Mindent rólad

20

Camila szemszöge

Amint letette Lauren a telefont, egyből rákérdeztem.

- Ki volt az? - tettem egy lépést felé.

- Az anyám. - válaszolt még mindig maga elé meredve.

- Hogy ki?

- Clara... - kezdett bele, de pont ebben a pillanatban jelent meg Ally az ajtóban.

- Lauren... sajnálom. - közölte remegőhanggal.

- Miről beszélsz? - nézett rá összehúzott szemöldökkel.

- Megmagyarázok mindent, csak hallgass végig. - már láttam, hogy a kicsi lány is nagyon ideges.

- Mondjad.. - kérlelte Lauren.

- Én mondtam anyudnak, hogy hol vagytok, de... - folytatta volna tovább, csak Lolo közbe vágott.

- Mi van? - emelte fel a hangját.

- Csak adj 5 percet kérlek, hogy megmagyarázhassam. - nem válaszolt, csak bólintott egyet, de láttam Lolon, hogy nem sokáig bírja magát visszafogni. - Na szóval, emlékszel mikor segítséget kértél az út lefoglalása miatt, és kaptam egy SMS-t, majd elrohantam?

- Igen..

- Na akkor az anyád írt. Azt írta az SMS-ben, hogy van számomra egy meglepetése, és találkozzak vele, de neked ne szóljak semmit, mert bajok lesznek. - itt vett egy mély levegőt. - Amint odaértem a megbeszélt helyre, meg is tudtam, hogy milyen bajok. Az anyád elrabolta Brandont, én nagyon megijedtem, és azt mondta, hogy ha elárulom, hol vagy, akkor elengedi, de persze tudhattam volna, hogy átver. - horkantott fel.

- Mi az Istenért nem szóltál? - tett felé Lauren egy lépést. - Miből gondoltad, hogy megtudja, ha tudok róla? - kezdett ordibálni. - Miért szartad le azt, hogy mindig mindenben ott voltunk egymás mellett? - állt meg Ally előtt.

- Egyáltalán nem szartam le, tudom, hogy hibáztam, amiért nem szóltam, el kellett volna mondanom neked. Bocsánatot kérek, de ezzel már nem tudok mit csinálni. - válaszolt szinte zokogva Ally. - Sajnálom.

- Sajnálhatod is. - ezzel fogta magát Lauren majd elment a lány mellett, egy kicsit meglökve a vállát. Elindultam Lolo után, de már csak a motorjának a fényszóróját sikerült elkapnom. Visszamentem a nappaliba majd levetődtem egy nagy sóhaj kíséretében a kanapéra.

- Tőled is bocsánatot kérek, Mila. - jött oda óvatosan Allyson.

- Tőlem hiába kérsz. Nem haragszom, csak tényleg szólhattál volna neki. - néztem rá, mire egyetértően bólintott, majd leült mellém.

- Ha visszafordíthatnám az időt, megtenném. De, ha ez vígasztalja Laurent, akkor Brandon még mindig Claranál van. - döntötte hátra a fejét. - Nem hiszem el, hogy bedőltem neki.

- Biztos, hogy nem vígasztalja... és megmentjük a tesódat, majd minden rendben lesz. Csak adj Lolonak időt.. - mosolyogtam rá és rátettem a kezem a vállára, mire megölelt.

- Köszönöm. - mondta a nyakamba. - Már értem, hogy Lauren miért szeret téged ennyire. - folytatta elhúzódva.

- Tényleg? - pirultam el egy kicsit.

- Tényleg. Camila köszönöm, hogy vagy neki, ha már ezek után én nem hiszem, hogy mellette lehetek. - hajtotta le a fejét.

Még beszélgettünk majd tehetetlenségemben felmentem a szobába, és vártam, hogy Lolo hazajöjjön.

Lauren szemszöge

Csak hajtottam, és hajtottam. Nem tudtam semmire sem figyelni, sem a lámpákra, sem a sebességre. A kocsik között szlalomozva, semmi halálfélelem nélkül agyaltam a történteken. A barátnőm, akivel kis korunk óta ismerjük egymást elárult... és ahelyett, hogy szólt volna hazudott. Heteken keresztül. Indoka van, de ez akkor is nonsense...