fehér rózsa|𝗠𝗮𝗿𝗰𝗼 𝗔𝘀𝗲𝗻𝘀𝗶𝗼

|Lezárás|

Nos hát Sziasztok❣️

(el sem hiszem, hogy ez az utolsó alkalom, amikor ide írok valamit)

Nem is tudom, hogy először meg kéne-e köszönnöm nektek mindent, vagy esetleg írnom kéne valamit. Lehet, inkább a saját tapasztalataimmal kezdem:

Nekem ez egy óriási teljesítmény volt, hogy egy idő után be tudtam fejezni egy történetet, amit még élveztem is írni. Igazság szerint, nagyon büszke vagyok erre a történetre, még a hibákkal együtt is. Sok tapasztalatot szereztem, ez alatt a négy-öt hónap alatt, míg írtam a sztorit. Nem mondom, hogy tökéletes lett, de hozzám képest ez óriási teljesítmény, és nagyon remélem, hogy a jövőben sokkal igényesebb és jobb történetekkel rukkolhatok elő. Ez a pozitivitás amit a sztoriból merítettem, nagyon sok mindenben segített nekem, így egyenlőre nem hagyok fel az írással.

Nektek, drága olvasóimnak köszönök mindent. Tudom, hogy mindenki ezt a sablonos szöveget nyomatja, de nem véletlen. Egy „írónak", tényleg óriási löket egy két jó szó, leginkább akkor, amikor teljes mértékben egy nagy gödörben van. Nos, igen nekem is nagyon jól estek a dicsér ő szavak, amiket nagyon szépen köszönök. Első sorban csak nektek írtam ezt a rövid kis történetet, másodsorban pedig magamnak tesztelésképpen. Szerintem jól sikerült. Nem tudom, hogy ti, hogy vagyok ezzel.

A sztoritól: Emlékszek, hogy épp apuval néztem egy meccset, amikor megláttam Marco Asnensio-t, nos, majdnem hogy első látásra szerelem volt (egyrészről legalább is). Egy-két hónappal később kezdek kirajzolódni bennem, hogy írhatnék vele főszerepben egy fanfiction-t. A legnagyobb löketet, pedig az U21-es Európa Bajnokság adta, amikor is Macedónia ellen mesterhármast lőtt. Akkor, eldöntöttem, hogy vele muszáj írnom valamit. Szerencsére sikerült is. Az egész történettel kapcsolatban, csupán annyiban voltam biztos, hogy a főszereplő (Zora), valamelyik focista testvére és, hogy rossz körülmények között él, valamint az, hogy a két legfontosabb ember az életében „hátba szúrja". A többi, csak jött magától. Természetesen voltak olyan részek, amiket nagyon gyorsan megtudtam írni; 14. részt 81 perc alatt írtam meg. Természetesen olyan is volt, amit nagyon sokáig tartott; 7. részt 721 percig tartott megírnom.

2728-an olvastátok el összesen a történetet
223-an „szavaztatok"
139 komment lett
valamint a bevezetőn kívül, a 10. részt olvastátok a legtöbben; 165-en.

Annyi még talán előfordulhat, hogy november-december körül, talán írok még egy utó epilógust, amiben egy távolabbi jövőt írok le, ha kíváncsiak lesztek rá.

Nos, ez lett volna a végszavam.

Fehér Rózsa: 2017. szeptember 1 – 2018. február 24.

U.i: ha bárkit is érdekel, nem ez volt az utolsó történetem, készülök nektek két sztorival, amiket két-három hónap múlva közzé is tudok majd tenni, addig is a Novellás „könyvemmel" fogok foglalkozni.

Puszii drágáiim💋