Mindent rólad

13

Camila szemszöge

3 nappal később

Reggel csak úgy kipattantak a szemeim. Boldog voltam, hogy végre elköltözünk innen jó messze, az életem szerelmével, ami a legjobb az egészben. Vele bárhova elmennék. Lauren még aludt, nem akartam felkelteni, így megpróbáltam minél óvatosabban kimászni a karjai közül. Csendesen bementem a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak. Elkezdtem énekelni. Annyira jó kedvem volt, hogy most semmi nem tudta volna elrontani. Lehettem bent úgy 45 percig, mire rászántam magam és kiszálltam a víz alól, megtörölköztem, felöltöztem és kimentem. Amikor kiléptem, még mindig egy aranyos alvó Laurennel találtam szembe magam. Főztem magamnak és Lolonak kávét, majd amikor elkészítettem, elkezdtem felkelteni. Odasétáltam, leültem mellé és simogatni kezdtem az arcát. Elkezdett mocorogni.

- Ideje felkelni. - mondtam neki mosolyogva. - Hoztam a reggeli kávédat.

- Kávé! - mondta fáradtan, csillogó szemekkel, és felült. Átnyújtottam neki a koffein adagját, és sikeresen leöntötte magát. - Bazdmeg! - ugrott fel egyből a forró kávéra.

- Nyugi van, inkább menj és zuhanyozz le, majd összetakarítok. - mondtam, és elkezdtem a fürdő felé tolni. Leszóltam a recepcióra, hogy nem ártana egy új takaró húzat, és lepedő. Alig telt el 10 perc, már kopogtattak az ajtón, kinyitottam, és átnyújtották a kért dolgokat, én meg odaadtam a full kávésat. Ezek után megigazítottam az ágyat, és csináltam még egy kávét, ennek az ügyetlen bérgyilkosnak, akin ki fog egy kávé. Bár tény, hogy mostanában nem aludt valami sokat, az út, a szállás, meg még valamilyen dolog elintézése miatt. Pont végeztem mindennel, amikor kijött a fürdőből, felöltözve. Elképedve néztem végig rajta.

- Csak nem egy szellemet láttál, Camz? - kérdezte nevetve.

- Nem, csak egy szépséget. - válaszoltam.

- Azt én is látok. - kacsintott rám. - Lassan hívom Allyt, és indulhatunk is.

Beszélgettünk még egy kicsit, majd felhívta Allysont, hogy kivigyen minket a reptérre. Igen, sorozatgyilkos, de repülőn fog utazni. A lehető legeldugottabb helyet foglaltatta le a repülőn, elmondásai alapján. Elköszöntünk Allysustól, én már tegnap végeztem a köszönési problémákkal Dinahékkal, és otthonról mentem Laurenhez, hogy az utolsó éjszakát ott töltsük, ahol minden elkezdődött. Bejelentették a járatunk indulását, oda sétáltunk, becsekkoltunk, majd felszálltunk a gépre és elfoglaltuk a helyünket. Közel 12 órát fogunk utazni, tuti fájni fog mindenem, mire le szállunk, de megéri, mert kikapcsolódhatok a szerelmemmel.

- Készen állsz egy új életre? - fordult felém Lolo, és esküszöm, ilyen boldognak utoljára talán akkor láttam, mikor az erdőben sátraztunk, és megkértem, hogy legyen a barátnőm.

- Igen! - mosolyogtam rá, majd magamhoz húztam és megcsókoltam. Nem sokkal később elaludtam.

Visszaemlékezés

Az iskolából tartottam haza fele. Egész nap rossz előérzetem volt, mintha valami rossz történne vagy történt. Nem tudtam hova tenni ezt az érzést, egészen addig, amíg meg nem láttam a házunkat, lángokba borulva, és előtte egy pali volt. Félig meg égett arccal, kb 180 centi magas lehetett. Le sokkolódtam. Köpni-nyelni nem tudtam eleinte. Majd, amint magamhoz tértem, a telefonom után kaptam, hogy értesítsem a mentőket, a tűzoltókat, és a rendőrséget. Amint kihívtam mindent, elkezdtem rohanni a házba, és reménykedtem benne, hogy senki nem lesz bent. Nem akarom elveszíteni a húgomat, sem anyut. Mivel nem tudtam megközelíteni a házat, a füst, és a lángok miatt inkább vártam. Nem sokat kellett várnom, mire meghallottam három szirénát, majd megállt a három hatóságtól jövő néhány kocsi, és elkezdték a mentést, és a tűzoltást, valamint a rendőrök a helyszínelést. Négy tűzoltó emberke ment be a házba, és olyan öt perccel később kihozták a húgomat, majd utánuk anyut is. A mentősök és én is rohantam oda hozzájuk. Meg vártam, amíg el látják a sebüket.