Mindent rólad

15/1

Lauren szemszöge

*7 nappal később*

Ma terveztem a legnagyobb meglepetést Camilának, amire este fog végre fény derülni. Már nagyon izgulok, mi van, ha valami közbe jön, vagy nem tudom. Mindenesetre próbálok pozitív maradni. Lassan kikeltem az ágyból, előkészítettem a cuccokat, amiket viszünk a fürdőzésre, és felkeltettem Camzit.

- Hagyj még aludni. - fúrta fejét vissza a párnába.

- Meglepim van, nem is kicsi. Szóval, ahhoz, hogy megtudd, ki kell kelned az ágyból. - hajoltam közelebb majd a fülébe suttogtam.

- Inkább gyere és feküdj vissza te is. - rántott magára, majd megcsókolt. Kb egy óra múlva már úton voltunk, a Yucatán-félszigetre, mivel itt találtam egy szép helyet, ráadásul nem sokan járnak ilyenkor arra fele. Egyértelműen én vezettem és a Porschéval jöttünk, mivel Camila szigorúan megtiltotta, hogy vezesse bárki is, rajta kívül az Audit. Eleget tettem a kérésének, így meg sem fordult a fejembe, hogy azzal jöjjünk, ha én vezetek. Olyan kemény 3 óra kocsikázás után oda is értünk.

Leparkoltam az autóval, a helyszíntől körülbelül 15 percre, mivel kocsival nem lehet tovább menni.

- Mennyit kell sétálnunk? - kérdezte rám tekintve Camila.

- 15-20 perc. - válaszoltam.

- Na bazdmeg. - káromkodta el magát, én meg jót nevettem rajta. Megfogtam a kezét és összekulcsoltam, majd elindultunk a célom irányába. Ahogy közeledtünk egyre jobban kezdtem ideges lenni, amit Camz is észre vett. - Minden okés?

- Mi? I-igen.. - mosolyogtam rá, pár pillanatig még nézett aztán ennyiben hagyta a dolgot, és tovább sétáltunk csendben, kézen fogva. Ahogy ki számoltam 15 perc múlva tényleg ott is voltunk. Camilának az álla a látványtól a pokolig esett, minimum. Ezzel mondjuk én sem voltam máshogy.

- Rád szakadt az OTP, hogy ilyen helyekre hozol? - tette fel a kérdést szájtátva.

- Nem. Én szakadtam az OTP-re. - nevettem fel. - Viccet félre téve, a bérgyilkost, nem véletlenül hívják bérgyilkosnak, drágám.

- Meg se érdemlem ezt. - tárta szét a karjait.

- Camzi, te a világot érdemled. És ez még semmi, a meglepetés legjobb része hátra van. - magyaráztam el neki a nyilvánvalót.

- Mi lesz az? - kérdezte vigyorogva.

- Na majd biztos elárulom, a meglepetés azért meglepetés, mert nem tud róla az ember, míg meg nem kapja. - kacsintottam rá. Camila megforgatta a szemét, majd megint megkezdtük a sétát. Azonban most valami tűrhető helyet keresünk a part mellett. Ezt a helyet is megtaláltuk fél óra után. Camzi egész úton nyafogott, hogy elfáradt.

Mikor oda értünk a vízhez, nekem beugrott, hogy hogy tegyem éberebbé. Felkaptam az ölembe, és elkezdtem vele szaladni a tengerbe, és beledobtam. Aztán, hogy mentsem az életem elkezdtem szaladni kifele a partra, csak hogy a saját lábamba felbuktam és pofára estem. Hirtelen felpattantam, majd elkezdtem volna megint szaladni, de Camila rám vetette magát, így mind ketten a homokos vízben feküdtünk.

- Éber vagy már? - mosolyogtam a lányra, aki felettem volt.

- Éberebb vagyok, mint te, két balláb. - kezdte megint a beszólogatást, én meg csak sóhajtottam egyet majd megfogtam a tarkóját, magamhoz húztam és megcsókoltam, egyből el is mélyítettük, de később Camila elhúzódott.

- Mi a baj? - kérdeztem összevont szemöldökkel.

- Semmi, csak.. csak úgy csókolsz, hogy beleremeg a lelkem. - nézett mélyen a szemembe. Nem tudtam rá, mit mondani, csak lassan felfogtam a szavait, majd egy nagy mosoly kíséretében megint megcsókoltam. - Inkább gyere ússzunk egyet. - szólalt meg és felállt majd felhúzott engem is.

- Te meg az úszás imádatod. - kacagtam fel, és követtem a tengerbe.

- Csak utálod, hogy van olyan, amiben én vagyok a jobb. - nyújtotta ki rám a nyelvét. - Mondjuk, az ágyban is jobb vagyok!

- Álmodik a nyomor, drágám. - horkantottam fel. - Az a szőke szépség lehet jobb lett volna nálad.

- Már most bánom, hogy a palinak nem a saját számom adtam meg. Adonis lehet az ágyban.

- Nálam senki nem nagyobb Adonis! - emeltem meg a hangom. - Ezért is támadtál le már az elrablásod második napján.

- Az csak hirtelen felindulásból elkövetett szexuális vágyakozás volt egy gyilkos után. - húzta mosolyra a száját.

- Annyira vágyakoztál rá, hogy egy sorozatgyilkos volt neked az első? - húzogattam a szemöldökömet. - Bár ott végül is tisztázódott, hogy ki a jobb, ugyan is az ájulás szélén voltál. - kacsintottam rá, és elindultam a vízbe. Pár perc múlva már Camila is jött utánam, de nem szólt semmit vissza, csak belelökött arccal a vízbe.

Fél, - vagy egy órán át úszkáltunk, csókolóztunk, nevettünk a vízben. Nagyon jól éreztem magam, az ő társaságában mindig. Olyan, mintha minden nap újra és újra beleszeretnék. Annyira boldog vagyok vele, soha nem akarom elveszíteni.

- Etess meg, Camz. Éhes vagyok. - suttogtam a fülébe, mikor kiértünk a partra.

- Akkor öltözzünk fel és gyerünk kajálni. - válaszolt.

- De mi van, ha nem kajára vagyok éhes? - kérdeztem perverzül.

- Akkor így jártál. - rántotta meg kacagva a vállát.

- Erre emlékezz akkor is, mikor te leszel így. - kacagtam fel én is. Majd felöltöztünk, és elmentünk keresni valami kajáldát. Fél óra keresgélés után találtunk is egy helyet. Bementünk, leadtuk a rendelést és elkezdtünk enni.

(Aztán ja. Ennyi. Kifogytak az írók az ihletből. To be continued.
Béke és Camren veletek, híveink.)