fehér rózsa|𝗠𝗮𝗿𝗰𝗼 𝗔𝘀𝗲𝗻𝘀𝗶𝗼

|3|

    É J J E L

Zoraida Suárez Fernández

2017. június 16.

Gdynia

Reggel egyedül ébredek. Nem emlékszek, hogy mi történt pontosan az éjjel, de szerintem a lényeg megmaradt.

„- Csak ígérd meg, Marco.

- Ígérem."

Tehát Marcoval aludtam. Kínomban az arcomra szorítom a kezemet. Jézusom. Komolyan vele aludtam, és Denis ezt engedte? Miért nem ő nyugtatott meg? Miért pont Marconak sikerült? Eddig Denis, csak gyógyszerekkel tudott megnyugtatni, erre Marco egy érintéssel elérte mindazt, amit Denis még sosem.

Kikelek az ágyból, s akkor veszem észre, hogy már egy új ágynemű díszeleg rajta. Összehajtom a paplanomat, majd az ágy közepére helyezem. A fürdőszobába sietek, s a hajamat felkötöm egy kontyba a fejem tetején, s beállok a zuhany alá. Megnyitom a vizet, s lemosom magamról az éjszaka mocskát. Bárcsak az emlékek is ilyen könnyen eltűnnének, mint ahogy a víz eltűnik a lefolyóban. Átdörzsölöm magam a kókuszos tusfürdőmmel, s leöblítem magamról a habot. Elzárom a vizet s megtörlöm a vizes testemet, majd miután megszáradok, magam köré tekerem a törölközőt. Kisétálok a fürdőből, s a bőröndömhöz megyek. Kiveszek belőle egy rövidnadrágot, s egy zöld trikót. Kirángatom a fehérneműimet is, majd a fürdőben felöltözök. A hajamat felkötöm egy kicsit szebb kontyba, s késznek nyilvánítom magam.

Kibattyogok a szobámból, s csak akkor veszem csak észre, hogy egyedül vagyok az egész folyosón. A fiúk már réges-régen edzésen vannak. Lift helyett, most a lépcsőt veszem célba, s megkeresem a hotel éttermét. Nem szándékozok reggelizni, de egy teát szívesen meginnék. Ezzel a céllal lépem át az étterem küszöbét, s egyből az asztalra kirakott csészéket veszem célba. Megfogok egyet, s kikeresek egy számomra megfelelő tea filtert. Miután kiválasztom forró vizet engedek a bögrémbe, s leülök egy ablak melletti asztalhoz. Körülbelül tíz perc alatt elfogyasztom, majd újra felmegyek a szobámba. Megmosom a fogamat, s a belépőkártyámmal a nyakamban hagyom el a hotel területét. Amikor tegnap jöttünk a repülőtérről, megmutatták, hogy merre van a pálya ahol edzeni fognak a fiúk, így megpróbálok nem eltévedni a pár perces út során.

A pálya szélén álló őröknek felmutatom a kártyámat, akik ezután készségesen engednek be a pályára. Besétálok a területre, majd követem a hangokat, ami tuti, hogy a spanyol csapathoz tartozik. Kissé félve, de egy apró mosollyal az arcomon lépek be a pályára ahol a fiúk már nagyban edzenek. Félénken intek az edzőnek, majd helyet foglalok az egyik padon.

Denis ahogy megpillant, az edzőre néz, majd felém veszi az irányt. Mielőtt elém érne felállok, s szorosan magamhoz ölelem. Ő a hátamra simítja a kezét, míg én a mellkasát ölelem magamhoz. Nem érdekel, hogy le van izzadva, csak az számít, hogy itt van mellettem.

- Jól vagy? – tol el egy kicsit magától, épp annyira, hogy a szemembe le tudjon nézni.

- Igen. – bólintok egyet, majd a vállának döntöm a homlokomat. – Miért mentél el? – kérdezem halkan.

- Edzésem van. – nevet fel halkan. Félreértett.

- Nem most. – motyogom, majd elemelem a fejemet a válláról. – Éjszaka. – szólalok meg még halkabban.

- Fél óra és vége az edzésnek. – enged el, majd hátrébb lép. – Akkor beszélünk, ígérem. – mosolyog rám, majd visszakocog a többiekhez.