⬜▪II.Twenty-three▪⬜

821 61 4
                                    

⬜▪Scott Freedway▪⬜

-Annyira gyönyörű lesz.-mondtam mosolyogva David-nek.

-Igen tesó, jól választottál.-veregetett vállon a testvérem.

-El se tudod hinni mennyire izgulok, esküszöm elhányom magam.-nevettem fel kínosan.

-Azért van nálam ez a drágaság.-indult a szekrényhez és kivett két poharat meg egy pálinkásüveget.-Le fogsz nyugodni ne aggódj.

Megtöltötte mindkét felespoharat szinte majdnem színültig.

-A házaspárokra!-emelte fel poharát.

-Még nem azok.-emeltem fel én is.

Koccintottunk és lehúztuk az erős italt. Mikor letettük az asztalra a poharakat Roy lépett be.

-Vigyázz a lányomra.-mondta szigorúan és megigazította a nyakkendőm.

-Igen is!-emeltem kezem a homlokomhoz.

Bólintott és kiment a szobából.

-Én is vele tartok tesó, készülj fel!-megölelt és kiment.

Szótlanul leültem az ágy szélére és azon gondolkozom hogy érdemelhettem meg ezt a gyönyörű lányt. Annyira szép és kedves. Benyúltam a zsebembe és ott volt az eljegyzési gyűrűnk. Forgattam az ékszereket az ujjaim között és egyre jobban áthatott a stressz. Zsebre vágtam őket és elővettem a fogadalmam. Kinyitottam és elkezdtem gyakorolni.

'Én Scott Freedway fogadom neked hogy örökké hű társad maradok és mindig számíthatsz rám. Mindig támogatni foglak és vigyázok rád. Ameddig érdekelnek lágy szavaim, beszélni fogok hozzád. Ameddig érdekelnek a történeteim mesélni fogok neked. Örülök hogy egymásba botlottunk. Nagyon Szeretlek Margare...'

-Bejöhetek?-nyitotta anya résnyire az ajtót.

-Persze.-mondtam mosolyogva de mikor megláttam ki van mögötte minden örömem elszállt.

-Tudom hogy nem vagytok jóba.-kezdte anya a mondókát.-De mégis csak az apád és ilyen fontos dolognál részt kell vegyen!

Megadva magam apám felé fordultam.

-Mondd.-fintorogtam.

-Sok boldogságot.-megveregette a vállam és kiment.

-Valaki még akar veled beszélni.-mosolygott anya és ő is kiment.

-Sziaaa!-lépett óriási mosollyal az arcán Sharon.

-Szia!-öleltem meg.

-Gyere mennünk kell.

Sharon a kis húgom tizenöt éves és ő nem költözött el velünk hanem a nagyiéknál van. Kiértünk az udvarra és beálltam a pap mellé.

Kilépett a házból és a fehér menyasszonyi ruhája gyönyörű fehér volt. Szinte el is vakított.. sőt, teljesen elvakított a fénye...

Az első™Kde žijí příběhy. Začni objevovat