fehér rózsa|𝗠𝗮𝗿𝗰𝗼 𝗔𝘀𝗲𝗻𝘀𝗶𝗼

|Meglepetés rész|

E G Y Ü T T?  E G Y Ü T T.

Zoraida Suárez Fernández

2020. május 2.
Madrid

Idegesen fújom ki a levegőt, majd a fürdőszobapultnak támaszkodva pillantok a csapban pihenő tesztek felé. Remegő ujjaimmal végigszántok a hajamon, majd inkább felkötöm egy magas copfba a fejem tetejére, hogy ne zavarjon. Ijedten ugrok egyet, amikor a telefonom hangosan megszólal mellettem. Gyorsan nyúlok érte, de ezzel csak azt érem el, hogy kicsúszik a készülék a vékony ujjaim közül és képernyővel lefelé a földre esik.

- Igen? – hangom rekedten cseng miközben beleszólok a mobilba. A vállammal a fülemhez szorítom a készüléket, miközben a tükörképemet fürkészem.

- Mit kérsz vacsira? – Marco mély baritonjától kiráz a hideg. Ajkaimra egy óriási mosoly húzódik. A hálószobába kipillantva, az órára tekintek ami kereken este ötöt mutat.

- Hmm. – az ágyra leülve meredek magam elé. Mit ennék szívesen? – Valami tésztát. – vágom rá gyorsan, majd ahogy a tészta ízére gondolok kiráz a hideg. – Ne inkább ne. Legyen, mondjuk szezámmagos csirke.

- Egyéb kívánság? – hallom ahogy Marco beül a kocsiba, majd beindítja a motort.

- Siess haza. – motyogom, majd megszakítom a hívást.

Fáradtan dőlök hátra a puha matracra, a párnák és takarók közé. Egész nap az egyetemen voltam, de szerencsére, már csak pár hét és vége. Noha nem mintha annyira nem szerettem volna, de elég megterhelő volt az a pár félév.

Tekintetem lassan a nyitott fürdőszobaajtóra siklik. Idegesen beharapom az alsóajkamat, majd nagyot sóhajtva felülök.

Gondolataim két felé szakadnak.

Mi van, ha pozitív...

Mi van, ha negatív...

Gyorsan felpattanok az ágyról, majd szinte besprintelek a fürdőszobába és a kezembe veszem mindkét tesztet. Félig lehunyt pilláim alól lesek ki a jobb kezemben tartott tesztre. Pozitív. Szívem heves ütembe kezd verni, ahogy felfogom, hogy egy apró élet cseperedik bennem. Egy boldog mosollyal az ajkaim körül pillantok a másik tesztre – szinte mellékesen – ami a legnagyobb döbbenetemre nem pozitív. Negatív. Döbbenten jártatom a tekintetem a tesztek között. Ilyen egyáltalán létezik? Miért is kellett két tesztet vennem? Nem lett volna elég egy? Vagy... lehet, hogy az egyik rossz, de mégis melyik?

Kissé csalódottan, de mégis inkább összezavarodva ülök le a kád szélére, miközben a teszteknek az útmutatóját kezdem olvasni. Nos, nem garantálja a teszt, hogy igazat mutat. Szóval, vagy terhes vagyok, vagy nem. Kösz, mintha ezt eddig nem tudtam volna.

Ennyi erővel akár teszt nélkül is ülhetnék a fürdőszobában, mert nem lettem okosabb. Szuper.

Ahogy meghallom a bejárati ajtó nyitódását, felpattanok, s a teszteket ledobva a pultra izgatottan rohanok le a földszintre. Mosolyogva ölelem meg a spanyol fiút, aki boldogan szorít magához, majd a hajamba puszil, s arcát a nyakhajlatomba temeti.

- Hiányoztál. – ajkai épphogy súrolják a nyakamat amitől kiráz a hideg, majd halkan felnevetek ahogy a borostája hozzáér az érzékeny bőrhöz.

- Te is hiányoztál. – noha csak három napig nem láttuk egymást, ez nálunk mégis szokatlan. Szinte mindig együtt vagyunk, soha sem történt még olyan, hogy valaki úgy érjen haza, hogy senki sem várja otthon.