Az első™

⬜▪II.Five▪⬜

⬜▪Margaret Hyden▪⬜

-Hallgatlak.-mondtam szavába vágva.

-Hát, lehet nem fog tetszeni.-mondta alig hallhatóan.-Próbálj te beleadni többet.

Mi van?!

Akarva-akaratlanul röhögni kezdtem. Csak nevettem ahogy tudtam. Szinte folytak a könnyeim. De ő komolyan nézett rám.

-Ehz.-töröltem meg a szemem.-Ehz komohly?-még nevettem de nem annyira intenzíven.

De ő rezzenéstelen arccal nézett rám.

-Ige..-ekkor hangos dörömbölés hallatszódott.

-DAVID.-üvöltött Scott.-Ha nem nyitod ki három másodpercen belül kirúgom.

-Marg, a szekrénybe.-kapott fel az ágyról és betett a szekrénybe. Felemelte a szekrény alján lévő polcot.-Mássz be!.-azzal rám csukta és tett rá pár ruhát.

-KETTŐŐ..-hallottam a hangot.

-Scott nyugodj meg.-hallottam a hangokat.

-Nem!-förmedt rá David-re.-Hol van?-kérdezte idegesen.

Szívem a torkomba dobogott. Lépteket hallottam, egyre közelebbről.

-Hol van David?!-ekkor megrázódott a szekrény. Egy enyhe sikoltás szakadt ki belőlem. 

-Kit keresel?-kérdezte mintha semmit sem tudna.

-Pontosan tudod, bármikor felismerem ezt a nevetést.

Éreztem ahogy a polc egyre könnyebb lesz. A szívem majd' kiugrott a helyéről

-Csak ne bukjunk le istenem.-suttogtam magam elé.

-Ennyivel nem úszod meg David Freedway, tudom hogy itt van.-kiabálta.

-Mi folyik itt?-jött be Lau.

-Semmi anya.-vágta rá David.-Scott készülni megy.

-Rohadj meg.-hallottam az egyre távolodó hangot.

Ajtó csukódást hallottam és felemelte David a polcot.

-Gyere.-kisegített a szekrényből de nem ketten voltunk. Lau is bent volt.-Nos.-nézett kettőnkre.-Mi folyik itt?-kérdezte nyugodt hangon.

Elmeséltem mindent onnantól hogy elmentünk a városba a fiúkkal. A csókot, a verekedést, a szerelmes üzeneteket és mennyire beleszerettem.

Lau pislogott egy ideig majd nehezen megszólalt.

-Elküldöm valahova Scott-ot hogy hazatudj menni.-felállt és indult az ajtóhoz. Elfordította a kulcsot és visszafordult.-Ja, és szorítok nektek. Szerelmes beléd. Ennyit sosem tett meg senkiért.-azzal kiment.

Szótlanul ültünk és vártuk hogy jelezzen David anyukája. Úgy 10 perc elteltével hívta David-et és elindultunk Scott szobája felé.

-David, ti merre?-szólalt meg egy mély, rekedt hang mögöttünk.

Egyszerre fordultunk meg és levert a víz, a szívem százszor gyorsabban vert int eddig. Azt hittem elájulok.  John volt az.

-Apa.-szólt alig hallhatóan David.

-Nem idős kicsit hozzád David?-kacsintott rám John.

-Igazság szerint..-kezdtem bele mikor a fiú mellettem a szavamba vágott.

-Scott-hoz jött.-nyitott rá a kilincsre mikor az apja megzavarta ebben.

-Most ment el.-állt továbbra is mögöttünk.

-Bent megvárjuk.-rángatott befelé.

-Örvendtem Margaret.-szólt utánam John.

-Viszont.

-Uramisten.-dőlt az ajtónak David.- Remélem ebből nem lesz gond.

-Köszönöm.-öletem magamhoz a fiút.- Mindent köszönök.

-Nincsen mit.-simította meg hátamat.-Na de gyere, menned kell.

Azzal odalépett az erkélyre és lefelé kezdte engedni a kötelet.

-Picsába!-kiáltott fel és rántotta be a kötelet.

-Mi a baj?-kérdeztem idegesen.

-Scott hazaért...

Sziasztok!
Nagyon örülök a sok visszajelzésnek így gondoltam megleplek titeket egy újabb résszel.
Örülök hogy ennyi embernek tetszik a történetem!
Ti hogyan képzelitek el a befejzést?
Aki gondolja írja meg itt kommentben vagy akár privát üzenetben ha itt nem meri.

Köszönöm mindenkinek!
Szuperek vagytok!💕

Miiltare