⬜▪Thirty-Nine▪⬜

1.4K 73 1
                                    

⬜▪Margaret Hyden▪⬜

Beültem a kocsiba és céltalanul bolyongtam a városba. A zenét feltekertem maximum hangerőre és üvöltöttem a szöveget.
Egy órás autókázás után megálltam Amy háza előtt. Kikerestem a számát és hívtam.

-Halo?-szólt bele a telefonba nyűgösen.-Tudod hány óra van Marg?-hirtelen megint elkapott a sírás és folytak a könnyeim.

-Marg? Jól vagy?

-Nehhm.-és akkor elkezdtem sírni.

-Hol vagy?-kérdezte szigorúan.

-A háhhz ehlőtt.-válaszoltam.

-Azonnal gyere be,kulcsod van! Mire vársz?-erre kinyomta a telefont.

Miután összeszedtem magam elindultam. Odaértem az ajtóhoz és rájöttem hogy a telefonomon és a slusszkulcsomon kívül mást nem hoztam magammal. Pár perc után rájöttem, hogy a póstaláda mögött van egy pótkulcs. Már nyúltam a zárhoz mire Amy kinyitotta az ajtót.
Rámnézett és csak ennyit mondott.

-Jézusom-mostmár sokkal lágyabb volt a hangja mint a telefonba.-Gyere be.

Ahogy beléptem a házba levettem a cipőm és elindultunk a nappali felé.
Oldalra pillantottam és ott volt a kedvenc óriási tükör amit tőlem kapott. Annyit panaszkodott hogy nincs tükre míg nem vettem neki egyet névnapjára.
Belenéztem és szörnyű állapotba voltam. A szemfestékem szétfolyt teljesen. És fekete csíkok lepték be az arcom,na meg persze Alice kézlenyomata.

Leültetett a nappaliba és hozott és sminklemosó kendőt. Elkezdte törölgetni az arcom.

-Mi történt?-kérdezte.

-Nagyon hosszú történet.

-Ha hajnalok-hajnalán felkeltettél, ezzel a szöveggel nem rázhatsz le.-mondta mosolyogva.

-Szóval..-elmeséltem töviről-hegyire mindent. Mi történt a bárba,majd a fánál és utána mit csinált Alice.

-Szóval megcsókolt és lerázot..?-ez fogta meg a legjobban.

-Pontosan.-próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra.

-Ez hülye? Komolyan megcsókolt és lerázott?! Ez egy fasz. Várj jövök.

Arra eszméltem hogy Amy eltűnt mellőlem és rohan az emeltre. Elkezdett csörögni a telefonom.

-Amy-nél vagy?-kérdezte apa idegesen.

-Igen.

-Holnap gyere haza összeszedjük a ruháid és visszamész. Holnap hívom Amy-t.

-Szeretlek.

-Szeretlek. Holnap gyere.-lerakta a telefont.

-Ki volt az?-kérdezte az éppen említett ember.

-Apu. Holnap h...

-Várom a hívását.-ugrott mellém a kanapéra és leterített.

-Nee csináld!-nevettem el magam.

-Gyere.-elindultunk az emeletre.

Felértünk és a jobbra lévő legelső szobára mutatott.

-Itt tudsz a..

-Jártam már itt.

-És törülkö...

-Fürdőszoba felső szekrény.-öleltem magamhoz.-Köszönöm.

-Ugyan-ölelt vissza-Reggel találkozunk.

Bementem a szobába és lefeküdtem. Majd mint akit fejbevágtak elaludtam.

Az első™Où les histoires vivent. Découvrez maintenant