Mindent rólad

1

Lauren szemszöge:

21 éves vagyok, jelenleg Washington DC-ben élek. A gyerekkorom borzasztóan rossz volt. Elsősorban a szüleim miatt, akik folyamatosan ittak és mindig veszekedtek velem, hogy milyen egy elcseszett ember vagyok, napi szinten vertek. Eleinte tűrtem, majd elkezdtem önvédelmet tanulni egyik nagyon jó barátomtól, akit mellesleg John Cenanak hívnak, aki közre játszott abban, hogy azzá váljak, ami most vagyok. Ő tett bérgyilkossá. A sok negatív dolog is közrejátszott abban, hogy nem bízok meg senkiben, és senkit nem engedek közel magamhoz. Egyedül a gyerekkori barátnőm, Ally került hozzám a legközelebb. Ty Dolla 1.5 évvel ezelőtt lépett az életembe, egy igazán meghatározó személy, akitől kaptam pár megbízást, és talán ez hozhatott minket össze, annyira, hogy ilyen se veled se nélküled kapcsolat legyen.

Felhívtam Allyt, hogy megkérdezzem ő benne van-e a mai dologban, viszont ő lemondta azzal az indokkal, hogy most nem ér rá, ne haragudjak és sok sikert kívánt a bevetéshez.

Feküdtem az ágyamon, és gondolkoztam az élet nagy kérdésein, mikor megszólalt a telefonom. Megnéztem, ki az, és „boldogan" tudatosult bennem, hogy Ty az.
- Akkor ugye benne vagy a mai dologban? – szólalt bele köszönés nélkül a telefonba.
- Már hogyne lennék. – adtam egyből a választ.

- Akkor fél óra múlva találkozzunk a szokásos raktár épületnél. – mondta, majd egyből szakította is a vonalat. Alapjáraton Ty nem ilyen faszfej szokott lenni, de amikor meló van mindent elfelejt, csak a pénz miatt. Én is ilyen vagyok, de azért, akiket szeretek, azt a két személyt, nem kezelem így a pénz miatt.

Miután a fejemben lévő monológot befejeztem a viselkedési szokásainkról, felkeltem és elkezdtem készülődni, mert hát nem kéne késni. Felvettem a szokásos „nindzsa" felszerelésem, ami annyiból állt ki, hogy feketébe vagyok tetőtől-talpig, az oldalamon van egy kés meg egy Desert Eagle, valamint a bokámnál volt még egy kés, mert sosem lehet az ember elég elővigyázatos. Még egyszer gyorsan átfutottam egy ellenőrzést, hogy minden nálam van, felpattantam a Suzuki GSX-R600k6-os motoromra és elindultam.

Sikeres 10 perces késéssel oda is értem. Tuti hallgatni fogom [...]. A gondolatmenetemből Ty ordibálása szakított ki.

- A fél óra neked mióta 40 perc?! – vágta a fejemhez, lassan leordítva a hajamat is a helyéről.

- Relax van. – mondtam flegmán egy szemforgatás kíséretében. - Akkor mi a terv?
- Akkor elmondom még egyszer. Mivel hatan megyünk, ezért ketten a tetőről mennek, mi ketten a főbejáratot használjuk, mert az úgy hivatalos. – kezdte el felvázolni. - Az a maradék egy, aki megmarad pedig a két háztömbnyire lévő épület tetején fog csücsülni egy AWP-vel és fedez minket, illetve szól ha van valami baj. Na szóval, bemegyünk, megöljük azokat, akiket meg kell, közben szólunk a hatodik embernek, aki beáll a kirakodó helyre, és ott fogja várni míg azt az 5 láda fegyvert felpakoljuk a kocsira. Ha ez megvan fogjuk magunkat és angolosan távozunk, úgy, ahogy jöttünk.

- Vágom. Akkor indulás! – válaszoltam. Ő egy bólintással letudta az egészet, és beszállt a fekete Audi A6-osába.

Körülbelül egy óra múlva már ott voltunk a helyszínen, és mindenki beállt a helyére. Vártunk Ty parancsára, hogy mikor is kezdhetjük az akciót.

- Csapat! Kezdhetjük! – Mondta az adóvevőbe Ty.

- Vettük! – válaszolta a tetőn lévő két ember.

Minden simán zajlott egészen addig a pontig, míg három alak a semmiből meg nem jelent és elkezdtek célozni ránk. A tetőn lévő két csapattársunkat hamar kiiktatták. Profiknak tűnnek. Főleg a vezető vagy ki. Ty fedezékbe vonult, ezzel ott hagyva engem, ismételten. Mindeközben a vezetőjük rám támadt. Kivédtem az ütéseit, és a rúgásait is, egészen addig a pillanatig, míg az egyik ütésem úgy találta el, hogy leesett róla a „maszkja". Ekkor megláttam a gyönyörű barna szemeit, és teljesen lesokkolódtam. Csak bámultam a lányra, miközben félig láttam, ahogy Tyt meglövik és elviszik. Már nem tudtam mit reagálni, mert arcon csapott egy kemény valami, vagyis leütött a kis pisztoly markolatával. Aztán elájultam.