Az első™

⬜◾Nineteen◾⬜

                 ⬜◾Margaret Hyden◾⬜

-Szia.-mosolygtam Scottra.

-Szia picúr.-mondtam és megvárta míg bemegyek a kapun.

A lehető legcsöndesebb akartam lenni hogy anyu ne vegyen észre és ne legyen a szokásos 'veszekedős' sablon szöveg.

Benyitottam a házba és síri csend volt. Benéztem a nappaliba és sehol senki. Utána a konyhába de ugyan azt tapasztaltam. Felmentem a lépcsőn és besurrantam a szobába. Becsuktam az ajtaját és nyugtáztam hogy senkivel sem futottam össze.

A kis papírdarabon egy telefonszám volt felírva. Gondolom Scott-é.

Úristen megvan a száma!!

Mosolyogtam magam elé és gondoltam kicsit poénosan bejelentem neki hogy hazaértem.

Margaret Hyden: Margaret Hyden jelentkezem! Minden a legnagyobb rendben.

Elküldtem az SMS-t és letettem a telefont az ágyra.

El se hiszem hogy nála aludtam..

Szinte egy perc se telt bele már rezgett az iphone-om.

Ismeretlen szám: Scott Freedway jelentkezem! Az üzenetet vettem. Vétel vége.

Elkapott a nevetés. De nem az a tipikus lássatok nevetni érzés amit itthon át élek nap mint nap hanem az az igazi nevetés. Ezt az érzést sajnos csak a barátaim mellett élem át és apu mellett. Mostmár Scott mellett is...

Lefeküdtem és gondolkodtam a tegnapon. Bevoltam csiccsentve és bunkóztam is vele de Ő elkapott mikor nevetőgörcsöt kaptam ráadásul még elvitt magukhoz is hogy ne az utcán töltsem az éjszakám.

-Basszus! A kulcsom!

Jutott eszembe a tényező amiért a fiúnál kellett aludnom. Felpattantam és elindultam Eugene-hez.

Kiléptem a kapun és beleütköztem valakibe...