Mindent rólad

10

Lauren szemszöge

Még mindig nem hiszem el, hogy az a valaki tényleg Camzi lenne. Ő nem ilyen, és még mindig szentül hiszem, hogy visszahozhatom, de persze csak tisztes távolból, ugyan is megmondtam neki, hogy minden olyan lesz, mintha soha nem ismert volna meg. Fájt eljönni tőle, de ő kezdett el minden áron "lelőlek ha nem mész el" játékot játszani. Az elmélkedésemből a telefonom csörgése zavart fel.

- Térjünk arra a részre, amikor el mondod, hogy mekkora hülye vagyok, mert nem hívtalak. - szóltam bele unottan.

- Hülye vagy, amiért nem hívtál, bár nem ezzel akartam kezdeni. - válaszolt Ally halál nyugodtan. Esküszöm ez a nő ilyenkor ijesztőbb, mint maga a halál, kaszával a kezében.

- Hát akkor? Ha Camila miatt, az sem érdekel. Tudom, hogy van vele valami. - jelentettem ki.

- De mi van vele? - kérdezte.

- Kettőt és könnyebbet. - folytattam továbbra is unottan.

- Kérdést nem tudok, viszont tanácsom van. Próbáld elvinni egy olyan helyre, ahol voltatok, és minden jó volt.

- Hát az a motel, igazából. Vagy az erdőrész, ahol sátraztunk! - válaszoltam.

- Na akkor hajrá, Laurser. - mondta és letette a telefont.

A legfontosabb az az, hogy valahogy Camilát kéne elrángatni a két hely közül valahova. De hogy ezt hogy valósítsam meg, na arról semmi fogalmam sincs. Aztán, ha el is jönne nem tudom mit kéne tenni. Tuti lelőne, vagy rám küldené a nagynénémet. Na a nagynénémről jut eszembe, még most is hallom, ahogyan közli velem Amy, hogy az anyám mégsem halt meg. Őt is el kell majd tenni még láb alól.

Visszaemlékezés

Miután Amy elküldte Camzot, nem sokat várt egyből rátért a lényegre.

- Gondolom meg fordult már a fejedben, hogy miért vagy még életben, avagy én mit akarok tőled, amiről a kis ex-barátnőd nem tudhat. - kezdte felvázolni a dolgokat, bár igaza volt tényleg érdekel. Nem szóltam semmit, csak intettem neki egyet unottan, hogy kezdheti a misét. - Tehát, azért vagy még életben kedves sorozatgyilkos, mivel az anyád akar megölni a saját kezével.

- What the fuck?? - jött ki az első mondat a számon. - Clara életben van?

- Ezt mondtam volna? - vigyorgott. - És igen, az édes drága anyukád, akit megöltél, él és virul!

- Ezt nem hiszem el! - ráztam meg a fejemet és meredtem magam elé, majd visszajátszottam az emlékeket. Tisztára itt van előttem, ahogy lelőttem, szíven lőttem a fenébe is. De akkor lehetséges, hogy mellé ment a golyó és túlélte?

- Hát, ha elhiszed, ha nem a tényen, miszerint él, nem változtat. Szerinted a kis Camilát kinek az ötletéből jövően törtük meg, hogy ellened legyen? - mosolygott önelégülten.

- Ezek után remélem, hogy meg fog találni. Ha akkor nem döglött meg, majd most meg fog. - mondtam összeszorított fogakkal. - És akkor arról már ne is beszéljünk, hogy téged is kivégezlek. - mentem közelebb és rámutattam.

- Na persze, de ahhoz ki kellene jutnod innen, ami lehetetlen.

- Nekem nincs lehetetlen. - kacsintottam rá és féloldalasan vigyorogtam.

- Ha esetleg sikerülne megölnöd, akkor Camila soha nem bocsájtaná meg. - válaszolt.

- Ő már így sem fog megbocsájtani, hála nektek. - erre a kijelentésemre felkacagott, ha nem lett volna egy rács köztünk, akkor a feje a kukában landolt volna.