgok hozzá.-elém tolt egy nagy borítékot.

-Ebbe mi van?-kérdeztem miközbe felemeltem az asztalról.

-Az egyik tapintásból tisztán kivehető. A másik meg egy 'forgatókönyv'.-macskakörmözött a levegőbe.

-Nekem ezzel mit kell kezdenem?

-Justiiin, szükségem van a segítségedre.-tette mind két kezét az asztalra.

-Jó, értem. Szóval oda kellene mennem és eljátszani a szomorú, drogos szerelmest.

-Tulajdonképpen ez a lényege. Csak én ne bukjak le. Figyelj rám most.

-Hallgatlak cica.-kacsintottam a lányra.

-Csináltam róluk egy képet de valószínű meg győzte Marg-ot Scott hogy kamu. Na most neked az a szereped hogy igen is bebizonyítsd.

-És.-mértem végig a lányt.-Mit kapok érte?

-Mit akarsz?-kérdezte nyájas hangon.

-Téged, ma este.-nyaltam végig a szám.

-Pénz esetleg?-kérdezte ijedten.

-Azt is, de annyit nem tudnál adni hogy ne kívánjalak.

-Rendben.

-Tessék?-néztem rá óriási szemekkel.

-Elég jól nézel ki, és hát miért ne.

-Rendben.

Átbeszéltünk még pár dolgot aztán elindultunk a lakásunkra. Aztán a megígért dolgok teljesültek végül a lányt hazavittem és elkedtem gyakorolni. Majd vártam a jelzésre.

Jelen:

-Meglepődtél? Szerintem eléggé várható lehettem ezek után.

-De fegyverrel?-kérdezte hitetlenkedve.

-Valamivel elkell az ügyet rendezni ha nem megy másképp.

A lány lassan felállt az ülőgarnitúráról és felém indult.

-Ülj vissza!-üvöltöttem rá, ez nem volt a lehetőségek között.

-Mit szeretnél? Mit tegyek?-sétált továbbra is felém.

-Nos, ha már így kérdezed.-mosolyogtam kajánul.-Semmit.

Odaült mellém a konyhapult előtti székre.

-Én csináltam a képeket. Nem csak az az egy van amit küldtem neked.

-De Scott azt mondta az nem Am..

-Hazudott! Csak egy voltál a sok közül.

Vettem elő a belső zsebből a képeket ahol már nem voltak kisatírozva az alakok.

-De ez nem lehet..-kezdett könnybe lábadni a szeme.

-Látod, ez van.-mosolyogtam és a halántékára tettem a pisztolyt.-Most pedig viszlát a mennyországba.-mondtam és elnevettem magam.

-Tedd meg.-suttogta.

-Tessék?-Hirtelen lefagyott a mosoly az arcomról, ez se volt a forgatókönyvbe.

-Tedd meg.-fogta meg a pisztolyt.-Mire vársz?-nyúlt a ravaszhoz és már megnyomni készült mikor elhúztam onnan.

Óriási puffanást hallottam és a kezem felsértette a fegyver. A pisztolyból a golyó az ajtón át kirepült és mi mind a ketten szótlanul, meglepve néztük a lyukat az ajtóban.


Sziasztok!! Hamarosan itt lesz a könyv vége.
Boldog Húsvétot utólag is nektek!💕
Nem győzöm megköszönni a sok-sok vote-ot és kommentet!
Hihetetlenek vagytok!
Ma ha sikerül összehozni lehet kaptok még egy részt!!
Sok puszii!💕💕

Miiltare

Az első™Donde viven las historias. Descúbrelo ahora