Mindent rólad

5

Lauren szemszöge

Eszembe sem volt, és nem is akartam Camilát ott hagyni, főleg nem az előbbi után, de nem volt más választásom. Elindultam az ablak felé, de Camz még egy utolsó csókba visszahúzott.

- Vigyázz magadra, Angyalom! - motyogtam bele a csókba, aztán megfordultam és kiugrottam az ablakon. Általában mindig sikerül jól érkeznem, és ez most se volt másképp. Gyorsan szétnéztem, hogy van-e valaki a közelben, aztán elkezdtem szaladni teljes erőmből. Nem tudtam, hogy hova menjek vagy, mit csináljak. Megláttam a motoromat, megint körbe tekintettem majd odafutottam, rápattantam, beindítottam és elhúztam a csíkot onnan. Nem gondolkoztam semmin, csak motoroztam, ez megnyugvást adott nekem. Mindig lenyugodtam, ha száguldozhattam, ahogy éreztem, hogy a testem felett valami más veszi át az irányítást, ez a valami az adrenalin volt. Nem volt úti célom, egyszer csak leparkoltam egy teljesen ismerős ház előtt. Csak ültem a motoron, és gondolkoztam, hogy most használjam-e a hatásos belépőt, és ablakozzak, vagy csengessek fel, amolyan "bérgyilkosvagyokdeacsengőthasználom" érzéssel. A gondolataimból a telefonom csöngése ébresztett fel.

- Merre vagy? - szólt bele Ally.

- Camila háza előtt. - válaszoltam neki.

- 10 perc és ott vagyok, ne mozdulj semerre. - jelentette ki, majd bontotta a vonalat. Eleget téve a kérésének nem mozdultam, csak vártam, közben figyeltem Camila szobáját, ahol még mindig égett a villany, hajnali 1-kor még fent volt. Allyson pontos volt, mint mindig.

- Mit is akarsz itt hajnali 1-kor? - kérdezte Ally.

- Még én se tudom! - pillantottam megint az ablak felé. Egy pár percig csak néztem, majd megindultam.

- Most hova mész? - sietett oda mellém barátnőm.

- Helyrehozni azt, amit elrontottam. - válaszoltam, majd elkezdtem felmászni az erkélyre. Nem volt egyedül a szépségem, és éppen rólam beszélgettek, hogy tényleg templomba járok-e, gondoltam hatásos lesz a belépőm, főleg Camilának.

- Nem, már nem. Leszoktam a templomba járásról! - szólaltam meg végül, majd a két magasabb lány felpattantak és rám meredtek. Camz még ott ült, de szép lassan felemelte a fejét, felállt és felém fordult. Úgy láttam, mintha egy kicsit könnyes lett volna a szeme, annyira édes volt. Szinte nem is várt tovább, szaladni kezdett és a karjaimba ugrott, én meg örömmel vártam, annyira szorítottuk egymást, hogy még kívülről is érezhető lehetett.

- Hiányoztam? - suttogtam a nyakába.

- Igen! - válaszolta. - Soha többet nem akarlak elengedni.

- Akkor ebben egyetértünk. - mosolyogtam rá, amikor véget ért az ölelés. Ezután egyből megcsókolt, és meglepetten vettem észre, nem érdekelte, hogy a barátnői is látják.

- Khm.. khm!! - köhögött valaki a hátunk mögül, majd rápillantottunk. - Esetleg nem akarsz minket bemutatni a "templombajárósorozatgyilkos" barátnődnek? - vigyorgott a csaj, akit kiütöttem, amikor Camilát elraboltam.

- Hé, valaki!! - kiáltott egy hang az erkélyről, valószínűleg Ally volt. - Én is itt vagyok!

- Tényleg, na gyere! - mentem oda hozzá és segítettem neki.

- Te hogy kerülsz ide? - kérdezte meg Camz, amikor már mindenki bent volt a szobában.

- Szerinted egyedül másztam fel ide? - néztem rá.

- Wow.. ki fog egy kis erkély egy bérgyilkoson? - nevetett fel a magas barna lány, majd a "nekimegyekegyprofibérgyilkosnak" csaj is csatlakozott.